× Közeledik a téli szünet vége, épphogy elkezdődött az újév és lassan a sportesemények is visszakerülnek a tv-képernyőkre. 2015 rengeteg új eséllyel is kecsegtet, és én, személyszerint nagyon várom, mit hoz ez az esztendő a kedvenceim számára. Az előző év tükrében persze van javítanivaló bőven, még mindig hiányzik egy-két trófea a gyűjteményből, vagy éppen tavaly elmaradt a várva várt siker. Kicsit ömlesztve szeretnék végigszaladni a listán: mi az, amit várok a 2015-ös évtől?

× VAJON BETELJÜSELNEK AZ ÚJÉVI ÁLMOK? EGYÁLTALÁN MI VÁRTHATÓ?
Nos, ilyenkor, az új esztendő első napjaiban is a sporton jár az eszem, hiszen a téli szezon kellős közepén vagyunk, és hamarosan beindul az összes többi olyan sportág is, amit kiemelt figyelemmel kísérek. Ha már újév, nem kerülhetem el a Négysáncversenyt, ami természetesen még most is tart és 6-án ér majd véget. Nem tagadom, én nagyon bizakodó voltam az oberstdorfi állomás előtt, de ami történt, megtörtént, Ammann idén se nyer összetettet (bővebben a következő sportblogbejegyzésben olvashattok erről). Taktikát kellett módosítania, mostmár csak a részsikerekre hajthat. Akárcsak a 2014-es Tour de France és a Tinkoff-Saxo esete... Azért nem dőlt össze a világ, lesz még az idei szezonban egy rakat világkupa verseny és persze ott van a faluni Északisí VB is (február közepétől), ahol mondanom sem kell, Simi éremesélyes. Tudom, hogy képes rá, úgyhogy nincs más, bízok a sikerében...

Ugorjunk a másik télisportra, a biathlonra. Ami már most is egyértelmű, hogy az összetettért óriási csata várható Fourcade és Svendsen között. Én még azt sem zárnám ki, hogy Shipulin meglepi őket, mert a Pokljukában mutatott teljesítménye magáért beszél. Ha az orosz tudja tartani ezt a szintet, hárman szállhatnak harcba a nagy kristálygömbért. Fourcade-nak nem lesz olyan könnyű dolga, mint például tavaly, azért az a másfél hónap egyértelműen hiányzik a felkészüléséből. Svendsennek a kiegyensúlyozottság a legfőbb fegyvere, ő mindig ott valahol a legjobb 20-ban, szemben a franciával, aki összeszedett egy 81. helyet Östersundban. Márciusban, Kontiolahtiban lesz a világbajnokság, és addigra már valószínűleg kitisztul a kép az összetettet illetően is...

Tenisz. Kissé tanácstalan vagyok még Murray-vel kapcsolatban, de amit ma láttam tőle az abu-dhabi bemutatótornán, az meggyőzött arról, hogy az idei éve nem lesz olyan gyenge, mint a tavalyi. Azt kell mondjam, hogy jócskán javult a játéka, és nem fél kezdeményezni, magyarán aggresszíven teniszezik, amit tőle nem megszokott dolog. Őszintén remélem, hogy nem adja lejjebb a szintet, mert ha így tesz, újra versenyben lehet a Masters- és Grand Slam-győzelmekért. Az elsőszámú cél az lesz Andy számára, hogy pozitív mérleggel zárjon a top 10-es játékosokkal szemben az év végén. Ha ezt teljesíti és sérülésmentes marad, garantáltan nem fogják elkerülni a kisebb-nagyobb sikerek sem... Közeleg a Masters, így a snookerrel folytatnám. Azt hiszem, nem kell sokat várnom arra, hogy Trump újabb pontszerzőt nyerjen, az utóbbi néhány hónap legalábbis erre enged következtetni. A megfelelő forma és az eltökéltség megvan hozzá, ezt az előző bejegyzésben is megjegyeztem, talán már csak egy kis türelemre van szüksége. Kétségem sincs afelől, hogy Judd harcban lesz Ronnie-val, Robertsonnal, Selby-vel és Dinggel a világelsőségért illetve a világbajnoki címért is. Minden csak idő kérdése az ő esetében... 

Amit a legjobban várok, az az új országúti kerékpáros szezon és hogy bemutatkozhasson a megerősített Tinkoff-Saxo. Máris imádom az új igazolásokat, és borzasztó kíváncsi vagyok, hogy például Sagan mire megy majd az egynapos klasszikusokon. Az is érdekes, hogy míg a csapatnál és a legjobb kerékpárosok körében meg vannak győzödve arról, hogy Contadornak összejöhet a duplázás, a szaksajtó pont az ellenkezőjét állítja és csak csekély esélyt adnak a sikerére. Már miért nem tudná megcsinálni? Ha nem ő, akkor mégis ki? Az elmúlt évek legmeghatározóbb kerekeséről beszélünk, aki 2014-ben bebizonyította, hogy nem létezik lehetetlen, és még akkor is képes nyerni, ha nincs 100%-os egészségi állapotban. Tessék megnézni, milyen segítő csapat veszi körül: Basso, Rogers, Majka, Kreuziger és hű társa, Jesús Hernández. Nem mondom, erős ellenfelei lesznek a Touron, főleg, ha mindegyikük rajthoz tud állni Utrechtben, de a többiek - Froome, Nibali és Quintana - csak mégjobb teljesítményre ösztönzik majd Albertót. Kívánom, hogy meg tudja valósítani a tervét jövőre, hiszen akkor a tavalyi kudarcot is végleg elfelejtheti.

× Meglehetősen régen írtam már a főoldali blogra értékelhető bejegyzést, ami egyrészt az időhiánynak tudható be, másrészt pedig azért, mert nem volt olyan téma, ami megért volna egy külön cikket. A sportblogot nemrég frissítettem, ott megtaláltok minden lényeges eredményt és történést. Most egy év végi összegzéssel készültem, ahol végigveszem, hogy mi valósult meg a január elején megfogalmazott 'elvárásaimból' és álmaimból.

× SÍUGRÁS Simon Ammann
Ammann mindkét számban címvédőként indulhatott az olimpián és ugyan nem ő volt a legnagyobb favorit, de némi esély azért mutatkozott az éremszerzésre a titisee-i és a Négysáncversenyen nyújtott teljesítménye után. Nos, nem hogy érem nem lett belőle, de még top 10-es helyezés sem - mondhatni csúnyán leszerepelt Szocsiban. Ugye eredetileg azt tervezte, hogy visszavonul az olimpia után, viszont március közepén tett egy nyilatkozatot, miszerint még minimum egy évig folytatja karrierjét. És mennyire jól döntött! Kirobbanó formában van kisfia születése óta és Kuusamóban, november végén 2 világkupa fordulót is tudott nyerni, nem is akármilyen ugrásokkal! Második győzelmének különlegessége, hogy Noriaki Kasai-jal holtversenyben végzett az élen. Igaz, a lillehammeri hétvégéjét tönkrevágta a szél, Nizhny Tagilt pedig kihagyta, de hazai sáncon, Engelbergben ismét bizonyított. Egy héten belül kezdődik a 63. Négysáncverseny Oberstdorfban és nyugodtan kimondhatjuk, hogy Simon Ammann esélyes az összetett megnyerésére is. Nem állítom, hogy könnyű dolga lesz, mert erős ellenfél akad bőven idén is - elég csak Koudelkára, Prevc-re, vagy akár a fiatal osztrákokra gondolni, de egy álom válna valóra, ha sikerülne elhódítania a bajnoki címet.

× BIATHLON Martin Fourcade
Fourcade-nak nem lehet elég magasra tenni a lécet, nincs olyan az elvárás, amit ne teljesített volna a 2013/2014-es idény során. Az összetett világkupában egy percig sem volt veszélyben a győzelme, csak a szakági kis kristálygömbök számát illetően lehetettek kérdéseink - egyébként összesen 4 trófeát gyűjtött be. Az olimpiára érkezve két nevet emlegetett mindenki: Martin Fourcade-ét és Emil Hegle Svendsenét. Óriási csatározásra számíthattunk köztük és a várakozásoknak megfelelően, a tömegrajtos viadal kettejük párharcát hozta. Ekkor már Martin 2 arannyal rendelkezett, hiszen fölényesen megnyerte az üldözésest és szoros küzdelemben az egyéni 20 km-es futamot is. Ezzel szemben a norvég rivális még nem állhatott dobogóra sem. Szóval, a tömegrajtos versenyen teljesen egyszerre érkeztek a célegyenesbe, és amikor Svendsen már zsebben érezhette a sikert, a francia kibújt mögüle és valósággal beesett a célba. 0.1 másodperc különbséget mértek köztük... Talán ez volt Fourcade egyetlen kudarca a 2014-es évben. Vele kapcsolatban mindenképp meg kell említeni azt is, hogy a nyári felkészülés során mononukleózist diagnosztizáltak nála és jóideig csak könnyített edzésmunkát végezhetett. De közel csúcsformában tért vissza a világkupába: jelenleg három győzelemmel áll!

× TENISZ Andy Murray
Ha valakivel kapcsolatban bármiféle elégedetlenséget kell megfogalmaznom, az Andy Murray lesz sajnos. Utálok panaszkodni, de elnézve a 2014-es teljesítményét, nem tudom megdicsérni, hiába imádom-szeretem. Persze, az idei szezonja a 100%-os formába való visszakerülés jegyében telt, de az a wimbledoni negyeddöntős vereség Dimitrovtól, ráadásul címvédőként, számomra érthetetlen. És az a baj, hogy egyre több ilyen érthetetlen dolgot produkál, nem csak a pályán, hanem azon kívül is. Elsőként említhetném például azt, hogy szakított Lendl-lel és Amélie Mauresmo-t vette fel a helyére. Őszinte leszek, én először azt hittem, hogy ez valami vicc. Hát, nem az... De ez még hagyján, novemberben jött csak az igazi sokk: elküldte két leghűségesebb emberét, Dani Vallverdu-t és Jez Greent. Tényleg nem értem, miért erőlteti ennyire Mauresmo-t, de remélhetőleg jövőre lesz is eredménye az együttműködésüknek. Ámen. Átterve a Grand Slamekre, a legjobb eredménye egy elődöntő volt a leggyengébb borításán, a Roland Garros-on. Ez is milyen már. Érdekes. Na, de elég a negatív megjegyzésekből, volt egy-két sikeresebb időszaka is idén Murray-nek. Salakon például szépen szerepelt - a római elődöntőben meg tudta szorongatni Nadalt, és nem mehetek el szó nélkül az őszi remeklése mellett sem - nagy szenvedések árán összekapart 3 tornagyőzelmet, 3 nem akármilyen fináléban. De ennél több kell jövőre. Tudja ezt ő is, és pont emiatt keményen dolgozik Miamiban.

× ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR Alberto Contador
A tavalyi szenvedés tükrében egy rossz szavam sem lehet Contador idei teljesítményére, mert amit év elején a Tirreno-Adriatico-n, vagy a szezon második felében a Vueltán mutatott, az eszméletlen. Nem találok rá szavakat. Teljes ledöbbenéssel és csodálattal néztem, ahogy faképnél hagyta legnagyobb riválisait a tavaszi többnapos versenyeken és ahogy Froome összes támadását visszaverte a spanyol körön. Csakhát az a Tour de France... Felesleges azon filózni, hogy 'mi lett volna, ha', mert erre sosem fogunk választ kapni, én inkább az elszalasztott esélyt gyászolom. Annyira, de annyira jó formában volt... Aztán pedig mindenféle orvosi tanács ellenére elindult a Vueltán és jézusom, mit művelt! Eleinte még járni sem tudott rendesen és éjjelente fájdalmai voltak, de napról-napra javult az állapota és elkezdett hinni a sikerben. És ha ő elkezd hinni a sikerben, akkor ember legyen a talpán, aki megállítja. Senki sem tudta. Pedig Chris Froome kilehelte a lelkét is, hogy leszakítsa magáról Alberto-t. Elkeseredetten küzdött, de akárhányszor próbálkozott, mindig ott volt a nyomában a spanyol, aki aztán az utolsó kilométereken kontratámadást indított és persze pillanatok alatt el is szakadt tőle. Brutális, nincs erre jobb szó. Nibali hálát adhat a sorsnak a Tour de France megnyeréséért.,, Contador jövőre duplázásra készül, ami akár rosszul is elsülhet, de ha van valaki, aki meg tudja csinálni, akkor az ő. És ezt nem én mondom, hanem az újdonsült csapattársa, Ivan Basso. Meg még sokan mások.

× SNOOKER Judd Trump
Nála is hasonló a helyzet, mint Contadornál: 2013-ban halovány volt, mélyen az elvárások alatt teljesített, 2014-ben pedig szerencsére jócskán tudott javítani. Viszont Trump esetében azt túlzás lenne kijelenteni, hogy végig kiegyensúlyozottan szerepelt. Az új szezont jól kezdte, onnan datálódik a szezonbeli első pontszerző tornán aratott sikere. Ezután kisebb visszaesés következett, néhány megmagyarázhatatlan vereség alacsonyabban rangsorolt ellenfelektől, de ősz közepére visszatért az a bizonyos világverő forma. Mindössze egyetlen egy problémája akadt: Ronnie O'Sullivan. A Champion of Champions és a UK döntőjében is vele mérkőzött, mindkét alkalommal óriási csatában maradt alul. Utóbbi meccsen 4-9-es hátrányból tudott kiegyenlíteni, ami Ronnie ellen különösen nagy fegyvertény. Judd nyilatkozataiból kiderül, hogy jóval több időt szán a felkészülésre, mint az előző években és éhes a győzelemre. Mindez meglátszik az eredményein is. Azt hiszem,  minden esélye megvan ahhoz, hogy további döntőket játsszon és meg is nyerje azokat. Övé a jövő, csak O'Sullivan ellenszerét kell újra megtalálnia - ne felejtsük el, 2011 végén és 2012 elején sorozatban háromszor győzte le gyerekkori példaképét.

× Az az igazság, hogy már órák óta azon gondolkodok, miről írhatnék ide, a főoldalra, de nem igazán van használható ötletem. Félre ne értsetek, témám van bőven szerencsére, viszont mindegyik az öt kedvencemmel kapcsolatos, és ugye róluk a sportblogba szoktam cikkezgetni. Nem szeretném lelőni a poént és ismételgetni magamat. Szóval, megragadnám az alkalmat arra, hogy mégegyszer felköszöntsem a mai szülinaposunkat, Alberto Contadort, aki ma lett 32 éves. Éppen a Kanári-szigeteken edzőtáborozik csapatával - miután novemberben megmászták a Kilimandzsárót -, gőzerővel készül tehát a 2015-ös szezonra és a Giro-Tour duplára. Én, személyszerint nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog muzsikálni a Tinkoff-Saxo jövőre, és hogy az új igazolások hogyan tudnak majd beilleszkedni. Szorítok nekik, értük, dehát számomra mégiscsak az a legfontosabb, hogy Alberto szállítsa az értékesebbnél-értékesebb győzelmeket. Azt hiszem, hogyha ő sikeres, a csapattársak is motiváltabbak lesznek, akárcsak tavaly.

u.i.: Nyugalom, ez a mez az edzőtáborra készült, a hivatalosat december 19-én mutatják be!

× A szünet előtti utolsó héten a szabadidő és én messze elkerültük egymást, így majdnem egy hetet kellett várnom, hogy írhassak a bécsi élményeimről. Közben viszont történt egy másik fontos esemény is, konkrétan az, hogy 22-én Párizsban kihirdették a jövő évi Tour de France útvonalát, ami érdekes kérdéseket vet fel, úgyhogy ezzel egészíteném ki aktuális bejegyzésemet.

× TOUR DE FRANCE 2015 - SHORT TIMETRIAL, LEGENDARY MOUNTAINS
Október 22-én, szerdán lehullt a lepel a 2015-ös TDF útvonaláról, úgyhogy megindultak a találgatások, ki melyik háromhetest célozza meg jövőre. Sokat jegyzetelgettem, olvasgattam és én is elgondolkodtam a témán. A legszembetűnőbb különbség a Giro és a Tour között az időfutamok hossza. Ez okozza a legtöbb fejtörést a legjobbaknak, mert míg a hosszú kronó Froome-nak kedvez (mondjuk az idei Vueltán pont leszerepelt ebben a szakágban), addig az olyanok mint Quintana vagy Contador jobban szeretik a hegyi kihívásokat, és a francia kör vonalvezetése ily módon tökéletesen fekszik nekik. Én azt gondolom, hogy még bőven lehetnek kavarások, mert rettenetesen nehéz lesz a duplát végigcsinálni. A Giro prezentációja után gondolhatták azt néhányan, hogy akár sikerülhet megnyerni mindkettőt jövőre, viszont így, hogy mostmár ismerjük a Tour útvonalát is, elhalkultak az eféle vélemények. Nem lehetetlen, de tökéletes formát kell felépíteni hozzá és egy pillanat erejéig sem szabad kihagyni... Végigfutnék gyorsan a konkrétumokon. A Tour de France július 4-én a hollandiai Utrechtből indul majd, méghozzá azzal a bizonyos 14 km-es egyéni kronóval. Nem nevezhetjük prológnak, mert valamivel hosszabb 8 km-nél, de jelentős különbségek bizonyára nem fognak kialakulni a favoritok között - gyakorlatilag 0 időfutamképességgel is meg lehet nyerni a versenyt.

A 3. szakaszon a mezőny elhagyja Hollandiát és átteker Belgiumba. A Fleche Wallonne legendás emelkedőjén, a Mur de Huy-ön izgalmas sprint várható a dobogós helyekért. Másnap a kockakövek (13 km) nehezíthetik meg az összetettre esélyesek dolgát, és az idei történésekből kiindulva nem lenne meglepő, ha valaki elszállna még mielőtt áttérnénk Franciaországba. A következő kihívást a 8. etap jelentheti július 11-én, hiszen a Mur-de-Bretagne-on lesz a befutó. 2011-ben itt óriási csatát vívott Evans és Contador - végül célfotó döntött a későbbi bajnok ausztrál javára. Meglehetősen későn, de írhatnám úgyis, hogy szabályokba ütközően későn kerül sor a 28 km hosszú csapatidőfutamra, ami az utolsó emelkedő miatt lehet érdekes (1,7 km, 6,2 %). Sokat számíthat 1-1 korábban kieső segítő, tehát nagyon fontos, hogy a győzelemben gondolkodó együttesek ne veszítsenek el egyetlen embert sem a 9. szakaszig. Az első pihenőnap csak ezután következik el az évről-évre visszatérő dél-franciaországi városkában, Pau-ban. Kell is az erő a Pireneusok kegyetlen hegyeinek megmászásához: 14-én Casartellire emlékezünk a Col de Soudet-n, 15-én jön a Col d'Aspin és a Tourmalet, 16-án pedig a Plateau de Beille. Ellátogat a mezőny a Massif Central hegységbe is, a 14. etap programjában szerepel a Montée Laurent Jalabert, vagyis a Cote de la Croix Neuve a maga 3 kilométerével és 10%-os átlagmeredekségével.

Az Alpok klasszikus csúcsainak megtámadása előtt a versenyzők kapnak egy újabb pihenőnapot Gap-ban (július 21.). A 17. szakasz útvonalából a Pra-Loup nevű emelkedőt érdemes kiemelni, még a másnapi szintrajzot a lélegzetelállító Montvernier teheti felejthetetlenné, amit mini Alpe-d'Huez-nek szokás becézni. Július 24-én ugyancsak cudar világ vár a kerekesekre, mivel három kategorizált hegyet is le kell küzdeniük, köztük a La Toussuire-t. Így érkezünk el a pokoli 20. etaphoz, amit talán nevezhetünk királyetapnak is, hiszen a Télégraphe-ot és a Galibier-t követően az Alpe-d'Huezen zárul a 2015-ös Tour de France érdemi része. A július 26-ai diadalmenet Sevres-ből indul majd, kérdés, hogy ki kezdheti meg a párizsi körözést sárga trikóban.

× VIENNA OPEN 2014 - THE BEST MOMENTS FROM WIENER STADTHALLE
Tisztázzuk, ez az egész sztori csak azért jöhetett létre, mert Ferrer a shanghai mesterverseny 3. fordulójában legyőzte Murray-t, szóval még hálás is lehetek a spanyolnak. A viszonylag korai vereség okán kért ugyanis a skót szabadkártyát a bécsi 250 tornára. Természetesen egy pillanatig sem volt vitás, hogy ott leszek-e hétvégén. Azért kellett imádkoznom, hogy Andy áthámozza magát Pospisilen és Struffon. Ezeket a mérkőzéseket az egész család körömrágva nézte, mindenkinek azt volt az érdeke, hogy a kedvenc teniszezőm valahogy eljusson az elődöntőig. Mivel ez összejött, szombat reggel felkerekedtünk és az osztrák főváros felé vettük az irányt. Kb. két és fél óra múlva meg is érkeztünk Bécsbe, negyedórát ácsorogtunk a dugóban, de hamar megtaláltuk a Wiener Stadthallét és pontosan 5 perccel a kezdés előtt helyet foglaltunk a B jelű tribünön. A kilátás nem volt az igazi, de szerencsére akadt jónéhány üres szék, úgyhogy hamar átültünk a VIP szektor mellé. Fontos megjegyezni, hogy Murray csapata barátnőstül és ütőpartnerestül együtt alig 2 sorral lejjebb figyelte az eseményeket. Rátérve a mérkőzésekre, délután kettőkor kezdődött a brit szabadkártyás és Victor Troicki csatája. Először láthattam a kedvenc teniszezőmet élőben, téttel bíró meccsen játszani, ami mondanon sem kell, óriási élmény volt.

Egy bemutató versenyen nincs meg ez az állandó feszültség, mindenki csak vigyorog és viccelődik. Bécsben mind Ferrernek, mind Murray-nek volt miért küzdeni, hiszen a világbajnoki kijutásért zajló versenyben minden pont rendkívül értékes. Az akkor még 10. helyen álló skót ennek szellemében állt ki a Troicki elleni összecsapásra és nem mondom, hogy hiba nélkül, tökéletesen játszott végig minden labdamenetet, de a nyerni akarás abszolút érződött a teljesítményén. Gondolkoztam, hogy a mérkőzés után leszaladjak-e autogrammot kérni, de amikor megláttam azt a sok óvodás korú gyereket, akik már 1 game-mel a találkozó vége előtt ott gyülekeztek a lelátók tövében, elvetettem az ötletet, inkább kiélveztem a győzelem pillanatait. Ilyen a mentalitásom... A nagy örömködés után szusszantunk kicsit, majd megpróbáltunk visszajutni a nézőtérre, de persze pont előttünk zárták le a lépcsőket, úgyhogy meg kellett várnunk a következő szünetet. Álldogáltunk kb. 10 percet, mert Ferrer és Kohlschreiber elég nehezen jutottak dűlőre. Egy jó hosszú, végletekig kiélezett meccset fogtunk ki, ami 2 és fél órán áll tartott és több fordulatot is tartogatott. Ferrer könnyedén nyerte az 1. szettet, majd a 2. játszmában a német dominált és leütötte a pályáról ellenfelét. Akadt néhány igazán látványos pont is, volt tehát mit tapsolni. A döntő szettben Kohlschreiber jutott break-előnyhöz, de a gépies spanyol nem hazudtolta meg magát, kiharcolta a rövidítést és megkaparintotta a győzelmet. Visszaérkeztünk a kiindulási ponthoz, létrejött egy újabb Ferrer-Murray. A fináléról bővebben a Sportblogban lehet majd olvasni.

× Pár perce vettem észre, hogy szerény kis sportblogom kikerült a Szerkesztő Ajánlatába - gportal.hu oldalon megtekinthető a teljes lista -, immáron második alkalommal! Ilyenkor érzem azt, hogy megéri órákat eltölteni a bejegyzések megírásával, hiszem látom, hogy valaki értékeli. Tisztában vagyok azzal, hogy kevesen olvasnak, de ilyenkor megkapom a lehetőséget, hogy újabb látogatókat szerezzek és népszerűsítsem a sportokat, illetve kedvenc sportolóimat. Remélem néhányotoknak megtetszik a téma vagy a stílusom és máskor is visszajöttök majd!

[TOVÁBB A LEGFRISEBB SPORTBLOGBEJEGYZÉSHEZ!]