× A szünet előtti utolsó héten a szabadidő és én messze elkerültük egymást, így majdnem egy hetet kellett várnom, hogy írhassak a bécsi élményeimről. Közben viszont történt egy másik fontos esemény is, konkrétan az, hogy 22-én Párizsban kihirdették a jövő évi Tour de France útvonalát, ami érdekes kérdéseket vet fel, úgyhogy ezzel egészíteném ki aktuális bejegyzésemet.

× TOUR DE FRANCE 2015 - SHORT TIMETRIAL, LEGENDARY MOUNTAINS
Október 22-én, szerdán lehullt a lepel a 2015-ös TDF útvonaláról, úgyhogy megindultak a találgatások, ki melyik háromhetest célozza meg jövőre. Sokat jegyzetelgettem, olvasgattam és én is elgondolkodtam a témán. A legszembetűnőbb különbség a Giro és a Tour között az időfutamok hossza. Ez okozza a legtöbb fejtörést a legjobbaknak, mert míg a hosszú kronó Froome-nak kedvez (mondjuk az idei Vueltán pont leszerepelt ebben a szakágban), addig az olyanok mint Quintana vagy Contador jobban szeretik a hegyi kihívásokat, és a francia kör vonalvezetése ily módon tökéletesen fekszik nekik. Én azt gondolom, hogy még bőven lehetnek kavarások, mert rettenetesen nehéz lesz a duplát végigcsinálni. A Giro prezentációja után gondolhatták azt néhányan, hogy akár sikerülhet megnyerni mindkettőt jövőre, viszont így, hogy mostmár ismerjük a Tour útvonalát is, elhalkultak az eféle vélemények. Nem lehetetlen, de tökéletes formát kell felépíteni hozzá és egy pillanat erejéig sem szabad kihagyni... Végigfutnék gyorsan a konkrétumokon. A Tour de France július 4-én a hollandiai Utrechtből indul majd, méghozzá azzal a bizonyos 14 km-es egyéni kronóval. Nem nevezhetjük prológnak, mert valamivel hosszabb 8 km-nél, de jelentős különbségek bizonyára nem fognak kialakulni a favoritok között - gyakorlatilag 0 időfutamképességgel is meg lehet nyerni a versenyt.

A 3. szakaszon a mezőny elhagyja Hollandiát és átteker Belgiumba. A Fleche Wallonne legendás emelkedőjén, a Mur de Huy-ön izgalmas sprint várható a dobogós helyekért. Másnap a kockakövek (13 km) nehezíthetik meg az összetettre esélyesek dolgát, és az idei történésekből kiindulva nem lenne meglepő, ha valaki elszállna még mielőtt áttérnénk Franciaországba. A következő kihívást a 8. etap jelentheti július 11-én, hiszen a Mur-de-Bretagne-on lesz a befutó. 2011-ben itt óriási csatát vívott Evans és Contador - végül célfotó döntött a későbbi bajnok ausztrál javára. Meglehetősen későn, de írhatnám úgyis, hogy szabályokba ütközően későn kerül sor a 28 km hosszú csapatidőfutamra, ami az utolsó emelkedő miatt lehet érdekes (1,7 km, 6,2 %). Sokat számíthat 1-1 korábban kieső segítő, tehát nagyon fontos, hogy a győzelemben gondolkodó együttesek ne veszítsenek el egyetlen embert sem a 9. szakaszig. Az első pihenőnap csak ezután következik el az évről-évre visszatérő dél-franciaországi városkában, Pau-ban. Kell is az erő a Pireneusok kegyetlen hegyeinek megmászásához: 14-én Casartellire emlékezünk a Col de Soudet-n, 15-én jön a Col d'Aspin és a Tourmalet, 16-án pedig a Plateau de Beille. Ellátogat a mezőny a Massif Central hegységbe is, a 14. etap programjában szerepel a Montée Laurent Jalabert, vagyis a Cote de la Croix Neuve a maga 3 kilométerével és 10%-os átlagmeredekségével.

Az Alpok klasszikus csúcsainak megtámadása előtt a versenyzők kapnak egy újabb pihenőnapot Gap-ban (július 21.). A 17. szakasz útvonalából a Pra-Loup nevű emelkedőt érdemes kiemelni, még a másnapi szintrajzot a lélegzetelállító Montvernier teheti felejthetetlenné, amit mini Alpe-d'Huez-nek szokás becézni. Július 24-én ugyancsak cudar világ vár a kerekesekre, mivel három kategorizált hegyet is le kell küzdeniük, köztük a La Toussuire-t. Így érkezünk el a pokoli 20. etaphoz, amit talán nevezhetünk királyetapnak is, hiszen a Télégraphe-ot és a Galibier-t követően az Alpe-d'Huezen zárul a 2015-ös Tour de France érdemi része. A július 26-ai diadalmenet Sevres-ből indul majd, kérdés, hogy ki kezdheti meg a párizsi körözést sárga trikóban.

× VIENNA OPEN 2014 - THE BEST MOMENTS FROM WIENER STADTHALLE
Tisztázzuk, ez az egész sztori csak azért jöhetett létre, mert Ferrer a shanghai mesterverseny 3. fordulójában legyőzte Murray-t, szóval még hálás is lehetek a spanyolnak. A viszonylag korai vereség okán kért ugyanis a skót szabadkártyát a bécsi 250 tornára. Természetesen egy pillanatig sem volt vitás, hogy ott leszek-e hétvégén. Azért kellett imádkoznom, hogy Andy áthámozza magát Pospisilen és Struffon. Ezeket a mérkőzéseket az egész család körömrágva nézte, mindenkinek azt volt az érdeke, hogy a kedvenc teniszezőm valahogy eljusson az elődöntőig. Mivel ez összejött, szombat reggel felkerekedtünk és az osztrák főváros felé vettük az irányt. Kb. két és fél óra múlva meg is érkeztünk Bécsbe, negyedórát ácsorogtunk a dugóban, de hamar megtaláltuk a Wiener Stadthallét és pontosan 5 perccel a kezdés előtt helyet foglaltunk a B jelű tribünön. A kilátás nem volt az igazi, de szerencsére akadt jónéhány üres szék, úgyhogy hamar átültünk a VIP szektor mellé. Fontos megjegyezni, hogy Murray csapata barátnőstül és ütőpartnerestül együtt alig 2 sorral lejjebb figyelte az eseményeket. Rátérve a mérkőzésekre, délután kettőkor kezdődött a brit szabadkártyás és Victor Troicki csatája. Először láthattam a kedvenc teniszezőmet élőben, téttel bíró meccsen játszani, ami mondanon sem kell, óriási élmény volt.

Egy bemutató versenyen nincs meg ez az állandó feszültség, mindenki csak vigyorog és viccelődik. Bécsben mind Ferrernek, mind Murray-nek volt miért küzdeni, hiszen a világbajnoki kijutásért zajló versenyben minden pont rendkívül értékes. Az akkor még 10. helyen álló skót ennek szellemében állt ki a Troicki elleni összecsapásra és nem mondom, hogy hiba nélkül, tökéletesen játszott végig minden labdamenetet, de a nyerni akarás abszolút érződött a teljesítményén. Gondolkoztam, hogy a mérkőzés után leszaladjak-e autogrammot kérni, de amikor megláttam azt a sok óvodás korú gyereket, akik már 1 game-mel a találkozó vége előtt ott gyülekeztek a lelátók tövében, elvetettem az ötletet, inkább kiélveztem a győzelem pillanatait. Ilyen a mentalitásom... A nagy örömködés után szusszantunk kicsit, majd megpróbáltunk visszajutni a nézőtérre, de persze pont előttünk zárták le a lépcsőket, úgyhogy meg kellett várnunk a következő szünetet. Álldogáltunk kb. 10 percet, mert Ferrer és Kohlschreiber elég nehezen jutottak dűlőre. Egy jó hosszú, végletekig kiélezett meccset fogtunk ki, ami 2 és fél órán áll tartott és több fordulatot is tartogatott. Ferrer könnyedén nyerte az 1. szettet, majd a 2. játszmában a német dominált és leütötte a pályáról ellenfelét. Akadt néhány igazán látványos pont is, volt tehát mit tapsolni. A döntő szettben Kohlschreiber jutott break-előnyhöz, de a gépies spanyol nem hazudtolta meg magát, kiharcolta a rövidítést és megkaparintotta a győzelmet. Visszaérkeztünk a kiindulási ponthoz, létrejött egy újabb Ferrer-Murray. A fináléról bővebben a Sportblogban lehet majd olvasni.