× Közeledik a téli szünet vége, épphogy elkezdődött az újév és lassan a sportesemények is visszakerülnek a tv-képernyőkre. 2015 rengeteg új eséllyel is kecsegtet, és én, személyszerint nagyon várom, mit hoz ez az esztendő a kedvenceim számára. Az előző év tükrében persze van javítanivaló bőven, még mindig hiányzik egy-két trófea a gyűjteményből, vagy éppen tavaly elmaradt a várva várt siker. Kicsit ömlesztve szeretnék végigszaladni a listán: mi az, amit várok a 2015-ös évtől?

× VAJON BETELJÜSELNEK AZ ÚJÉVI ÁLMOK? EGYÁLTALÁN MI VÁRTHATÓ?
Nos, ilyenkor, az új esztendő első napjaiban is a sporton jár az eszem, hiszen a téli szezon kellős közepén vagyunk, és hamarosan beindul az összes többi olyan sportág is, amit kiemelt figyelemmel kísérek. Ha már újév, nem kerülhetem el a Négysáncversenyt, ami természetesen még most is tart és 6-án ér majd véget. Nem tagadom, én nagyon bizakodó voltam az oberstdorfi állomás előtt, de ami történt, megtörtént, Ammann idén se nyer összetettet (bővebben a következő sportblogbejegyzésben olvashattok erről). Taktikát kellett módosítania, mostmár csak a részsikerekre hajthat. Akárcsak a 2014-es Tour de France és a Tinkoff-Saxo esete... Azért nem dőlt össze a világ, lesz még az idei szezonban egy rakat világkupa verseny és persze ott van a faluni Északisí VB is (február közepétől), ahol mondanom sem kell, Simi éremesélyes. Tudom, hogy képes rá, úgyhogy nincs más, bízok a sikerében...

Ugorjunk a másik télisportra, a biathlonra. Ami már most is egyértelmű, hogy az összetettért óriási csata várható Fourcade és Svendsen között. Én még azt sem zárnám ki, hogy Shipulin meglepi őket, mert a Pokljukában mutatott teljesítménye magáért beszél. Ha az orosz tudja tartani ezt a szintet, hárman szállhatnak harcba a nagy kristálygömbért. Fourcade-nak nem lesz olyan könnyű dolga, mint például tavaly, azért az a másfél hónap egyértelműen hiányzik a felkészüléséből. Svendsennek a kiegyensúlyozottság a legfőbb fegyvere, ő mindig ott valahol a legjobb 20-ban, szemben a franciával, aki összeszedett egy 81. helyet Östersundban. Márciusban, Kontiolahtiban lesz a világbajnokság, és addigra már valószínűleg kitisztul a kép az összetettet illetően is...

Tenisz. Kissé tanácstalan vagyok még Murray-vel kapcsolatban, de amit ma láttam tőle az abu-dhabi bemutatótornán, az meggyőzött arról, hogy az idei éve nem lesz olyan gyenge, mint a tavalyi. Azt kell mondjam, hogy jócskán javult a játéka, és nem fél kezdeményezni, magyarán aggresszíven teniszezik, amit tőle nem megszokott dolog. Őszintén remélem, hogy nem adja lejjebb a szintet, mert ha így tesz, újra versenyben lehet a Masters- és Grand Slam-győzelmekért. Az elsőszámú cél az lesz Andy számára, hogy pozitív mérleggel zárjon a top 10-es játékosokkal szemben az év végén. Ha ezt teljesíti és sérülésmentes marad, garantáltan nem fogják elkerülni a kisebb-nagyobb sikerek sem... Közeleg a Masters, így a snookerrel folytatnám. Azt hiszem, nem kell sokat várnom arra, hogy Trump újabb pontszerzőt nyerjen, az utóbbi néhány hónap legalábbis erre enged következtetni. A megfelelő forma és az eltökéltség megvan hozzá, ezt az előző bejegyzésben is megjegyeztem, talán már csak egy kis türelemre van szüksége. Kétségem sincs afelől, hogy Judd harcban lesz Ronnie-val, Robertsonnal, Selby-vel és Dinggel a világelsőségért illetve a világbajnoki címért is. Minden csak idő kérdése az ő esetében... 

Amit a legjobban várok, az az új országúti kerékpáros szezon és hogy bemutatkozhasson a megerősített Tinkoff-Saxo. Máris imádom az új igazolásokat, és borzasztó kíváncsi vagyok, hogy például Sagan mire megy majd az egynapos klasszikusokon. Az is érdekes, hogy míg a csapatnál és a legjobb kerékpárosok körében meg vannak győzödve arról, hogy Contadornak összejöhet a duplázás, a szaksajtó pont az ellenkezőjét állítja és csak csekély esélyt adnak a sikerére. Már miért nem tudná megcsinálni? Ha nem ő, akkor mégis ki? Az elmúlt évek legmeghatározóbb kerekeséről beszélünk, aki 2014-ben bebizonyította, hogy nem létezik lehetetlen, és még akkor is képes nyerni, ha nincs 100%-os egészségi állapotban. Tessék megnézni, milyen segítő csapat veszi körül: Basso, Rogers, Majka, Kreuziger és hű társa, Jesús Hernández. Nem mondom, erős ellenfelei lesznek a Touron, főleg, ha mindegyikük rajthoz tud állni Utrechtben, de a többiek - Froome, Nibali és Quintana - csak mégjobb teljesítményre ösztönzik majd Albertót. Kívánom, hogy meg tudja valósítani a tervét jövőre, hiszen akkor a tavalyi kudarcot is végleg elfelejtheti.

× Jóideje nem írtam már, aminek egyrészt az az oka, hogy vártam és gyűjtöttem az infókat, másrést pedig az, hogy nem voltam internetközelben. Most egy kerékpáros csokorral készültem, amiben többek között szó lesz az új igazolásokról és a szombaton véget ért lengyel körversenyről is. Érdekes időszak az augusztus az országúti kerékpározásban: sűrű a program és a csaknem mindennaposak a bejelentések a csapatok részéről.

× AFTER THE TOUR, BEFORE THE VUELTA
A Tour de France után kezdetét veszi egy új időszak, mindenki a Vueltára és az őszi világbajnokságra készül, miközben egymást érik az átigazolási hírek. Visszatérnek azok, akik a Giro d'Italián villogtak és megérdemelt pihenőjüket töltik a Tour hősei - kivéve persze azokat, akik a Spanyol Körversenyre tartalékoltak. Apropó Vuelta, minden idők talán legerősebb mezőnye jöhet össze a jerezi rajtnál augusztus 23-án, hiszen a rózsaszín trikót nyerő Quintana mellett ott lesz Froome, Aru, Evans, Talansky, Hesjedal, Pinot, Uran, Rodriguez, Van den Broeck, Valverde és a címvédő Horner is - hogy csak az összetett legnagyobb esélyeseit említsem. Sprinterfronton találkozhatunk majd Sagannal, Bouhanni-val, Degenkolb-bal és valószínűleg Cavendish-sel is. Nem gyenge felhozatal, annyi biztos. Egy valaki hiányzik csak belőle, ő pedig Contador. Ugyan többször leszögezte már ő maga is, hogy nem indul el a Vueltán, múlthéten több pletyka is szárnyra kapott, miszerint mégis rajthoz állhat. Végülis, a remény hal meg utoljára... Ha már az előbb említettem Sagant, át is térnék az átigazolási szezonra, hiszen éppen hozzá kötődik az eddigi legfontosabb hír. A szlovák sprinter 3 évre írt alá a Tinkoff-Saxo-hoz, ahol várhatóan majd a tavaszi klasszikusokon fog remekelni. Többen már most 'dreamteam'-ként emlegetik az orosz bejegyzésű együttest, ami nem véletlen, hiszen jövőre a Tour de France-on egészen jó esélyekkel indulnak a sárga, a zöld és a pöttyös trikóért is. Petert egyébként követte a bátyja, Juraj, és az ugyancsak Cannondale-es Maciej Bodnar. Az Astana sem várt sokáig az új igazolások bejelentésével, mivel már augusztus eljesén közölték, hogy leszerződtették Lars Boom-ot a Belkinből és Luis León Sánchezt a Caja-Ruralból. A BMC megszerezte Caruso-t, De Marchit és Rohan Dennis-t is, aki egy különleges szerződésnek köszönhetően már most a svájci csapatban tekerhet. Talán még érdekes lehet, hogy a Trek leigazolta Bauke Mollemát és Nacer Bouhanni a szezon végén elhagyja az FDJ-t a Cofidis kedvéért. Számomra még nagy kérdés, hogy mi lesz Roche és Rogers sorsa, hiszen nekik lejár a szerződésük a Tinkoff-nál, és ezidáig nem hosszabbított velük a csapat - ellentétben például Majkával, aki további 3 évre írt alá. Nem tudom mit terveznek Tinkovék, de szerintem hiba lenne eladni Nico-t és Mick-et... 

Ígértem, hogy beszámolok a lengyel körversenyről és ezennel be is váltom az ígéretemet. Nos, onnantól kezdve, hogy Rafał Majka bejelentette, hogy elindul hazája legfontosabb többnapos versenyén, nem volt kérdés, ki a legnagyobb esélyes. Az első négy napon is mutatta magát a Tinkoff-Saxo, nagyon sokat tekertek a főmenzőny elején, és sikerült is jó pozícióba hozniuk az elsőszámú emberüket a hegyi etapokra. Majka pedig meghálálta a segítséget, mivel mindkét emelkedőkkel tarkított szakaszon diadalmaskodott és a krakkói időfutam előtt átvette a vezetést az összetettben - igaz, csak 18 másodperc volt az előnye Intxausti-val szemben. A rövid, 25 km-es táv kiváló eséllyel kecsegtetett a fiatal legyel számára, hogy bebíztosítsa a győzelmet hazája körversenyén, de a legjobbját kellett nyújtania, hogy meglegyen a sárga trikó. Amikor célbaérkezett, némileg csalódottnak tűnt, majd pár perccel később egy riportertől tudta meg, hogy sikerült felülmúlnia a nála sokkal jobb időfutam képességekkel rendelkező spanyol riválisait és megnyerte a 71. Tour de Pologne-t... Eközben Utah-ban az év végén búcsúzó Voigt, a sérülésből visszatérő Moreno Hofland és a Vueltára készülő Cadel Evans villogott, viszont az összetett a végig kiegyensúlyozottan teljesítő Tom Danielsoné lett, aki így megvédte a címét... A dán körversenyen is a Tinkoff-Saxo irányította a történéseket: másfél szakaszt nyertek Manuele Boaro jóvoltából (a 2. etapon elszámolta magát az olasz, és előre örült, aztán másnap tényleg ő lett a győztes), illetve az újonc Michael Valgren elvitte az összetettet. Az Astanás Andrea Guardinit kell még kiemelni, aki 2 sikerrel zárta a versenyt... Tegnap kezdődött el az Eneco Tour (az Eurosporton lehet követni), ahol a teljesség igénye nélkül rajthoz állt Boonen, Terpstra, Mollema, Boom, Greipel, Gilbert, Cancellara, Boasson Hagen, Dumoulin, Mezgec és Bouhanni is, ma pedig elrajtolt a Tour de l'Ain nevű francia többnapos viadal, amit Cavendish, Uran, Bardet és Peraud tehet igazán érdekessé.

BREAKING NEWS [augusztus 14.]: Mégiscsak igaznak bizonyultak a pletykák, Contador elindul a Vueltán! Igaz, nem az összetett megnyerése lesz a célja, hanem a szakaszgyőzelem a harmadik héten, de részvételével tovább emeli az idei spanyol körverseny fényét. A bejelentéssel kapcsolatos videóinterjúja megtekinthető ITT magyar fordítással!

× Holnap kezdődik meg a tenisz ünnepe Londonban, az All England Lawn Tennis Clubban. Pénteken készült el a sorsolás, és ezzel egyidőben megkezdődtek az esélylatolgások is. A legtöbbet ismételt kérdés mégis az, hogy Murray vajon meg tudja-e védeni wimbledoni bajnoki címét. Részemről nincs kétség, még akkor sem, ha ez az a szezon eddig nem alakult túl fényesen számára, és még akkor sem, ha a Queen's Clubban a 3. fordulóban búcsúzott.

× THE CHAMPIONSHIPS - TITLE DEFENCE AWAITS MURRAY
Tavaly ilyenkor nagyon aggódtam, közben pedig valami különös érzés kavargott bennem. Az aggodalmam a rendkívül nehéz sorsolásnak szólt, hiszen 2013-ban Andy a negyeddöntőben Federerrel, az elődöntőben Nadallal is találkozhatott volna, ha a papírforma beigazolódik. Mint tudjuk, egy évvel ezelőtt Wimbledonban sok esetben borult ez a bizonyos papírforma, és végül megtisztult a skót ága. Azt a különös érzést akkor még - a verseny előtt néhány nappal - nem tudtam hova tenni, de később kiderült, hogy nem vaklárma volt és nem őrültem meg teljesen... Pénteken visszanéztem a tavalyi döntőt Murray és Djokovic között - már istentudja hanyadszorra -, és még mindig alig hiszem el, hogy ez tényleg megtörtént. Nem tudom, láttátok-e a Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott című filmet, mert abban ugyan egy kicsit mesebeli módon, 2 szettes hátrányból áll fel az angol Peter Colt és nyeri meg a bajnokságot, de a britek öröme a győzelem után ugyanolyan őszinte a romantikus történetben, mintha a rendezők tudták volna előre, mi fog történni 10 évvel később a valóságban. Biztos vagyok benne, hogy a szigetországiak 2014-ben is ugyanígy fognak majd szurkolni Murray-nek, akinek idén kicsit könnyebb a sorsolása, és a belga David Goffinnel kezd majd hétfőn kettőkor a center pályán.

A korábban emlegetett tavalyi döntő már a legjobb 4 között megismétlődhet - ami egyben azt is jelenti, hogy a másik ágon van esély egy Federer-Nadalra -, viszont az elődöntőig vezető út Andy számára jóval egyszerűbbnek ígérkezik, úgyhogy most nincs miért panaszkodni, nem kell azon siránkozni, hogy megint milyen lehetetlen sorsolást kapott. Persze, ha ötödik kiemeltként vágna neki a versenynek, más lenne a helyzet, de a különleges wimbledoni kiemelési rendszernek köszönhetően két helyet előrelépett, így megúszta, hogy a Federer-Nadal-Djokovic hármas egyikével már a negyeddöntőben találkozzon. A másik idei mázlista pont Federer lett, de az ő ágán több az olyan veszélyes játékos, mint például Lopez, Hewitt vagy a tavalyi elődöntős Jerzy Janowicz. Én, személyszerint nem érzem a svájciban az erőt a 8. bajnoki cím megszerzéséhez - és ezt most nem csak azért írom, mert nem kedvelem -, de ettől függetlenül bármi lehet, hallottam már olyan tippeket, miszerint ő fog nyerni. Egy biztos, nem lesz könnyű útja a fináléig, ahol pedig jöhet akár Djokovic, akár Murray. Ha már a tábla alsó felénél tartok, akkor nem érdemes elmenni Nadal szerencsétlensége mellett. Szegény spanyol - csak nehogy elkibáljam - az első fordulóban Martin Klizant kapta, akin ha sikerül átküzdenie magát, jöhet Rosol, aki két éve óriási meglepetésre megverte a második fordulóban. A legjobb 32 között találkozhat a nagyot adogató Ivo Karlovic-csal, aztán pedig összefuthat Monfils-szal vagy akár Gasquet-val is. A negyeddöntőben Raonic, Nishikori és Kohlschreiber jelenthet rá reális veszélyt. Ha egyáltalán eljut odáig...

Nem esett még szó Djokovic-ról, aki Nadalhoz hasonlóan nem lehetett túl boldog, amikor meglátta a táblát. A második körben meccselhet a Murray-t legyőző Stepanekkel, aztán a kiszámíthatatlan Gilles Simonnal. A nyolcaddöntőben jöhet Tsonga, aki korábban 0-2-ről verte Federert Wimbledonban, a 8 között pedig Tomas Berdych lehet a 2011-es bajnok ellenfele. Azért a szerbnek sem könnyű az élete első kiemeltként... Tényleg nehéz megtippelni, ki lesz a végső győztes, főleg, ha visszagondolok a tavalyi tornára, ahol sokan visszaléptek és sorra hullottak ki az esélyesek. Nem mondom, hogy örülnék egy Murray-Federer döntőnek, de mindenképp érdekes lenne abból a szempontból, hogy az immáron wimbledoni bajnok skót mire menne a 32 éves hétszeres győztes svájci ellen. Mindenesetre én hiszek abban, hogy Murray meg tudja védeni a címét.

× A salakszezon nem a szívem csücske, ez az a borítás, amit a legkevésbé kedvelek, és ezzel Murray is így van - legalábbis az eredményei ezt bizonyítják. Ettől függetlenül nagyon várom már a Roland Garrost, az év második Grand Slam-tornáját, ahol eldől, hogy Nadal marad-e a salakkirály, vagy esetleg valakinek sikerül megfosztania őt a trónjától. Az utóbbi versenyek érdekesen alakultak ebből a szempontból...

× FAVOURITES, UNDERDOGS - CAN ANYBODY BEAT RAFA IN PARIS?
Miközben persze reménykedem abban, hogy Andy jól fog szerepelni a párizsi Grand Slamen, sokat gondolkodom azon is, hogy lesz-e valaki a mezőnyben, aki meglepheti Rafael Nadalt. A spanyolok ásza 8 alkalommal nyerte meg a Garrost, ő a címvédő, de egyáltalán nem biztos, hogy idén is le fogja iskolázni a többieket és kikövezett útja lesz a győzelemig. Miért írom ezt? Nem, nem azt akarom kétségbe vonni, hogy ő a legnagyobb favorit, mert ez tény, viszont elnézve az elmúlt hetek salakos tornáit, senki sem állíthatja azt, hogy Nadal érinthetetlen volt. Igaz, Madridban nyert, de ha - tudom, hogy a sportban az ilyen típusú mondatoknak nincs túl sok értelme - Nishikori nem sérül meg, ki tudja, mi lett volna a vége... Monte Carlóban Ferrer verte 2 szettben a negyeddöntőben, Barcelónában pedig egy másik honfitársától, Almagrótól kapott ki ugyancsak a legjobb 8 között. Ezek mindenképpen érdekes fejlemények, főleg annak tudatában, hogy Rafa óriási mentális fölényben van a többi spanyol teniszezővel szemben. Kis túlzással, szökőévente mindössze egyszer fordul elő, hogy valamelyiküknek sikerül legyőznie. Elég visszagondolni a tavalyi párizsi döntőre, amikor Ferrer csak árnyéka volt önmagának: az embernek szinte olyan érzése támadt, mintha már előre megbeszélték volna a végeredményt...

Múlthéten Rómában Nadal alaposan megszenvedett, hiszen egy kivételtől eltekintve minden mérkőzése döntő játszmába torkollott, ráadásul Murray ellen a negyeddöntőben a legjobb játékára volt szüksége a győzelemhez. Djokoviccsal 41. találkozójukat vívták a döntőben, és a 3. szett közepén a 'mallorcai csodagyerek' egész egyszerűen megtört. Nem fizikális fáradtságot láthattunk rajta, inkább csak elvesztette a fonalat, miközben szerb riválisa szebbnél-szebb nyerő ütésekkel rukkolt elő és egy önbizalomnövelő sikerre tett szert egy héttel a Roland Garros előtt... Úgy gondolom, hogy Ferrer, Almagro és Djokovic példája a többieknek is kölcsönöz némi magabiztosságot és bátorságot, hiszen saját szemeikkel láthatták, hogy Rafael Nadal bizony nem legyőzhetetlen. Egy alacsonyabban rangsorolt teniszező is elhiheti magáról, hogy nem teljesen esélytelen a spanyol salakkirállyal szemben, és ez az extra önbizalom a megnyert játékok, akár szettek formájában is megmutatkozhat a pályán. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bárki megverheti Rafát Párizsban, de nehezebb lehet majd a dolga a döntőig vezető úton az utóbbi évekhez képest, amikor dominálta a salakos versenyeket. Én alapvetően szeretem a meglepetéseket és szeretem azt, ha borul a papírforma, vagyis az esélytelenebb játékos győz. Kíváncsi vagyok arra, hogy lesz-e valaki, aki meg tudja ismételni Wawrinka melbourne-i menetelését, hogy lesz-e egy újabb hős, mert az az igazság, hogy most bárkiből hős lehet, aki térdre tudja kényszeríteni Nadalt. 

× Véget ért egy 4 éves út, mindenki izgatottan várja már a XXII. Téli Olimpia kezdetét. Nem a magyaroknak fogok szorítani - sajnos nincs túl sok esélyük az éremszerzésre, ez tény -, és nem is a britekre koncentrálok majd. Szerencsésnek tartom magam, hogy két olyan nagyszerű sportolót, mint Simon Ammann és Martin Fourcade biztathatok ezen a világeseményen. Az ő esélyeikről már sok szó esett a Sportblogban, úgyhogy az olimpiai körülményeiről fogalmazom az újabb cikkemet. 

× STRANGE, CORRUPT AND THE MOST EXPENSIVE OLYMPICS
Helyi idő szerint 20:14 perckor veszi kezdetét (itt 17:14) a XXII. Téli Olimpia, amit a kaukázusi orosz város, Szocsi rendezhet meg. Eleve, már ez is furcsa. A rendezési jog elnyerését olyan helyszínek ellenében tudták megszerezni, mint például Innsbruck. Már ebből is kiderül, hogy nem kevés pénz cserélt gazdát a háttérben. Ha láttatok már képeket Szocsiból, akkor tudjátok, hogy magában a városban nincs is hó és 10 fok közelében van a nappali átlaghőmérséklet. A havas, szabadtéri versenyeket ezért jóval távolabb kellett vinni, méghozzá a 70 kilométerre fekvő Krasznaja Poljanába. Itt 2000 méteres hegyek találhatóak, tehát a hóhiány nem lehet majd probléma, legalábbis reméljük. A másik furcsaság az olimpiai falu, ezen belül is a dupla-WC-s fürdőszobák és az újságírok által tapasztalt káosz. Most komolyan, ki volt az a félkegyelmű, aki kitalálta, hogy két WC-t tegyenek egymás mellé? Csak egy kicsit szánalmas amúgy. A kedvencem a fél-WC-s megoldás (nem vicc), mert annak még feleennyi értelme sincs. Az eszüket hová tették a kedves orosz építészek és lakberendezők? Vagy náluk ez a megszokott? Elég bizarr. Épp tegnap láttam a szerencsétlen magyarokat, akik ott fagyoskodtak a tizenöt fokos szobájukban. Azért az is elég ciki, hogy a gáz hazájában nem tudják biztosítani a fűtést a sportolóknak. A sajtósok pedig elfogadhatatlannak tartották a rendetlen hoteleket, a plafonból kilógó kábeleket és szétdobált szemetet. Az már csak mellékes, hogy egy nyomorult kisbolt sincs a közelben, de ez már tényleg a legkisebb probléma. Az oroszok 50 milliárd dollárt költöttek a játékokra, és még ennyi pénzből se sikerült ilyen alapvető dolgokat kivitelezni.

És akkor még a közbiztonságról nem is esett szó. A januári öngyilkos merényletek miatt persze több ezer rendőrt vezényeltek az olimpiai versenyek helyszíneire, de mi a garancia arra Oroszországban, hogy miben rendben fog zajlani? Mert szerintem nem sok minden. Mi lesz, ha egy őrültnek egy hokimeccs közben támad kedve robbantgatni? Vagy majd olyan szigorú ellenőrzéseket eszközölnek a beléptető kapuknál, hogy ilyen nem fordulhat elő? Valamiért ebben nem vagyok biztos, de Isten ments, hogy bármi szörnyűség történjen. Reménykedem abban, hogy minden flottul lemegy majd, és háttérbe szorulnak ezek a hiányosságok és kétségek. Elvégre egy olimpiának nem erről kéne szólnia. Az olimpia - ha téli, ha nyári - egy igazi ünnep a sportolóknak és szurkolóknak egyaránt. Még azok is bele-belenéznek a versenyekbe, akik nem megszállott sportrajongók, mert egy ilyen világesemény mindenki figyelmét és érdeklődését felkelti. Ha más nem, a saját nemzeti válogatottjáért szorít az ember, és közben megismerkedik a téli sportágak szépségeivel. Naigen, de mégis hol lehet majd nézni a olimpiát? Az a szomorú igazság, hogy teljes egészében sehol. Szerintem az nonszensz, hogy egy olyan vezető európai sportcsatorna, mint az Eurosport, nem kapott közvetítési jogokat. Tényleg nem. Nyilván vettek volna, ha felkínálják nekik, de amit nem akarnak eladni, azt nem lehet megvásárolni... Az MTVA kapott 150 órát, aminek nagy része jégkoronggal fog elmenni, de amit a legjobban bánok, az mégis az, hogy mindössze 2-3 olyan kommentátor került be a magyar televízió csapatába, aki szakszerűen, komoly hozzáértéssel tudja majd közvevíteni a nézők felé a 2 hétig tartó sportünnep történéseit...

Mindezek, és a meg nem említett gondok ellenére Davai Sotchi!
Allez Martin, Hopp Simon!