× Régóta nem írtam semmit, leginkább azért, mert kivártam, hogy legyen miről. Úgy döntöttem, hogy bár biathlonról nem szoktam írni a főoldalra, csak a blogba, most kivételt teszek és a világbajnokság eseményeit összefűzöm az országúti kerékpáros szezonkezdettel. Számomra talán a február és a március a két legmozgalmasabb hónap, hiszen ilyenkor még javában zajlnak a téli sportok - egymást követik a különböző szakágak világbajnokságai -, de már visszajönnek a szünetről a kerékpárosok is, és ekkor kezd el igazán beindulni az élet országúton. Persze mindeközben a teniszezők is pályára lépnek, a snookeristák pedig a VB-re hangolódnak.. szóval halmozom az élvezeteket. Ebből olvashattok most egy szösszenetet.

Új csapatok, új csapattársak, új atmoszféra, új esélyek. Még néhány hétig biztosan szoknom kell, ki hol, merre, milyen színben tűnik fel a mezőnyben, hiszen rengeteg jónevű kerekes igazolt át a télen és az ember ilyenkor még hajlamos összekavarodni. Több új együttes alakult, akiknek a bemutatkozását kíváncsian várjuk, de sajnos néhány formációtól végleg búcsúztunk, mint például a Tinkoff, az IAM és a Lampre. Utóbbinak persze van jogutódja, de a vezetés teljesen kicserélődött (ezzel az olaszok teljesen kiszálltak a World Tourból) és végül nem is a kínaiak, hanem az arabok projektje valósulhatott meg, így rögtön 2 közel-keleti csapatot köszönthetünk (UAE Team Emirates, Bahrain Merida). A Bora egy szinttel feljebb lépett a Hansgrohe támogatásával, az új társszponzornak köszönhetően bővebb költségvetéssel dolgozhatnak idéntől és ennek megfelelően bátran válogathattak a piacon - gyakorlatilag a fél Tinkoffot felvásárolták, aminek egyébként én kifejezetten örülök, mert legalább a társaság egyrésze együtt maradhatott. Az Alpecin a Katusha mellé szegődött, amely alakulat ezentúl svájci licensz alatt működik és kerete jóval nemzetközibbé vált. A kerékpármárkák esetenként a nagynevű versenyzőkkel együtt vándoroltak, így fordulhat elő, hogy például a Bora-Hansgrohe Specializeddal, az Astana pedig újonnan Argon18-cal megy. Az új mezeket is szokni kell és nemcsak az újonnan alakult csapatok miatt. A legnagyobb sztárok közül jónéhányan más színekben pompáznak majd: az évek óta neonsárgában tekerő Contadort piros-feketében kell keresni, Tony Martin a királykék külsőt korallpirosra cserélte, míg Nibali a világoskék-sárgáról váltott sötétkék-pirosra. Mondanám, hogy Sagant mostantól sötétszürke-menta kombóban kell figyelni, dehát nem hajlandó megválni attól a szivárványszínű trikótól... Szó, mi szó, kell egy kis idő, mire az ember agya és szeme átáll.

Ami még a vándorlásoknál és a mezszíneknél is érdekesebb, hogy a nagy nevek mivel rukkoltak elő első versenyeiken. Gyakorlatilag mindenki bemutatkozott már valahol, aki számít, legyen szó akár sprinterekről, akár összetett esélyesekről. A tavaszi egynapos szezon pedig hétvégén veszi kezdetét, úgyhogy - a sportág rajongóinak legnagyobb örömére - innentől kezdve nemigen fog eltelni hét jelentős kerékpáros esemény(ek) nélkül. Egészen júniusig, a Giro végéig. Aztán egy kis szünet (értsd: kerek 1 hét) után jön a második blokk, ősz végéig bezárólag, benne a Tourral, Vueltával és a világbajnoksággal. Visszatérve az év elejére, ilyenkor még a háromhetesek királyai külön utakon járnak, majd márciusban csapnak össze először (általában a Párizs-Nizzán és/vagy a katalán körön). Egyelőre mindenki a saját, személyreszabott felkészülési programját futja és gyűjtik a versenykilométereket, nem a riválisok formája miatt aggódnak. Az utóbbi hetekben, lassan hónapokban például láthattuk - leginkább az összefoglalókból -, ahogyan Richie Porte faképnél hagyta Chaveséket a Tour Down Underön, vagy amikor Nairo Quintana leiskolázta a mezőnyt a valenciai körön. Mindeközben Nibali kissé leszerepelt a Vuelta San Juanon (percen kívül végzett összetettben), amit végül Mollema nyert meg és Chris Froome sem remekelt a Herald Sun Touron, amit az utóbbi években eluralt a Sky, olyanannyira, hogy csapaton belül egymással harcoltak a trikóért (mondjuk úgy nem nehéz, hogy rajtuk kívül alig jelenik meg WT-alakulat ezen a kis ausztráliai versenyen).

Az első valódi párharc a múlthéten rendezett andalúz körön, más néven a Ruta del Solon alakult ki Valverde és Contador között (később a Sportblogban erről bővebben is lehet olvasni). Miután a hegyeken nem tudták igazán megrogyasztani egymást, a kronóra maradt a döntés. Végül mindössze 1 másodperc választotta el Contadort az összetett győzelemtől, egyben Valverdétől, és nem szabad elfeledkeznünk arról a Thibaut Pinot-ról sem, aki mindekettejüket meglepte a királyszakaszon. Mindig el kell mondani, de mindig mutatkoznak új önjelölt (vész)jósok: messzemenő következtetéseket nemhogy nem érdemes, nem szabad levonni egyikük szezon eleji teljesítményéből sem, bőven van idejük csiszolni a formájukon még mielőtt megütköznek a presztízsdúsabb felvezető versenyeken. Azon meg pláne nem ajánlatos még agyalni, hogy a Tour de France-on mire mennek egymással. Ki tudja, mi történik júliusig... Ami a sprintereket illeti, egyelőre úgy tűnik, Kittel jó pozícióból verhetetlen, legalábbis Dubaiban dominálta a mezőnyhajrákat (a Quickstep testületileg 12 győzelemnél tart ebben az évben), de Kristoff sincs éppen rossz erőállapotban, hiszen ő Ománban aratta le a babérokat. Caleb Ewan ausztráliai sikersorozatát sem illik elhallgatni, aki a Down Underön háromszor is meglepte Sagant (tudom, ő nem klasszikus sprinter), így a szlovák 'szokásához híven', egy rakat 2. hellyel kezdte a szezont. Lesz még jobb is, főleg, hogy most érkezünk el az ő igazi vadászterületére, a belga egynaposokra.

× A sílövők számára február 9-19 között rendezték a világbajnokságot az ausztriai Hochfilzenben, ami nem zajlott éppen zavartalanul. Egyrészt, még február 8-án az osztrák hatóságok megrohamozták a kazakhok bázisát: minden versenyzőt teszteknek vetették alá és átkutatták a szálláshelyet. Az anti-dopping szabályok megszegésére nem találtak bizonyítékot és a bevizsgált minták is negatív eredményt hoztak. Másrészt, rögtön az első versenynap során tetőpontjára hágott a Martin Fourcade és az orosz válogatott közötti feszültség. Tudniillik, az orosz váltó egyik tagja, Loginov nemrég térhetett vissza 2 éves eltiltásából, miiután EPO-val bukott meg és a döntést, miszerint őt ennek ellenére beválogatták a világbajnoki keretbe, Fourcade élesen kritizálta különböző közösségi fórumokon. Válaszul az orosz szövetség az IBU-hoz fordult és büntetés kiszabását követelte a franciára, de ez nem történt meg. Sajnos a vegyesváltó során tovább élesedett az ellentét, hiszen a 3. váltásnál Fourcade véletlenül (ezt nem én mondom, egyértelműen kiderült a visszajátszásokból) rásíelt Loginov lécére, aki ezután bukott. Azt érdemes leszögezni, hogy ez az incidens egyáltalán nem akadályozta az oroszokat, mivel Loginov éppen kiállt a versenyből, de ők személyeskedésnek vették ezt a megmozdulást. A hajrában aztán a befejezőemberüket, Shipulint kissé kiszorította a francia, akinek így a másik oldalról kellett kerülnie és végül lemaradt az ezüstről. Ezen okokból a virágceremónián az orosz váltó férfi tagjai nem voltak hajlandóak kezet fogni Fourcade-dal, aki először ironikus tapsba kezdett, majd nemes egyszerűséggel leugrott a dobogóról és elhagyta a helyszínt. A sajtótájékoztatón senki sem foglalkozott a győztes németekkel, helyette egy éles Fourcade-Shipulin vita alakult ki, különösebb megoldás nélkül. Szerencsére néhány nappal később, a sprintverseny után tisztázták a nézeteltérésüket és ez az ellentét nem árnyékolta be a világbajnokság egészét. Fontosnak tartottam ezt leírni, mert nem vagyok benne biztos, hogy mindenkihez eljutott minden részlet az üggyel kapcsolatban. Téma lezárva.

Ideje az eredményekről és a világbajnokság hőseiről is beszélni. A legeredményesebb versenyző Laura Dahlmeier lett, aki egyedüliként minden versenyszámban szerzett érmet: csak a sprintben talált legyőzőre Gabriela Koukalova személyében. Az új német szenzáció Magdalena Neuner örökébe léphet és a jövő évi olimpia egyik legeredményesebb sportolója lehet. Ugyanilyen, vagy legalábbis hasonló teljesítményt várt a közvélemény Martin Fourcade-tól is, aki összességében 5 medált gyűjtött, de csak 1 aranyat. Szurkolójaként semmiképp sem értékelném csalódásként a szereplését, egyedül talán azt sajnálhatja, hogy a csapattal nem sikerült felállni a dobogó legtetejére - bár ő mindent megtett érte -, hiszen előzetesen ezt nevezte meg az egyik fő céljaként. Az egyéni futamokból a tömegrajtos kivétetével kihozta a maximumot, úgyhogy én nem értek egyet azokkal a véleményekkel, amelyek lehúzzák a teljesítményét. Meglepetésemberekből sem volt hiány az idei VB-n: a férfi sprintet másodpercen belüli különbséggel tudta megnyerni Benedikt Doll Johannes Boe előtt, az egyéni 20 kilométeres számban pedig a veterán amerikai, Lowell Bailey történelmi sikerének lehettünk szemtanúi, aki Ondrej Moravecet szorította maga mögé egy fantasztikus hajrának köszönhetően. A hazaiak nem teszik ki az ablakba a hochfilzeni produkciójukat, bár két bronzzal kozmetikázták a csalódást keltő első hetet: az érmeiket a férfi váltó és Simon Eder szállította. Az oroszoknak lehet, hogy kicsit ráment a világbajnokságuk erre a Loginov kiváltotta konfliktusra, de ezt nehéz lenne egyértelműen kijelenteni, mert Shipulint leszámítva - aki stablian hozza a top 10-es eredményeket - eddig sem brillíroztak a világkupában. A norvégok sem lehetnek maradéktalanul elégedettek csapatszinten, hiszen az előző években domináns váltóik elsüllyedtek a mezőnyben, bár Johannes Boe és a nagyöreg Björndalen elcsípett egy-egy medáliát egyéniben. Velük ellentétben a németek mind egyéniben, mind válogatott szinten kiválóan futottak, így az élen zárták az éremtáblázaton a franciák előtt. Érdekesség, hogy egy aranynál többet rajtuk kívül egyik nemzet sem gyűjtött. 

× Amiről mindenképp szerettem volna írni, az a mini világbajnokságnak is nevezett ATP World Tour Finals csoportbeosztása. Itt nincs könnyű ellenfél, így nincs könnyű csoport sem, bár ha a játékosok jelenlegi formáját vesszük alapul, akkor a B jelű kvartett talán az 'erősebb'... Emellett lenne még két dolog, amit említésre méltónak tartok és ha már van egy kis időm írni, megosztom veletek. Az egyik Brändle világcsúcskísérlete, a másik Fourcade kiválóan sikerült visszatérése.

× ATP WORLD TOUR FINALS - THE ROUND-ROBIN STAGE
Hétfőn délután fény derült a világbajnokság csoportbeosztására, vagyis megtudhattuk, ki csatlakozik Novak Djokovic-hoz az A jelű négyesben és Roger Federerhez a B jelűben. Ők kapták az első és a második kiemelési számot, így azt már biztosra vehettük, hogy az elődöntőkig nem találkozhatnak. A nevek és az utóbbi hetek eredményei alapján a világelső szerencsésnek mondható, hiszen Wawrinkát, Berdychet és Cilic-et sorsolták mellé. Igaz, itt találjuk az idei év három Grand Slam-győztesét, de mégis az az ember érzése, hogy Djokovic-nak nem lesz gondja a továbbjutással. Stan Wawrinka a Monte Carlóban aratott sikere óta jócskán visszaesett, a múlthéten Párizsban például Kevin Andersontól kapott ki a 3. fordulóban és alig-alig tudott mérkőzést nyerni az utóbbi hetekben. Marin Cilic is kicsit lejjebb adta a színvonalat a US Open után, de nincs olyan bűnrossz formában, hiszen nemrégiben tornagyőzelmet ünnepelhetett Moszkvában - azt azért látni kell, hogy nem volt túl acélos a mezőny. Tomas Berdych az elvárásoknak megfelelően teljesít mostanában, kiegyensúlyozott, mint mindig. Ha kifog egy jó napot, talán meg is szorongathatja Djokovic-ot, bár azt nem tudom elképzelni, hogy le is győzi. Ettől függetlenül szerintem kiváló esélyekkel pályázik a második, elődöntőt érő helyre a szerb mögött. A Federer nevével fémjelzett kvartettet a következő játékosok egészítik ki: Murray, Nishikori és Raonic. Véleményem szerint innen nem lóg ki senki, körülbelül egy szinten vannak most ők négyen. Egy biztos: Andy Murray nem azért harcolta ki a kvalifikációt, hogy rögtön a csoportkörben elvérezzen. Viszont ha jót akar magának, akkor meg kell vernie Federert, különben a legjobb négy között minden valószínűséggel Djokovic lesz az ellenfele (az A csoport elsője a B csoport másodikjával játszik az elődöntőben). Nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak, hiszen pont Milos Raonic mutatta meg Bercy-ben, hogy a svájci klasszis sem verhetetlen - a kanadai szervagép egyébként ezzel a diadallal az évvégi világelsőség kérdéséről is döntött. Kei Nishikoriról sem szabad megfeledkezni, ő is képes meglepetést okozni - persze jobb szeretném, ha most nem tenné. A New Yorkban mutatott teljesítményével mindenesetre bizonyította, hogy óriási küzdő és igenis van esélye az igazi klasszisok ellen. Kérdés, hogy debütánsként hogyan viseli a O2 aréna nyújtotta nyomást - ez Cilic és Raonic esetében is fontos tényező lehet. Kíváncsian várom, milyen meccseket rendeznek majd kedden és szerdán, hiszen én is ott leszek Londonban (reménykedem egy Murray-Federerben)!

× SHORT NEWS - NEW HOUR-RECORD, FOURCADE'S COMEBACK
Rövid híreink közül először az új egyórás kerékpáros rekordról számolnék be Nektek néhány szóban. Október 30-án az IAM Cycling versenyzője, Matthias Brändle megdöntötte a szökevénykirály Jens Voigt szeptember 18-án felállított csúcsát. Az új, UCI által is elismert egyórás rekord 51.850 méter, amit a 24 éves osztrák kerekes az Aigle-ben található World Cycling Centre 200 méteres pályáján ért el lelkes közönség előtt. Brändle túlságosan erősen kezdett, ami a táv utolsó harmadában vissza is ütött egy kicsit, de a lényeg az, hogy sikerrel járt. Jövő nyáron, a Paris-Roubaix után Bradley Wiggins próbálkozik majd meg ezen eredmény túlszárnyalásával - esetében szinte már elvárás az 52 km-es határ átlépése, sőt, a 53 kilométert is megközelítheti egy jól eltalált felkészüléssel. És ki tudja, hogy addig még hányan kapnak kedvet a kísérletezéshez!? Szabad a pálya!

Október 25-26 között rendezték a nyári biathlon turné utolsó állomását Arçon-ban, ahol Fourcade visszatért a versenyzéshez. A szombati sprintet hibátlan lövészettel és 39 másodperces előnnyel nyerte meg honfitársa, Simon Desthieux előtt. Eredetileg úgy tervezte, hogy nem indul el a másnapi üldözésesben, de a pozitív tapasztalatok és kiváló eredmény okán mégis úgy döntött, rajthoz áll a 2. versenynapon is. Jól tette. Igaz, elvétett két korongot, de még ez is belefért, mert a pályán ő volt a leggyorsabb - még így, 80%-os fizikai állapotban is. Több, mint másfél percet vert a 2. helyezett Mathieu Legrand-ra, aki a sprintet harmadikként zárta. Ezt a két fölényes győzelmet felfoghatjuk bíztató jelnek is az egy hónapon belül kezdődő téli szezonra nézve, és ha sífutásban nem is versenyez majd, a biathlonosok mezőnyében tovább uralkodhat a franciák kétszeres olimpiai bajnoka.

× Tényleg nem tudom, hogy mennyi rendszeres olvasója vagy látogatója van ennek a blognak, de tőlük mindenképp szeretnék elnézést kérni. Ha nincsenek, akkor csak egyszerűen szégyellem magam, mert több, mint 2 hét telt el a legutóbbi bejegyzés megjelenése óta. Igen, most jönnek az értelmetlen kifogások: suli, fáradtság... stb. Mindegy, ettől függetlenül írtam egy új sportblogbejegyzést és mindennap itt voltam, csak éppen a főoldalra nem firkáltam semmit. Ez van, de jöjjön a lényeg, avagy, hogy mi is történt a sportok világában az utóbbi hetekben.

× A KARÁCSONYI SZÜNET ELŐTT - FÓKUSZBAN A TÉLI SPORTOK
Most már lassan egy hónapja, hogy megkezdődött a téli szezon. A snookeresek a múlthéten mehettek szünetelni (két selejtezőt rendeztek számukra Barnsley-ban), nekik tehát már nincs több verseny ebben a naptári évben. Az elmúlt hetek krónikájához hozzátartozik, hogy Neil Robertson 1-5-ről fordítva megnyerte a UK-döntőt - 10-7 arányban győzte le Mark Selbyt -, így tovább növelte előnyét a világranglista élén. Azért a vesztesként távozó angol sem lehetett elégedetlen, hiszen meglökte a snooker történelmének 100. hivatalos maximumát, amivel 59.000 fontot keresett... Kisorsolták a január 12-19 között megrendezésre kerülő Masters főtábláját is, amiről bővebben a sportblogban lehet majd olvasni. A teniszezők már gőzerővel készülhetnek az új szezonra, hiszen 10 nap múlva esedékes az első fontosabb torna, a Qatar Open (250), és ezzel egyidőben Brisbane-ben (250) is elkezdődnek a küzdelmek. Sokan a bemutatóversenyeket, gálákat is az Australian Openre való felkészülésként építik be a programjukba: 26-án kezdődik a Mubadala World Tennis Championship, ahol láthatjuk a műtét után visszatérő Murray-t, a világelső Nadalt, a világbajnok Djokovic-ot, továbbá Tsongát, Ferrert és Wawrinkát... Kihagytam a kerékpárosokat, de az ő szezonkezdésük még odébb van, a klasszis versenyzők csak január végén-február elején állnak először rajthoz. Visszatérve a téli sportokhoz, kevesebb mint, 50 nap múlva jön az olimpia, és természetesen mindenki győzelmekkel és dobogós helyezésekkel szeretne megérkezni Szocsiba. Kell az önbizalom. Ennek megfelelően Fourcade nagyszerűen kezdte az idei szezont - bár hazai pályán nem villogott, Ammann pedig a gyengébb start után most kezd csúcsformába kerülni, aminek különösen örülök így, a Négysáncverseny előtt. Szokásomnak megfelelően eredményeket nem írok, hogy legyen értelme a sportblog vezetésének is (27-én lesz új bejegyzés, 'ha minden jól megy').

× Mivel kevés az időm, nem tervezek hosszú, részletes bejegyzést, főleg, hogy alig olvas valaki. Szóval, amiről most írni szeretnék, az a Davis Kupa-döntő, a téli szezonstart (egyelőre csak biathlon) és a holnap kezdődő 'Champion of Champions' snookerverseny (a Premier League Snooker helyett). November 22-én teszem fel az új cikket a sportblogba, ahol pedig ugyancsak a snooker lesz a célpontban, de mivel nem akarom ismételni önmagam, az ET6-os és ET7-es torna eredményeit/eseményeit itt, a főoldalon nem taglalom...

× A CSEHEK SIKERE, SZEZON ELŐTTI BEMELEGÍTÉS ÉS A BAJNOKOK BAJNOKA
A cím is arra utal, hogy itt most nagy összevisszaság várható, és erre nem is cáfolok rá a későbbiekben. Pár sor erről, pár sor arról, és már megyek is... Kezdésként a Davis Kupa-döntő összefoglalója: november 15 és 17 között rendezték az egyik legrangosabb és leglegendásabb teniszverseny fináléját Belgrádban. Pénteken két egyéni meccsre került sor, de ezek után még semmi sem dőlt el, hiszen este 1-1 volt az állás Djokovic és Berdych győzelmeinek köszönhetően. A szombati páros viszont már célegyenesbe juttata a cseh együttest, hiszen a Berdych-Stepanek duó 3 szettben verte a Bozoljac-Zimonjic kettőst. Djokovic hozta a kötelezőt vasárnap, megnyerte a maga mérkőzését, de mindez értéktelenné vált, mert este Stepanek végtelenül simán söpörte el a szerbek gyenge láncszemét, Dusan Lajovic-ot (ő helyettesítette a saroksérüléssel küszködő Tipsarevic-et), ezzel pedig bebiztosította a bajnoki címet Csehországnak... Hétvégén Sjusjoen-ben, Norvégiában a biathlonosok megkezdék márciusig tartó szezonjukat. Csak az oroszok hiányoztak az idénynyitóról, rajtuk kívül mindenki rajthoz állt, aki számít. A sprintet a hazaiak legnagyobb örömére Svendsen, a tömegrajtost pedig Bjoerndalen nyerte meg. Fourcade egyelőre nincs csúcsformában (4. hely, visszalépés), de őt ismerve, a világkupa-sorozat első állomásán, Östersundban már a győzelemért fog hajtani. Nála nagyobb küzdő talán nincs is a mezőnyben... Holnap rendezik meg először a Champions Cup utódjának számító Champion of Champions nevű meghívásos versenyt az előző szezon legjobb/legeredményesebb snookerjátékosaival. Keddtől péntekig csoportmeccseket láthatunk, szombaton kerül sor az elődöntőkre, vasárnap pedig a két részre bontott döntőre. A 16 klasszis a Coventry-ben található Ricoh Arénában küzd meg a 100.000 fontos fődíjért és a dicsőségért. Ne feledjük, itt tényleg csak a legjobbak kapnak lehetőséget!