Sports Fanatic Sportblog
navigation

SPORTS FANATIC SPORTBLOG
Üdv, kedves idegen, sok szeretettel köszöntelek a Sports Fanatic Sportblogon! Ha te is rajongásig szereted a snookert, a teniszt, a kerékpározást, a síugrást, netán a biatlont, akkor a legjobb helyen jársz, hisz itt ezekkel a sportágakkal kapcsolatos cikkeket olvashatsz a főoldalon és a Sportblog hasábjain egyaránt. Emellett pedig közelebbről is megismerkedhetsz kedvenc sportolóimmal, eme szerény blog ihletőivel. Remélem, jössz máskor is! Kellemes időtöltést!

INFORMÁCIÓK
ajánlott felbontás | 1920 x 1080
ajánlott böngésző | chrome, 80%

 
Chatbox

 
articles

SPORTBLOG AJÁNLÓ

  2020. 09. 06. Hard reset
  2020. 04. 06. Shocked but not surprised
  2020. 01. 04. A long time coming
  2019. 09. 04. Brothers in arms
  2019. 05. 11. Make snooker great again

 
schedule

Kedvet kaptál, de nem tudod, mikor és hol tudod nézni a tévében? Kíváncsi vagy, mikor láthatod újra kedvenceidet és a jelenkor legnagyobb sztárjait? Itt egy kis segítség a sportszerető közönség számára! Összeállítottam egy hetente frissített, egyszerű versenynaptárat a blogon tárgyalt öt kiemelt sportággal, hogy ezentúl senki ne maradjon le a történelmi pillanatokról. Jó szurkolást mindenkinek!

SNOOKER
dátum esemény közvetítés
nov. 16-22. Northern Ireland Open Eurosport
11.23.-12.06. UK Championship Eurosport

TENISZ
dátum esemény közvetítés
nov. 15-22. ATP Finals Eurosport

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR

nincs aktuális esemény

SÍUGRÁS

nincs aktuális esemény

BIATHLON

nincs aktuális esemény

*élő tv-közvetítés Magyarországról nem elérhető

 
tweets

 
Trophies

ELITE SITES
 
infobox
Szerkesztő bettina.
Elérhetőség email
Nyitás 2013. július 17.
Tárhely G-Portál
Kategória   sport
Facebook Sports Fanatic
Köszönet LindaDesign
 
crowd
Indulás: 2013-07-17
 

 

 

 

 
Homepage

To reach the unreachable

2018.02.26. 17:32, bettina.
pyeongchangi impressziók

× Nem álmodhattam volna ennél szebb olimpiát magamnak. Az általam favorizált és idolizált sportolók, akiket a felvezető cikkben bemutattam Nektek, legmerészebb várakozásaimat is felülmúlták. Azokat az érmeket is megszerezték, amikre én legfeljebb titkon vágyhattam. Egy fikarcnyi hiányérzet sincs bennem: a kezdeti bizonytalanságok és kétségek mintegy varázsütésre illantak el és végül minden a helyére került - stílszerűen, dramatikus események kíséretében, amelyek valódi hősökké avatják az olimpikonokat. A pyeongchangi emlékek örökre velem maradnak és azon élményeim listáját gazdagítják majd, amelyek képesek felsegíteni bármilyen lelki mélységből, ennyi bizonyos.

Elkötelezett szurkolóként nincs annál zseniálisabb élmény, amikor kedvenceid arcán egy pillanatra felfedezed a tökéletes boldogságot. Ez megjelenhet örömkönnyek formájában vagy egy mély, őszinte mosolyban, amelyből visszatükröződik az elmúlt évek, akár évtizedek áldozatos, mélypontokon átívelő munkája. Hogy valójában mit jelenthet számukra az elért siker, kívülállóként sosem tudhatjuk pontosan: nincs az a jelző, amivel lefedhető és felcímkézhető ez az állapot, ez meggyőződésem. De nekünk, szurkolóknak elég ennek a mámoros érzésnek a megsejtése is. Hiszen aki képes legalább megsejteni, mit érezhet egy olimpiai bajnok győzelme pillanatában, az érti és értékeli az aranyéremig tartó utat. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy osztozhassunk ebben a tökéletes boldogságban. Én pedig rendkívül szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy több ilyen tökéletes boldogságnak is a részese lehetettem, amikor azt kívántam, bárcsak a végtelenségig nyújthatnám a pillanatot. A szurkolói lét netovábbjai ezek, amelyek egyre csak megerősítenek abban, hogy a sportújságírói karriert üldözzem.

Minden a február 9-ei megnyitóünnepséggel kezdődött. Természetesen nem maradhattam le arról, ahogyan Martin Fourcade bevezeti a népes francia küldöttséget, így erős késztetést éreztem arra, hogy az előírtnál korábban lelépjek a suliból. Ez egy vissza nem térő alkalom volt, ennek szellemében cselekedtem. Mondanom sem kell, a sportrajongót különleges melegséggel tölti el a mondat: „Az olimpiai játékokat hivatalosan megnyitom”, illetve az a momentum, amikor fellobban az olimpiai láng. Ekkor lehetőségek tárháza villan fel előttünk és átlényegülten várjuk, hogy megkezdődjön a valódi küzdelem. A legjobbakat remélve hiszünk pártfogoltjaink sikerében. Minimális elvárásaink kimondva-kimondatlanul vannak, de azért nem árt a realitások talaján maradni, vagy ahogy az elferdített klasszikus szól, „nem a győzelem részvétel, hanem a fontos”. Bennem 3+1 kívánság fogalmazódott meg a játékok előtt: egyrészt szerettem volna, ha a feljebb már emlegetett Martin Fourcade (biathlon) egy újabb arannyal gazdagítaná gyűjteményét, másrészt szorítottam Javier Fernandeznek (műkorcsolya), hogy megszerezze a maga olimpiai érmét, megkoronázva ezzel páratlan pályafutását. A jeges sportokhoz kötődött harmadik vágyálmom is, miszerint a Tessa Virtue-Scott Moir jégtáncos kettős újra felérjen a csúcsra, hiszen ők köztudottan ezért tértek vissza, miután Szocsiban egy ellentmondásos pontozás során alulmaradtak. A plusz egy pedig a magyar rövidpályás gyorskorcsolyás srácokra vonatkozott: titkon talán mindnyájan reménykedtünk egy egyéni éremben - elsősorban Liu Shaolin Sándor részéről...

Megszédít a tudat, hogy az iménti listáról valamilyen formán mindegyik kívánság teljesült. És még több is.

Vigyázó szemeimet először a biathlonpályára és a lőtérre vetettem, hiszen a 3. versenynapon került sor a férfiak sprintfutamára. A világkupa-eredményekből kiindulva az alábbi két szcenárió tűnt a legvalószínűbbnek: Johannes Boe hibátlanul lő és fölényes győzelmet arat avagy bekrepál a lövészetben és tálcán nyújtja a lehetőséget a félelmetesen stabil, ám a pályán valamivel lassabb Fourcade számára. Gyakorlatilag erre a párharcra volt kihegyezve az egész olimpia biathlonfronton. Ehhez képest aztán mindketten csalódást keltően szerepeltek ebben a versenyszámban: Boe mindössze a 31. legjobb időt produkálta, míg Fourcade a gyenge lövőteljesítmény ellenére tovább küzdött és a 8. helyen zárt. Ami ennél jóval fontosabb, hogy csupán 22 másodperc hátrány szedett össze az aranyérmes Peifferrel szemben. Ez pedig kulcsfontosságúnak bizonyult a későbbiek szempontjából, hiszen az üldözéses viadal során a versenyzők tovább viszik az sprintben összegyűjtőtt különbségeket. A legveszélyesebb ellenfél tehát elszállt, vele abszolút nem kellett számolnia a franciának. Viszont ez a gondolat az adott helyzetben aligha csillapította csalódottságát (ugyanis a sprintverseny megnyerését tűzte ki elsőszámú célul), így mindenekelőtt saját lelkének darabjait kellett összegereblyéznie. És sikerült egy éjszaka alatt túltennie magát a kudarcon. Az üldözéses Fourcade kedvenc versenyszáma: ebben a műfajban aratta legtöbb győzelmét karrierje során. Pyeongchangban címvédőként állhatott rajthoz, hiszen 4 éve ebben a számban szerezte első olimpiai bajnoki címét - akkor a 6. helyről indulva. Ugyan az első lövészetben elkövetett egy hibát, de ezután makulátlan tudott maradni és a riválisok mindeközben egytől-egytig eltűntek a közeléből. Abban a pillanatban, ahogy lelőtte az utolsó korongot, már a nyakában érezhette az aranyérmet, így a célig vezető útját diadalmenetként fogta fel. Az előzetes elvárását tehát beteljesítette.

A 20 kilométeres egyéni szám újabb hullámvölgyet hozott, pedig egészen a 18. lövéséig ő irányította az eseményeket. Ennek a versenytípusnak az a különlegessége, hogy aki elvét egy korongot, nem büntetőkört kénytelen futni, hanem automatikusan hozzáadnak 1 percet az idejéhez, tehát a precizitás elengedhetetlen a sikerhez. Johannes Boe rögtön egy büntetőperccel kezdett, így megnyílt az út Fourcade előtt, aki ellenfele hibájának tudatában nem kapkodta el a lövészeteket, ami jóideig nyerő taktikának tűnt. A norvég ráadásul újabb hibát követett el, ami még kedvezőbb helyzetbe hozta a franciát, ám mindezen fölény egy csapásra elillant, mikor két utolsó töltényével nem talált célba. Dráma és teljes értetlenség. Fourcade nemcsak az aranyat, a dobogót is elbukta. Az újabb pofon viszont csak még elszántabbá és megszállottabbá tette a további érmek üldözésében. Ez az, amiről a felvezető cikkben értekeztem korábbi edzőjét idézve: 'issza a nyomást'.

A tömegrajtos futamban a legjobb 30 versenyző vehet részt korábban - jelen esetben az olimpián - elért eredményeik alapján. Martin csak a győzelemben gondolkodott, ennek megfelelő mentalitással vágott neki a 15 kilométeres távnak. Viszont eleinte nem éppen úgy alakultak az események, ahogyan azt elképzelte: az első fekvő lövészet során rontott, majd a büntetőkörből kifele jövet megbotlott, így jelentős hátrányt szedett össze az élmezőnnyel szemben. Alig telt el 10 perc, máris elcsípte a sor végét és miután a következő két lövősorozatot hibátlanul abszolválta, egy csapásra az élen találta magát és csak ketten tudták tartani a tempóját. Az érem tehát félig-meddig garantálható volt, de a csavar nem maradhatott el, ami meghatározta annak színét. A 4. lövészetet követően egyetlen ellenfele maradt: Simon Schempp. A német hozzá hasonlóan kiváló sífutó, így arra nem mutatkozott valós esély, hogy az emelkedőn leszakítsa. A végső hajrára hagyták a döntést: a célegyenes bejáratánál még egyértelműen Fourcade volt előrébb, ám Schempp fenyegetően közeledett mellette. Ahogyan szinte tökéletes szinkronban bevetődtek a célba, minden különbség elolvadt kettejük között. Fourcade úgy érezte, megismétlődik a történelem... Aztán néhány pillanattal később a célfotó alapján a franciát hozták ki győztesnek, aki percekig el se merte hinni, amit lát. Szocsiban 3 centivel lecsúszott az aranyról, most 14 centivel (átszámítva 18 milliszekundummal) az ő kötése volt előrébb. Örömmámor.

És akkor ebben az emelkedett lélekállapotban következhetett a vegyesváltó. A váltó minden egyéni sportoló számára különleges élmény és mivel nem csak saját magukért küzdenek, megsokszorozódik bennük a bizonyítási vágy és a motiváció. A franciák az egyik legerősebb összeállításukat küldték harcba az érinthetetlennek tűnő norvégokkal és az olimpián remeklő németekkel szemben. Bízhattak egy éremben, de talán az aranyban nem mertek reménykedni. Első emberük, Marie Dorin-Habert kitűnő kört futott és a 3. helyen adta át a stafétát a váltó második női tagjának, Anais Bescond-nak, aki viszont elrontotta az álló lövészetét és kishíján büntetőkörre kényszerült (a váltók esetében rendelkezésre áll 3 tartaléktöltény is, tehát csak annak kell büntetőkört futnia, aki 4-et vagy annál többet ront a lőtéren). Simon Desthieux csaknem 50 másodperces hátrányt örökölt, ám bravúros lövőteljesítményének köszönhetően újra dobogós pozícióba kerültek. A befutóember nem lehetett más, mint Martin Fourcade, akinek indulásakor a francia csapat 32 másodperccel maradt el az éllovas németektől. A 32 másodperc pedig nem kevés. Ennek eltűntetéséhez szükség volt egyfajta csodára Fourcade-tól és némi bizonytalanságra az ellenfelek részéről. Végül mindkét feltétel teljesült: Arnd Peiffer rettenetes álló lövészetet produkált és elhullajtotta az aranyérmet, amivel a franciák tovább robogtak, hiszen Martin céltáblái mind becsukódtak. Ha egy üzlet beindul...

Szóval, így lett Martin Fourcade minden idők legeredményesebb francia olimpikonja.

Elérni az elérhetetlent. Javier Fernandez pályafutása eleinte szélmalomharcnak tűnhetett, hiszen egy olyan országból indult, ahol egyhén szólva sem népszerűek a jeges sportok. Az őstehetség viszont utat tört magának. Előadói képességével és tanulékonyságával hamar felhívta magára a szakma figyelmét, így még junior korában megkapta a lehetőséget arra, hogy Észak-Amerikában, az őt megillető körülmények között, világklasszis edzők vezényletével készülhessen. A korábbi kiváló egyéni korcsolyázó Brian Orser faragott belőle világbajnokot. Aki pedig világbajnokságot tud nyerni, annak akár az olimpián is kijöhet a lépés, hiszen ugyanazzal a mezőnnyel méri össze tudását. Azt hiszem, ha 2 évvel ezelőtt téli ötkarikás játékokat rendeztek volna, Fernandeznek kiváló esélye lett volna egy aranyéremre. Akkor volt ugyanis karrierje csúcsán és akkoriban vált igazi világsztárrá. Viszont azok után, hogy Szocsiban mindössze 1 ponttal maradt le a dobogóról, talán érthető, hogy nem mindenáron az aranyra hajtott Pyeongchangban. Ő csak az elvesztett olimpiai érmét szerette volna megszerezni. Szerette volna egyszer s mindenkorra feledni és feledtetni a 4 évvel ezelőtt történteket...

Véleményem szerint a műkorcsolyázás rossz irányba halad. Elcsúszni látszik a technika és az előadás egyensúlya. Manapság két különböző négyfordulatos ugrás nélkül a férfi mezőnyben lehetetlen dobogóra kerülni világversenyen. Fernandez pont kettőt tud, viszont egyike a legjobb előadóknak, hacsak nem ő maga a legjobb. Ezzel pedig tudja valamelyest kompenzálni a technikai 'lemaradását' a feltörekvő, tinédzser ugróbajnokokkal szemben, akik futószalagon szállítják a 'kvadrákat' - persze a művészi komponensek rovására. De nekik ez abszolút megéri, ebben rejlik a pontozási rendszer hibája. Pontosan ezért tartottam attól, hogy mi lesz akkor, ha Javi elront akár egyet is a tervezett négyfordulatos ugrásai közül. Nehogy már ezen múljon az érme! Nos, a rövid programban nem volt okom az aggodalomra: a chaplini figurát megidéző spanyol minden ugráselemét tökéletesen kivitelezte, így edzéstársa, Yuzuru Hanyu mögött a 2. helyen állt a sorsdöntő kűr előtt. Mögötte viszont ott sorakoztak a fiatalok, akik eszméletlen technikai pontszámokat képesek produkálni, ha kifognak egy jobb napot. Fernandez Cervantes regényhősét, Don Quijotét, azaz La Mancha lovagját idézte meg kűrje során és ennél testhezállóbb témát nem is választhatott volna ehhez a történelmi tetthez. Nem futott teljesen hibátlanul, ez tény - például egyik négyfordulatosát leduplázta, ami pontszámban nagyságrendileg tizedannyit ér -, de az eszményített célt elérte.

Ő lett Spanyolország első olimpiai érmes műkorcsolyázója - egy bronz medállal lett gazdagabb Pyeongchangban.
És tetejébe amit a gálán művelt... Javier Fernandez egy igazi gyöngyszeme ennek a sportágnak.

Ahogyan Tessa Virtue és Scott Moir egymásra néznek, attól megolvad a jég és valósággal izzik a levegő. Ők az égi harmónia földi megtestesülése, hivatalosan mégsem alkotnak egy párt a való életben. Scott, amikor annak idején arról kérdezték, miért döntött a visszatérés mellett, azt válaszolta: azért, hogy Tessa közelében lehessen. Kifogyhatatlan inspirációval szolgálnak egymás számára és elsöprő szenvedéllyel közvetítik a sportág iránt érzett szeretetüket, elhivatottságukat. Minden egyes előadásukkal elvarázsolják és egy másik dimenzióba kalauzolják a nézőket. Ez a fajta zseniálitás már a vancouveri olimpián is megmutatkozott, de csak mostanra forrott ki igazán. Szüntelen új érzelmi világokat teremtenek, amelyekbe ha egyszer betekintést nyerhetett az ember, sosem tud tőlük szabadulni: a hatás örökre szól... Az elmúlt években nem bénította őket a megfelelési kényszer vagy az ellenfelek által gyakorolt nyomás. Senki sem vonta kétségbe techikai tudásukat és előadói képességeiket: a szurkolók számára sosem lehetett kérdés, hogy ők viszik a prímet, korcsolyázzanak bárhol, bármikor.

Egyedül a zsűri preferációi rondíthattak volna bele ebbe a tündérmesébe. A latin ritmusokra épülő energikus, szívdöglesztő rövidtáncukkal másfél pontos előnyt harcoltak ki a Papadakis-Cizeron duóval szemben, ami a jégtánc ezen szintjén szignifikánsnak mondható, de semmiképp sem behozhatatlan hátrány. Francia riválisaikkal egy jégen, ugyanazon edzőpárossal készülnek, ám a sportághoz való hozzáállásukban szöges ellentétet tapinthatunk: míg Papadakisék egy lírai, laikus szemmel valamivel elvontabb stílust képviselnek és a pontozóbírókat kívánják megnyerni, addig a kanadaiak minduntalan a közönség bevonására törekednek és mozdulataikon keresztül szinte megszólaltatják az interpretálni kívánt történeteiket. Technikailag azonos teljesítményre képesek, így csak az adott zsűritagok szubjektív véleményén múlik, éppen melyik felfogás érdemel győzelmet. Tessa és Scott Moulin Rouge-programja ezennel is frenetikusra sikeredett, jómagam is elmorzsoltam közben néhány könnycseppet. Túlfűtőtt hangulatot árasztó kűrjük befejeztével a főszereplőket is elöntötték az érzelmek és anélkül, hogy ismerték volna a végső pontszámokat, úrrá lett rajtuk az eufória: ez az a pillanat, amiért visszatértek. Az ítészek jégszívét is felolvasztották ezzel a produkcióval, és végül világcsúcs-pontszámmal hódították el az aranyérmet.

Miután a csapatversenyben is felállhattak a dobogó legfelső fokára, pyeongchangi teljesítményükkel minden idők legdekoráltabb jégtáncos párjává léptek elő - gyűjteményük összesen 5 érmet számlál.

És akkor a plusz egy. Megmondom őszintén, nem szoktam figyelemmel követni a shorttrack, azaz a rövidpályás gyorskorcsolya eseményeit, keveset tudok a sportágról azon kívül, hogy a befutó pillanatában senki sem lehet biztos abban, hogy hányadik lett. Az utólagos bírói döntések tehát sorsfordítóak lehetnek a versenyzők számára. Ennek a rendszernek nyilván megvannak a maga hátulütői, de ez a téma messzire vezetne és jelenleg hazánkban senki sem a negatív aspektusokkal foglalkozik, hiszen megtehetjük, hogy megfeledkezzünk róluk... Liu Shaolin Sándor neve az idei téli olimpiát megelőzően egybeforrott a magyar éremesélyekkel. Nem csoda: személyében egy világ- és Európa-bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázót tisztelhetünk, aki nemcsak idehaza, hanem Ázsiában is népes szurkolótáborra tett szert az utóbbi évek során. Viszont Pyeonchangban, az egyéni versenyszámokban mintha átok ült volna rajta: a kizárások és kicsúszászok próbára tették és megtépázhatták önbizalmát. Az utolsó reményt a váltó jelentette, ahol testvérével Liu Shaoanggal, Knoch Viktorral és Burján Csabával kiegészülve álltak rajthoz. Mivel alapesetben négyen futják a döntőt ebben a számban is, az éremhez akár egy aprócska szerencse is elengendő lehet, a győzelem viszont a legritkábban múlik a véletlenen. A magyar csapat a remek start ellenére jóideig a 3-4. helyen közlekedett, majd 2 körrel a vége előtt a befutóember, Liu Shaolin Sándor bemutatott egy bravúros előzést, amivel az élre tört és a célvonailg már nem engedte ki a kezéből az irányítást...

Így született meg Magyarország első olimpiai aranyérme a téli olimpiák történetében és ezzel lett teljes olimpiai élményeim listája.

„Bízzatok álmaitokban, mert bennük rejlik a kapu, mely az örökkévalóságra nyílik.”
(Kahlil Gibran)

Get ready for PyeongChang

2018.02.07. 22:09, bettina.
olimpiai hangulatkeltés

× Végzős gimnazista vagyok, három hónap múlva fogok érettségizni, viszont jelenleg képtelen vagyok a (tovább)tanulásra koncentrálni. Ezt a hetet már különösen rosszul viseltem, már az olimpia puszta gondolatától is végigfut rajtam a hideg - mint ahogyan most is, amikor ezt a mondatot írom. Megőrülök. Az elkövetkezendő két-három hétben valószínűleg használhatatlan leszek tanulói- és úgy általánosságban, emberi minőségemben. Riói ámokfutásomból okulva biztos vagyok abban, hogy a számomra fontos és kevésbé fontos pyeongchangi események miatt is fel fogok kelni az éjszaka közepén. Ezt már leírtam másfél éve is, de az élő közvetítés varázsát nem tudja visszadni az ismétlés. Ha valamit, ezt megtanultam szurkolói éveim alatt. Pártfogoltjaim közül természetesen mindkét téli sportoló, Fourcade és Ammann is ott lesz Dél-Koreában, ám nem kizárólag miattuk lesz különleges számomra ez az olimpia, ennyi bizonyos.

   Annó a riói felvezetőben írtam első olimpiai élményeimről, amelyek történetesen télről datálódnak, 12 évvel ezelőttről, azaz a torinói játékokról. Már akkor is műkorcsolyázókat rajzolgattam... Ammann vancouveri győzelmeitől számítom szurkolói karrieremet, hiszen azokra a pillanatokra képszerűen emlékszem: a családdal együtt ültünk a tévé előtt, a magyar idő szerinti főműsoridőben. Látom magam előtt, ahogyan Simi kiugrik a stadionból a normálsáncos verseny 2. sorozatában és fölrémlenek az ünneplés momentumai is. Durva belegondolni, hogy mindez 8 éve volt. Azt pedig még durvább kimondani és leírni, hogy Simon Ammann a 6. olimpiájára készül: 16 évesen már részt vett az 1998-as naganói játékokon (én akkor születtem), a következő nekifutásra pedig, Salt Lake City-ben megcsinálta a duplát, amit megismételt Vancouverben, 8 évvel később... 4 egyéni aranyával korszakos síugró legendának számít. De tagadhatatlan, hogy a diadalmas évek már tovatűntek. És pont ezért rettegek. Rengeteg sportblog bejegyzésben említést tettem már arról, hogy Ammann Szocsit megelőzően is a visszavonulást fontolgatta, azóta viszont mélyen hallgat ebben a témában. Most pedig itt egy újabb olimpia, ami mérföldkő lehet egy pályafutásban, ezt mondanom sem kell. Mardos a kétely, hogy vajon utoljára látom-e versenykörülmények között ugrani, mert bizony még ez is benne lehet a pakliban. Sosem lehetek elég felkészült arra, hogy búcsút vegyek egy kedvencemtől, mert félek, hogy senkit sem leszek képes majd ugyanennyire szeretni, mint őket, az első generációs csapatomat. Ettől függetlenül alig várom, hogy a holnapi normálsáncos selejtezővel elkezdődjön az olimpiai síugró program!

Salt Lake City 2002, nagysánc-arany Vancouver 2010, normálsánc-arany

   Ha már program, a minap készítettem egy szerény versenynaptárat a legnépszerűbbnek számító sportágak éremosztó eseményeiről. Konkrét kezdési időpontokat nem írtam ki, mert szűkös a hely az oldalsó menüben, de összeségében elmondható, hogy például a biathlon futamok és a síugró sorozatok kivétel nélkül magyar idő szerint a kora délutáni órákban kerülnek megrendezésre. Az alpesi sí és a műkorcsolya szerelmeseinek pedig éjszakáznia kell: a 8 órás időeltolódás miatt (Dél-Koreában ennyivel vannak előrébb) ezek a sportágak az éjszaka folyamán kezdődnek és hajnalban fejeződnek be. Persze felesleges riogatnom bárkit is, az igazi rajongók úgy sem fogják sajnálni az alvásidejüket, mint ahogy én sem, márpedig a műkorcsolya bizonyos számai kifejezetten érdekelnek. Sosem szoktam írni erről a sportról, viszont tényleg régóta követem, az idő előrehaladtával egyre tudatosabban. Nem mintha az Axelen és a Rittbergeren kívül bármelyik más ugrásfajtát stablian felismerném, dehát ez a sport már csak ilyen. Azt viszont tudom, hogy a tévhittel ellentétben a leszúrt Rittberger nem egy rontott elemet vagy esést takar, hiszen ez egy külön ugrásfajta, angolul Toe-Loop. A leszúrt jelző mindössze annyit tesz, hogy a versenyző elrugaszkodáskor "dobbant" egyet a jégen, így szerezvén lendületet a forgáshoz. Oké, megígérem, hogy nem szakmázok többet, de ezt már régóta le akartam írni, hátha tudok újat mondani vele valakinek.

   Természetesen vannak kedvenceim ebben a sportágban is, az egyikük történetesen egy spanyol srác. Igen, spanyol műkorcsolyázó, ráadásul nem is akármilyen! Javier Fernandez kétszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok, viszont olimpiai érme még nincs - Szocsiban mindössze 1 pont választotta el a bronztól egy taktikai hiba miatt. Javi rendkívül sokoldalú, fergeteges előadó, programjai kivétel nélkül közönségcsalogatóak: korcsolyázzon akár Rossini klasszikusára, akár Frank Sinatra vagy Elvis kortalan slágereire, garantáltan nyomot hagy a nézőben. Spanyolországban nemzeti hősként tisztelik, pedig előtte mit sem tudtak erről a sportról arrafelé. Őszintén remélem, hogy idén sikerül neki dobogóra állni, már csak azért is, mert jóeséllyel neki sem lesz következő olimpiája. Sőt, lehet, hogy ez az utolsó szezonja... A műkorcsolyánál maradva, az egyéni versenyszámok az ugrások köré épülnek (mindig betegre izgulom magam, amikor Javi egy négyfordulatos ugráshoz készülődik), míg a jégtánc az élekről, az előadásmódról és a nüanszokról szól, így akár félpontok is dönthetnek az aranyérem sorsáról. Tessa Virtue és Scott Moir virtuózaik ennek a műfajnak. Minden elemükben és gesztusukban emberiek, mégis emberfelettinek tűnnek a jégen. Képtelenség róluk levenni a szemünket, különleges érzelmi hatást gyakorolnak a közönségre. Vancouverben olimpiai bajnoki címet, Szocsiban ezüstérmet szereztek, majd még ebben az évben bejelentették visszavonulásukat. Ám nem bírták sokáig adrenalin nélkül: tavalyelőtt visszatértek és újból bizonyították klasszisukat. Micsoda programokkal rukkoltak elő, te jó ég! A Hotel Californiára futott rhumbájuk a latin életérzést és a klasszikus rockzenét ötvözi, míg Moulin Rouge témájú kűrjük egyenesen lehengerlő, érdemes belenézni. 

Javier Fernandez Sinatra-kűrje (2016) Tessa Virtue/Scott Moir, Moulin Rouge-kűr (2018)

   Martin Fourcade a 2010-es olimpián bukkant fel először világkupa-újoncként. Senki sem várt tőle érmet, nem úgy, mint bátyjától, Simontól, aki a legnagyobb favoritok közé tartozott akkoriban. A sors furcsa fintora, hogy végül a fiatalabbik Fourcade-fivér állhatott dobogóra: a tömegrajtos versenyben az ezüstérmet kaparintotta meg, amely fordulópontot jelentett karrierjében és testvérével való kapcsolatában egyaránt. Miközben Martin öles léptekkel megindult a halhatatlanság felé, Simon egyre mélyebbre került mind sportszakmailag, mind mentálisan. Be kellett látnia, hogy az öccs még nála is többre hivatott. Feszült viszonyuk csupán másfél-két év múltán normalizálódott. Addigra Martin Fourcade összetett világkupa-győztessé nőtte ki magát és elképesztő frekvenciával gyűjtötte a győzelmeket, illetve a világbajnoki érmeket. 2014-ben, Szocsiban kétszeres olimpiai bajnok lett: kedvenc versenyszáma, az üldözéses után az egyéni indításos futamot is megnyerte, a tömegrajtost pedig mindössze 3 centivel bukta el Svendsennel szemben. Őrületes befutó volt. Tisztán emlékszem a drámára és a döbbenetre, amint Fourcade a norvég szélárnyékából kitörve, utolsó erejével bevetődött a célba...

   A francia fenomén az utóbbi években végigtarolta a világkupát és az örök példakép, Ole Einar Björdalen nyomdokaiba lépett. Pont a minap olvastam egy hosszabb lélegzetvételű cikket vele kapcsolatban ('Az óriás, akit Martin Fourcade-nak hívnak' címmel), amelyben jelenlegi edzője azt nyilatkozta, hogy tanítványa valósággal issza a nyomást. Kiváltképp találónak érzem ezt a kifejezést. Az idei szezon során Martin többször is bebizonyította: nemhogy nem roppan össze a a fokozódó nyomás alatt, hanem egyenesen ebből kovácsol motivációt és (akarat)erőt. Ettől válik érinthetetlenné. Márpedig Johannes Boe helyez rá nyomást bőven és ez valószínűleg PyeongChangban sem lesz másképp. Az ő párharcuk adhatja a biathlonversenyek pikantériáját. De még mielőtt összecsapnának az érmekért, Fourcade abban a megtiszteltetésben részesülhet - ahogyan korábban Ammann, Murray és Fernandez is -, hogy viheti hazája lobogóját a megnyitó ünnepségen  Elmondhatlanul büszke vagyok a kedvenceimre, amikor ilyen szerepben láthatom őket. 

Vancouver 2010, fordulópont Szocsi 2014, testvéri öröm Szocsi 2014, tömegrajtos befutó

utóirat
Eljött ez a pillanat is: az Eurosporton követhetek végig egy olimpiát! Nem szeretnék senkit sem megbántani, de az én szurkolói irányvonalammal nehezen összeegyeztethetőek az M4Sport közvetítései és prioritásai. Sosem felejtem el, mennyit nevettem a szocsi olimpia sprintversenye alatt - természetesen biathlonról van szó -, amikor az egyébként általam nagyra tartott Knézy Jenő, azaz Jenci (akinek részben a kerékpárfanatizmusomat köszönhetem) az egyetlen magyar induló, Gombos Károly vesszőfutását kommentálta, miközben javában zajlott a csata a dobogóért a favoritok között. Élmény volt, jól szórakoztam. De idén inkább átkapcsolok.

Something new

2013.12.20. 19:00, bettina.
hosszú kihagyás után

× Tényleg nem tudom, hogy mennyi rendszeres olvasója vagy látogatója van ennek a blognak, de tőlük mindenképp szeretnék elnézést kérni. Ha nincsenek, akkor csak egyszerűen szégyellem magam, mert több, mint 2 hét telt el a legutóbbi bejegyzés megjelenése óta. Igen, most jönnek az értelmetlen kifogások: suli, fáradtság... stb. Mindegy, ettől függetlenül írtam egy új sportblogbejegyzést és mindennap itt voltam, csak éppen a főoldalra nem firkáltam semmit. Ez van, de jöjjön a lényeg, avagy, hogy mi is történt a sportok világában az utóbbi hetekben.

× A KARÁCSONYI SZÜNET ELŐTT - FÓKUSZBAN A TÉLI SPORTOK
Most már lassan egy hónapja, hogy megkezdődött a téli szezon. A snookeresek a múlthéten mehettek szünetelni (két selejtezőt rendeztek számukra Barnsley-ban), nekik tehát már nincs több verseny ebben a naptári évben. Az elmúlt hetek krónikájához hozzátartozik, hogy Neil Robertson 1-5-ről fordítva megnyerte a UK-döntőt - 10-7 arányban győzte le Mark Selbyt -, így tovább növelte előnyét a világranglista élén. Azért a vesztesként távozó angol sem lehetett elégedetlen, hiszen meglökte a snooker történelmének 100. hivatalos maximumát, amivel 59.000 fontot keresett... Kisorsolták a január 12-19 között megrendezésre kerülő Masters főtábláját is, amiről bővebben a sportblogban lehet majd olvasni. A teniszezők már gőzerővel készülhetnek az új szezonra, hiszen 10 nap múlva esedékes az első fontosabb torna, a Qatar Open (250), és ezzel egyidőben Brisbane-ben (250) is elkezdődnek a küzdelmek. Sokan a bemutatóversenyeket, gálákat is az Australian Openre való felkészülésként építik be a programjukba: 26-án kezdődik a Mubadala World Tennis Championship, ahol láthatjuk a műtét után visszatérő Murray-t, a világelső Nadalt, a világbajnok Djokovic-ot, továbbá Tsongát, Ferrert és Wawrinkát... Kihagytam a kerékpárosokat, de az ő szezonkezdésük még odébb van, a klasszis versenyzők csak január végén-február elején állnak először rajthoz. Visszatérve a téli sportokhoz, kevesebb mint, 50 nap múlva jön az olimpia, és természetesen mindenki győzelmekkel és dobogós helyezésekkel szeretne megérkezni Szocsiba. Kell az önbizalom. Ennek megfelelően Fourcade nagyszerűen kezdte az idei szezont - bár hazai pályán nem villogott, Ammann pedig a gyengébb start után most kezd csúcsformába kerülni, aminek különösen örülök így, a Négysáncverseny előtt. Szokásomnak megfelelően eredményeket nem írok, hogy legyen értelme a sportblog vezetésének is (27-én lesz új bejegyzés, 'ha minden jól megy').

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre