× Minden okom meglenne most arra, hogy zokogjak bánatomban Murray veresége miatt, vagy hogy ujjal mutogassak Djokovic-ra a döntőbeli viselkedése miatt. Mégsem teszem. Múlt vasárnap ért véget a 2015-ös Australian Open egy minden szempontból utánnozhatatlan fináléval. Tulajdonképpen minden megtörtént azon a mérkőzésen, ami egy teniszmeccsen megtörténhet. A döntő 3 óra 39 percig tartott hivatalosan, de jobban tesszük, ha csak az első 2 és fél órát véssük az emlékezetünkbe, mert az volt az igazi TENISZ, csupa nagybetűvel.

AUSTRALIAN OPEN 2015 - THE OUTCOME
Szóval, az előző bejegyzést azzal zártam, hogy számomra két nyitott kérdés maradt: az egyikre, amiben Nadal esélyeit latolgattam, rögtön másnap megkaptam a frappáns választ Tomas Berdychtől, aki csúnyán elintézte a spanyolt. Azért az a 6-2 6-0-ás kezdés brutális volt, utána már hiába küzdött nagyot Rafa, csak néhány perccel tudta megnyújtani a találkozót, hiszen a rövidítést elbukta a remeklő csehvel szemben. Mindeközben Murray átgázolt a hazaiak utolsó reménységén, Nick Kyrgios-on, így kialakult a lehető legkellemetlenebb elődöntős párosítás Dani Vallverdu szempontjából: régi jó barátja ellen kellett felkészítenie új tanítványát, Berdych-et... A másik ágon se voltak ölremenő küzdelmek a legjobb 4 közé jutásért, mivel Djokovic már az első szett tiebreakjében megtörte a kanadai adogatógép Raonic-ot, míg a 2014-es meglepetésbajnok Wawrinka a vártnál sokkal simábban, három játszmában búcsúztatta a tavalyi US Open hősét, Nishikorit...

Az elődöntők nem okoztak csalódást, mindkét mérkőzésen akadt elég dráma. Murray és Berdych lépett előbb pályára, egész pontosan csütörtökön, de a média azzal volt elfoglalva,  hogy Vallverdu milyen tanácsokkal láthatta el a 7. kiemeltet és hogy tudna-e majd őszintén örülni a cseh teniszező esetleges sikerének. Az első szettre rá is nyomta a bélyegét az általa keltett feszültség: Berdych többször megpróbálta provokálni Murray-t, és úgy vélem, gesztusaival túllépett egy határon. Mindenesetre a skót hamar helyretette őt (szigorúan csak a lehengerlő játékával), és 4 játszmás diadalával bejutott karrierje 8. Grand Slam-döntőjébe. A brit sajtó ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, így Kim Sears (Andy menyasszonya) kirohanása jóval nagyobb hírverést kapott aznap, de azt hiszem, ezen nem kell meglepődni... Djokovic és Wawrinka újabb döntő szettes csatát vívott, viszont a svájci valósággal összeomlott - főleg mentálisan - az 5. játszmára és a szerb kegyetlenül meg is büntette ezért, kiosztott neki egy 6-0-át.

Bejött tehát a tippem, Murray és Djokovic vívta a döntőt vasárnap Melbourne-ben. Ahogyan azt már a bevezetőben is említettem, az első 2 és fél órát kell alaposan az emlékezetünkbe vésni, hiszen ebben az intervallumban űrteniszt láthattunk mindkét oldalról. Döbbenet volt nézni, ahogy minden labdára odaérnek, és ha már odaérnek, meg is kontrázzák az ellenfél támadóütéseit. Egy tűt sem lehetett volna leejteni a Rod Laver Arénában a hosszú, lélegzetelállító labdamenetek közben, és bevallom, még én is alig mertem levegőt venni, pislogni meg pláne nem. Tudom, hogy ez a kijelentésem sokaknak nem fog tetszeni, de szerintem akárki más került volna be a fináléba - beleértve Federert és Nadalt is -, nem lehetett volna ennél magasabb színvonalú teniszt produkálni. Kizárt dolog. Viszont azt el kell ismernem, hogy mondjuk egy 100%-os egészségi állapotban lévő Nadal jobban bírta volna a végét Murray-nél. És most leginkább a mentális erőviszonyokra gondolok, mert a brit fizikumára alapvetően nem lehetett panasz, nem a fáradtság miatt bukta el a döntőt. Djokovic is volt annyira kimerült, mint ő, csak ugye ismerjük a mondást, amikor vesztésre állsz, minden jobban fáj...

Ha már lelki hadviselésnél tartunk, a világelső magatartására mindenképp ki kell térnem. Az első szettben egy vetődés után a jobb hüvelykujja kezdett el remegni, amire ápolást is kért, és rövid időn belül meg is szűnt ez a problémája, viszont jött egy újabb. A szerb egyszercsak elkezdett botladozni, amit nem igen lehetett mire vélni, de Murray még ezt a dolgot tudta tolerálni, meg is nyerte a 2. játszmát. Aztán hirtelen Djokovic-on a végkimerülés jelei mutatkoztak és űgy tünt, komoly hullámvölgyben van fizikailag. Kérdőn tekintgetett a csapatára, mígnem kapott valami löttyöt, amitől pillanatok alatt felépült. Na, ez volt az a pont, amikor a kétszeres Grand Slam-győztes skót elvesztette a fonalat. Ekkor a 3. szett közepén jártunk, 3-3-nál. Innentől kezdve már csak Nole nyert játékot, gyorsan vége is lett a mérkőzésnek. Bármi, amihez hozzáért, pontott ért, miközben Murray egyre súlyosabb hibákat követett el a koncentrációhiányból adódóan. Én nem állítom, hogy Novak Djokovic a színészi képességeit bevetve győzött, de annyi biztos, hogy őrületbe kergette Murray-t a viselkedésével - persze sokmindenki mással is megtette már ugyanezt. Játéka alapján megérdemelte az újabb Ausztrál Open trófeát (5. bajnoki címe), és végülis ez a lényeg. 

Murray útját a döntőig részletesebben is kielemzem a következő sportblogbejegyzésben.

× A mai nap során Melbourne-ben teljessé vált a negyeddöntős mezőny, jöhet tehát a mindent eldöntő - ha úgy tetszik, vízválasztó - második hét. A mérkőzések egyre hosszabbak, a csaták egyre kiélezettebbek, a versenyben maradt teniszezők pedig egyre éhesebbek a sikerre. Ahogy mondani szokás, a nemzetközi helyzet fokozódik. Ennek okán írok most egy rövidke cikket az Australian Openről, féltávnál.

× AUSTRALIAN OPEN 2015 - FIRST WEEK DONE
Az Ausztrál Openen híresen sok meglepetés szokott történni, hiszen végső soron itt derül ki, kinek hogyan sikerült a téli felkészülése. Idén azért egy kicsit kevesebb a papírforma-borulás az átlagosnál - ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy unalmas lenne a verseny -, de a lehetőség megadatott az alacsonyabban rangsorolt játékosoknak a bravúrra: valaki győzelemre váltotta, valaki kihasználatlanul hagyta a talán soha vissza nem térő sanszot. Előbbire kiváló példa Andreas Seppi, aki a torna eddigi legnagyobb meglepetését okozta Roger Federer búcsúztatásával. Az olasz rendkívül okos és kimért teniszt játszott, a meccslabdája pedig kifejezetten látványosra sikeredett - azt a fantasztikus elütést még évekig emlegetni fogjuk. Véleményem szerint számára a 2. szett megnyerése volt a kulcs, hiszen ha azt elbukja a tiebreakben, miután szerválhatott is érte, lehet, hogy Federer könnyedén jutott volna tovább 3-1 arányban. Seppi dicsérete mellett szót kell ejteni arról is, hogy mi történt a 18. GS-ét hajszoló svájcival, és hogy ez a vereség mennyire fogja visszavetni az önbizalmát. Nos, valószínűleg csak kifogott egy rossz napot, mert igazi okot ő se tudott megfogalmazni. Viszont az a sajtótájékoztatójából kiderült, hogy egyáltalán nem vette félvállról a dolgot, és egy brisbane-i tornagyőzelem után nem pontosan így képzelte el az év első Grand Slamét, ami érthető. Akármilyen nagy klasszis ő, egy ilyen 3. fordulós buktát még ő se engedhet meg magának és nem intézheti el annyival, hogy 'kikaptam, ez van', mert ennél azért súlyosabb a helyzet...

És akkor egy példa arra az esetre is, hogy valaki az óriási lehetőség kapujában elbukik. Tim Smyczek döntő szettre kényszerítette a 2. fordulóban Rafael Nadalt, aki saját elmondása szerint is rosszul érezte magát a pályán, folyamatosan görcsölt (ki kellett kérnie a trénert) és hogy ez volt élete egyik legnehezebb meccse. Az amerikai srác tényleg mindent megtett a továbbjutás érdekében, ami tőle telik, de amit a 5. játszma utolsó 3 game-jében produkált a spanyol, arra nincs ellenszer. Rafa úgy ünnepelt, mintha minimum megnyerte volna az egész Australian Opent. Valóban óriási küzdő és minden tiszteletet megérdemel, viszont ne felejtsük el, amikor Murray került hasonló szituációba tavaly, a US Open 1. körében Haase ellen. Akkor ő nem számított ekkora hősnek, sőt! Ezt szóvá is tette a skót a közösségi oldalain, és még az elvakult Nadal-fanoknak is éreznie kell, hogy bizony igaza van... A felső ágon semmi egetrengető dolog nem történt, az összes magasan kiemelt teniszezőt ott találjuk a negyeddöntőkben. Djokovic szettveszteség nélkül jutott a legjobb 8 közé (nem is volt igazán nehéz ellenfele), Raonicnak csak Feliciano Lopez ellen kellett megszenvednie (öt játszmára kényszerült). A címvédő Wawrinka visszavágott Garcia-Lopeznek a 2014-es Garroson elszenvedett vereségéért, míg Nishikori a vártnál simábban ejtette ki a 9. helyen kiemelt Ferrert, akit kisebb lábsérülés, na meg persze fáradtság is hátráltatott a Simonnal vívott brutális találkozója után. A tábla alján Berdych-Nadal és Murray-Kyrgios párosítások alakultak ki, mondani sem kell, mindkét mérkőzés magas színvonalú teniszt ígér, utóbbi pedig a hangulatot tekintve sem lesz akármi, hiszen az ausztráloknak egyedül Nick Kyrgios maradt. Összegezve az első hetet, az első 8 kiemelt közül 7 jutott be negyeddöntőbe, egyedül a világranglista 2. Roger Federer kényszerült korai búcsúra, szóval az előzetes tippeim közül őt kihúzhatom. Mostantól az a kérdés számomra, hogy Nadal tudja-e tartani azt a szintet, amit a Smyczek elleni szenvedése óta láttunk tőle, vagy a Djokovic-Murray duóból kerül ki a győztes.

× Megint jóidőre eltűntem a főoldalról, de közben a sportblogban munkálkodtam, kedden feltöltöttem az új bejegyzést, plusz néhány hete átmásoltam a másik honlapomról az összes régi bejegyzésemet ide, hogy minden egy helyen legyen. Ma egy kis elemzéssel készültem Nektek az Australian Open főtáblájával kapcsolatban. Magyar idő szerint tegnap éjjel volt a sorsolást, én pedig szokásomhoz hívem fennmaradtam és megnéztem a netes közvetítést. Délután mégegyszer átfutottam az egész táblán és kiemeltem a szerintem érdekesnek ígérkező mérkőzéseket.

× WHO LAUGHS LAST?
Szeretem a sorsolásokat. Nem csak azért, mert megtudjuk, hogy a nagymenők közül ki kerül egy ágra, hanem azért is, mert szeretek az első fordulós párosítások között mazsolázgatni - szerintem rajtam kívül még sokan vannak így ezzel. Most is nekiültem és a tetejétől az aljáig végignéztem a 2015-ös Australian Open főtáblát, hogy ki mikor kivel kerülhet össze, és hogy milyen meccsekre számíthatunk az első héten. Először viszont a nagymenőkről: a felső ágon találjuk Djokovic-ot, Raonic-ot, Wawrinkát, Ferrert és Nishikorit, míg az alsó szekcióban kapott helyet Berdych, Nadal, Murray, Dimitrov és Federer. Mondanom sem kell, az a Murray-Federer nagyeddöntő gigászi csatát hozhat, persze ha egyáltalán eljutnak odáig (muszáj volt elsütni ezt a közhelyet). Szerintem most nem lehet egyértelműen kihirdetni, hogy melyik ág a könnyebb, elég kiegyenlítettnek tűnik a helyzet. Oké, talán egy nagyon picivel a tábla első fele sűrűbb, de a másik oldalon ott van a Nadal-Murray-Federer trió, úgyhogy én nem neveznék mázlistának senkit sem a magasan kiemeltek közül. Ránagyítva a nyolcadokra, Djokovic-nak lehet dolga Verdasco-val (3. forduló) és Isnerrel (nyolcaddöntő), Raonic-nak Lopez, a visszatérő Del Potro és Monfils okozhat fejfájást, Wawrinka megúszta Fognini-vel (4. kör), viszont Nishikori megkapta a nyakába Ferrert (ugyancsak nyolcaddöntős mérkőzés lehet).

Lejjebb tekintve láthatjuk, hogy Berdych életét Kohlschreiber vagy Gulbis keserítheti meg a 4. fordulóban, Nadalnak jutott Anderson és Gasquet, Murray Dimitrovval mérkőzhet a negyeddöntőért, míg Federer találkozhat Chardy-val (3. kör) és később a jó formában lévő Karlovic-csal vagy akár Robredóval is. Tudom, ez így egyszerre egy kicsit sok és tömény, de ezzel is csak azt akarom bizonyítani, hogy senkinek sem lesz kikövezett útja a döntőig - elméletileg (mondjuk Wawrinka kivétel, ő ellazázhatja az első hetet). Egyébként nem kell megijedni, ki fog tisztulni a kép, belinkelem Nektek a torna hivatalos oldalát, amin részekre bontva megtekinthetitek a főtáblát. De előbb essen pár szó az érdekesnek vélt első körös összecsapásokról. Összesen 12 izgalmas párosítást gyűjtöttem ki szigorúan a nevek alapján (szóval az aktuális formát nem vettem figyelembe), ebből pedig kiemeltem kettőt, ami különösen magas színvonalat ígér: véleményem szerint a Del Potro-Janowicz és az Almagro-Nishikori lehetnek a slágermérkőzések. Ezeken kívül érdemes lesz odafigyelni a Youzhny-Nadal és a Dustin Brown-Dimitrov csatákra is az első napokban... És végül egy kis esélylatolgatás. Mindent összevetve, szerintem a Djokovic-Federer-Murray hármasból kerülhet ki a győztes (azt hiszem, ezzel nem vállaltam túl nagy kockázatot). A svájci és a brit között nemigen tudok dönteni, mert mindketten kiváló formában kezdték az évet, de egy negyedbe kerültek, úgyhogy legkésőbb a legjobb 8 között eldől, melyikük lehet ott a végelszámolásnál - szívem szerint persze Murrayt mondanám... Csak aztán nehogy megint új Grand Slam-bajnokot avassunk (félre ne értsétek, szeretem a meglepetéseket, kivéve, ha a kedvenceim a szenvedő alanyok)!

MAIN DRAW

preparing for the #australianopen #selfmade #maindraw #cantwait pic.twitter.com/8fAxfUb878

— Bettina Nagy (@bettina_JAASM) 2015. január 16.

BREAKING NEWS [jan. 18.]: Del Potro ma délelőtt visszalépett az Ausztrál Opentől (a bal csuklója még mindig nincs teljesen rendben), így a Janowicz elleni rangadó elmarad, helyette a japán Hiroki Moriya került fel a főtáblára szerencsés vesztesként.