× Minden okom meglenne most arra, hogy zokogjak bánatomban Murray veresége miatt, vagy hogy ujjal mutogassak Djokovic-ra a döntőbeli viselkedése miatt. Mégsem teszem. Múlt vasárnap ért véget a 2015-ös Australian Open egy minden szempontból utánnozhatatlan fináléval. Tulajdonképpen minden megtörtént azon a mérkőzésen, ami egy teniszmeccsen megtörténhet. A döntő 3 óra 39 percig tartott hivatalosan, de jobban tesszük, ha csak az első 2 és fél órát véssük az emlékezetünkbe, mert az volt az igazi TENISZ, csupa nagybetűvel.

AUSTRALIAN OPEN 2015 - THE OUTCOME
Szóval, az előző bejegyzést azzal zártam, hogy számomra két nyitott kérdés maradt: az egyikre, amiben Nadal esélyeit latolgattam, rögtön másnap megkaptam a frappáns választ Tomas Berdychtől, aki csúnyán elintézte a spanyolt. Azért az a 6-2 6-0-ás kezdés brutális volt, utána már hiába küzdött nagyot Rafa, csak néhány perccel tudta megnyújtani a találkozót, hiszen a rövidítést elbukta a remeklő csehvel szemben. Mindeközben Murray átgázolt a hazaiak utolsó reménységén, Nick Kyrgios-on, így kialakult a lehető legkellemetlenebb elődöntős párosítás Dani Vallverdu szempontjából: régi jó barátja ellen kellett felkészítenie új tanítványát, Berdych-et... A másik ágon se voltak ölremenő küzdelmek a legjobb 4 közé jutásért, mivel Djokovic már az első szett tiebreakjében megtörte a kanadai adogatógép Raonic-ot, míg a 2014-es meglepetésbajnok Wawrinka a vártnál sokkal simábban, három játszmában búcsúztatta a tavalyi US Open hősét, Nishikorit...

Az elődöntők nem okoztak csalódást, mindkét mérkőzésen akadt elég dráma. Murray és Berdych lépett előbb pályára, egész pontosan csütörtökön, de a média azzal volt elfoglalva,  hogy Vallverdu milyen tanácsokkal láthatta el a 7. kiemeltet és hogy tudna-e majd őszintén örülni a cseh teniszező esetleges sikerének. Az első szettre rá is nyomta a bélyegét az általa keltett feszültség: Berdych többször megpróbálta provokálni Murray-t, és úgy vélem, gesztusaival túllépett egy határon. Mindenesetre a skót hamar helyretette őt (szigorúan csak a lehengerlő játékával), és 4 játszmás diadalával bejutott karrierje 8. Grand Slam-döntőjébe. A brit sajtó ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, így Kim Sears (Andy menyasszonya) kirohanása jóval nagyobb hírverést kapott aznap, de azt hiszem, ezen nem kell meglepődni... Djokovic és Wawrinka újabb döntő szettes csatát vívott, viszont a svájci valósággal összeomlott - főleg mentálisan - az 5. játszmára és a szerb kegyetlenül meg is büntette ezért, kiosztott neki egy 6-0-át.

Bejött tehát a tippem, Murray és Djokovic vívta a döntőt vasárnap Melbourne-ben. Ahogyan azt már a bevezetőben is említettem, az első 2 és fél órát kell alaposan az emlékezetünkbe vésni, hiszen ebben az intervallumban űrteniszt láthattunk mindkét oldalról. Döbbenet volt nézni, ahogy minden labdára odaérnek, és ha már odaérnek, meg is kontrázzák az ellenfél támadóütéseit. Egy tűt sem lehetett volna leejteni a Rod Laver Arénában a hosszú, lélegzetelállító labdamenetek közben, és bevallom, még én is alig mertem levegőt venni, pislogni meg pláne nem. Tudom, hogy ez a kijelentésem sokaknak nem fog tetszeni, de szerintem akárki más került volna be a fináléba - beleértve Federert és Nadalt is -, nem lehetett volna ennél magasabb színvonalú teniszt produkálni. Kizárt dolog. Viszont azt el kell ismernem, hogy mondjuk egy 100%-os egészségi állapotban lévő Nadal jobban bírta volna a végét Murray-nél. És most leginkább a mentális erőviszonyokra gondolok, mert a brit fizikumára alapvetően nem lehetett panasz, nem a fáradtság miatt bukta el a döntőt. Djokovic is volt annyira kimerült, mint ő, csak ugye ismerjük a mondást, amikor vesztésre állsz, minden jobban fáj...

Ha már lelki hadviselésnél tartunk, a világelső magatartására mindenképp ki kell térnem. Az első szettben egy vetődés után a jobb hüvelykujja kezdett el remegni, amire ápolást is kért, és rövid időn belül meg is szűnt ez a problémája, viszont jött egy újabb. A szerb egyszercsak elkezdett botladozni, amit nem igen lehetett mire vélni, de Murray még ezt a dolgot tudta tolerálni, meg is nyerte a 2. játszmát. Aztán hirtelen Djokovic-on a végkimerülés jelei mutatkoztak és űgy tünt, komoly hullámvölgyben van fizikailag. Kérdőn tekintgetett a csapatára, mígnem kapott valami löttyöt, amitől pillanatok alatt felépült. Na, ez volt az a pont, amikor a kétszeres Grand Slam-győztes skót elvesztette a fonalat. Ekkor a 3. szett közepén jártunk, 3-3-nál. Innentől kezdve már csak Nole nyert játékot, gyorsan vége is lett a mérkőzésnek. Bármi, amihez hozzáért, pontott ért, miközben Murray egyre súlyosabb hibákat követett el a koncentrációhiányból adódóan. Én nem állítom, hogy Novak Djokovic a színészi képességeit bevetve győzött, de annyi biztos, hogy őrületbe kergette Murray-t a viselkedésével - persze sokmindenki mással is megtette már ugyanezt. Játéka alapján megérdemelte az újabb Ausztrál Open trófeát (5. bajnoki címe), és végülis ez a lényeg. 

Murray útját a döntőig részletesebben is kielemzem a következő sportblogbejegyzésben.