× Mindig szoktam írni rögtön a Grand Slam tornák sorsolása után egy bejegyzést az első benyomásokról, viszont most rosszul jött ki a lépés és inkább a Sporblogban elemeztem röviden a táblát. De mivel ma szabadnapom van és holnap kezdődnek a negyeddöntők az Australian Openen, kihasználom a lehetőséget arra, hogy néhány mondatban összefoglaljam az eddigi történéseket a férfiak versenyében. Európaiként rendkívül nehéz figyelemmel követni a melbourne-i eseményeket, és előfordul, hogy csak reggel szembesülök nagy meglepetésekkel vagy drámai ötszettes csaták eredményeivel, de amennyit láttam a tornából, azt megosztom.

Lezajlott az év első major tornájának első hete, ám még semmi sem dőlt el a férfiak versenyében, hiszen a legfőbb esélyeseknek kivétel nélkül akadt már kisebb-nagyobb nehézsége. Igen, még Novak Djokovic-nak is, sőt, talán ő játszotta az egyik legszürreálisabb mérkőzést mind közül. De még mielőtt erről beszámolnék, ugorjunk egy kicsit vissza az időben, és tekintsünk vissza az első fordulóra. Történt ugyanis, hogy a bizakodásra okot adó évkezdete után az ötödik helyen kiemelt Rafael Nadal az ihletett napot kifogó honfitársa, Fernando Verdasco áldozatául esett. A dohai döntős rengeteg lehetőséget kapott arra, hogy a maga javára fordítsa a meccset, ám ezekkel nem tudott élni. A döntő szettben például 2-0-ra vezetett, viszont ezután képtelen volt játékot nyerni Verdasco ellen, aki a meccs ezen szakaszában játszott egyértelműen a legjobban. „Becsuktam a szemem és imádkoztam, hogy ez a forma kitartson a végéig” - mondta az idősebbik spanyol győzelmét követően. Verda menetelése azonban nem tartott túl sokáig, hiszen rögtön a következő körben vereséget szenvedett az izraeli Dudi Selától. Mindeközben Djokovic, Federer, Wawrinka és Murray magabiztosan kezdték meg szereplésüket, további égbekiáltó meglepetés nem esett. A harmadik fordulóban viszont már jóval nehezebb feladat elé lettek állítva mindannyian, mivel kiemeltekkel találkoztak: Federer és Murray is négy játszmára kényszerült Dimitrov, illetve Sousa ellen.

A többiek számára a negyedik kanyar jelentette az igazi kihívást. A világelső azzal a Gilles Simonnal csapott össze, aki még sosem tudta őt legyőzni, épp ezért nem is gondolta volna senki, hogy képes lehet megszorongatni a szerbet. Djokovic viszont megadta a franciának az esélyt a bravúrra: kereken 100 ki nem kényszerített hibát hozott össze. Százat. A négy és fél órás mérkőzés végül döntő szettbe torkollott és nem túl meglepő módon a hősiesen küzdő Simon egy kicsit elfogyott a végére. A címvédő ugyan első alkalommal nem tudta kiszerválni a meccset és ezzel adott némi okot a reménykedésre a francia riválisnak, ám másodjára már kellő módon odafigyelt és 6-3-mal hozta az ötödik játszmát a száz hiba ellenére is. Stan Wawrinkának még ennél is komolyabb nehézségei adódtak a 13. kiemelt Milos Raonic ellen, aki erre a szezonra valósággal újjászületett Carlos Moya kezei alatt. A kanadai kezd kinőni a 'nagy szerva-nagy tenyeres' korszakából és teljesen új taktikával lépett pályára: egyre többet jött fel a hálóhoz, használta a fonák nyeséseket is és okosan építette fel a labdameneteket, amivel elérte a kívánt hatást. 2-0-ás szettelőnyt harcolt ki a két évvel ezelőtti bajnokkal szemben, aki ezután magához tért és szoros csatában kiegyenlített, viszont a döntő játszmában újra Raonic kerekedett felül, még breaklabdához sem hagyta jutni a svájcit.

Federer és Murray különösebb probléma nélkül jutott be a legjobb 8 közé, ahol a következő pikáns párosítások alakultak ki: Djokovic-Nishikori, Federer-Berdych, Monfils-Raonic és Ferrer-Murray. Egyből kitűnik a felsorolásból az az egy kakukktojás, ami Nadal és Wawrinka kiesésével jöhetett létre, de ezt leszámítva minden esetben érvényesült a papírforma és legmagasabban kiemelt játékosok jutottak el idáig. Én, személyszerint a Djokovic-féle negyeddöntőt várom a legjobban (persze csak a Murray-féle után), mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy az eddig rendkívül magabiztosnak mutatkozó Nishikori mire lesz képes. A japán lényegesebben frissebb fizikai állapotban érkezhet erre a meccsre, mivel ő sima három játszmában győzte le Tsongát, kérdés, hogy ez jelent-e majd neki bármiféle előnyt a világelsővel szemben, aki híres arról, hogy remekül tud regenerálódni. Kei Nishikori másfél éve, a US Open elődöntőjében alaposan meglepte a szerbet, szóval ő maga is elhiszi magáról, hogy kiejtheti a címvédésre készülő Novak Djokovic-ot, ami nekünk, pártatlan nézőknek jó hír.

× Minden okom meglenne most arra, hogy zokogjak bánatomban Murray veresége miatt, vagy hogy ujjal mutogassak Djokovic-ra a döntőbeli viselkedése miatt. Mégsem teszem. Múlt vasárnap ért véget a 2015-ös Australian Open egy minden szempontból utánnozhatatlan fináléval. Tulajdonképpen minden megtörtént azon a mérkőzésen, ami egy teniszmeccsen megtörténhet. A döntő 3 óra 39 percig tartott hivatalosan, de jobban tesszük, ha csak az első 2 és fél órát véssük az emlékezetünkbe, mert az volt az igazi TENISZ, csupa nagybetűvel.

AUSTRALIAN OPEN 2015 - THE OUTCOME
Szóval, az előző bejegyzést azzal zártam, hogy számomra két nyitott kérdés maradt: az egyikre, amiben Nadal esélyeit latolgattam, rögtön másnap megkaptam a frappáns választ Tomas Berdychtől, aki csúnyán elintézte a spanyolt. Azért az a 6-2 6-0-ás kezdés brutális volt, utána már hiába küzdött nagyot Rafa, csak néhány perccel tudta megnyújtani a találkozót, hiszen a rövidítést elbukta a remeklő csehvel szemben. Mindeközben Murray átgázolt a hazaiak utolsó reménységén, Nick Kyrgios-on, így kialakult a lehető legkellemetlenebb elődöntős párosítás Dani Vallverdu szempontjából: régi jó barátja ellen kellett felkészítenie új tanítványát, Berdych-et... A másik ágon se voltak ölremenő küzdelmek a legjobb 4 közé jutásért, mivel Djokovic már az első szett tiebreakjében megtörte a kanadai adogatógép Raonic-ot, míg a 2014-es meglepetésbajnok Wawrinka a vártnál sokkal simábban, három játszmában búcsúztatta a tavalyi US Open hősét, Nishikorit...

Az elődöntők nem okoztak csalódást, mindkét mérkőzésen akadt elég dráma. Murray és Berdych lépett előbb pályára, egész pontosan csütörtökön, de a média azzal volt elfoglalva,  hogy Vallverdu milyen tanácsokkal láthatta el a 7. kiemeltet és hogy tudna-e majd őszintén örülni a cseh teniszező esetleges sikerének. Az első szettre rá is nyomta a bélyegét az általa keltett feszültség: Berdych többször megpróbálta provokálni Murray-t, és úgy vélem, gesztusaival túllépett egy határon. Mindenesetre a skót hamar helyretette őt (szigorúan csak a lehengerlő játékával), és 4 játszmás diadalával bejutott karrierje 8. Grand Slam-döntőjébe. A brit sajtó ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, így Kim Sears (Andy menyasszonya) kirohanása jóval nagyobb hírverést kapott aznap, de azt hiszem, ezen nem kell meglepődni... Djokovic és Wawrinka újabb döntő szettes csatát vívott, viszont a svájci valósággal összeomlott - főleg mentálisan - az 5. játszmára és a szerb kegyetlenül meg is büntette ezért, kiosztott neki egy 6-0-át.

Bejött tehát a tippem, Murray és Djokovic vívta a döntőt vasárnap Melbourne-ben. Ahogyan azt már a bevezetőben is említettem, az első 2 és fél órát kell alaposan az emlékezetünkbe vésni, hiszen ebben az intervallumban űrteniszt láthattunk mindkét oldalról. Döbbenet volt nézni, ahogy minden labdára odaérnek, és ha már odaérnek, meg is kontrázzák az ellenfél támadóütéseit. Egy tűt sem lehetett volna leejteni a Rod Laver Arénában a hosszú, lélegzetelállító labdamenetek közben, és bevallom, még én is alig mertem levegőt venni, pislogni meg pláne nem. Tudom, hogy ez a kijelentésem sokaknak nem fog tetszeni, de szerintem akárki más került volna be a fináléba - beleértve Federert és Nadalt is -, nem lehetett volna ennél magasabb színvonalú teniszt produkálni. Kizárt dolog. Viszont azt el kell ismernem, hogy mondjuk egy 100%-os egészségi állapotban lévő Nadal jobban bírta volna a végét Murray-nél. És most leginkább a mentális erőviszonyokra gondolok, mert a brit fizikumára alapvetően nem lehetett panasz, nem a fáradtság miatt bukta el a döntőt. Djokovic is volt annyira kimerült, mint ő, csak ugye ismerjük a mondást, amikor vesztésre állsz, minden jobban fáj...

Ha már lelki hadviselésnél tartunk, a világelső magatartására mindenképp ki kell térnem. Az első szettben egy vetődés után a jobb hüvelykujja kezdett el remegni, amire ápolást is kért, és rövid időn belül meg is szűnt ez a problémája, viszont jött egy újabb. A szerb egyszercsak elkezdett botladozni, amit nem igen lehetett mire vélni, de Murray még ezt a dolgot tudta tolerálni, meg is nyerte a 2. játszmát. Aztán hirtelen Djokovic-on a végkimerülés jelei mutatkoztak és űgy tünt, komoly hullámvölgyben van fizikailag. Kérdőn tekintgetett a csapatára, mígnem kapott valami löttyöt, amitől pillanatok alatt felépült. Na, ez volt az a pont, amikor a kétszeres Grand Slam-győztes skót elvesztette a fonalat. Ekkor a 3. szett közepén jártunk, 3-3-nál. Innentől kezdve már csak Nole nyert játékot, gyorsan vége is lett a mérkőzésnek. Bármi, amihez hozzáért, pontott ért, miközben Murray egyre súlyosabb hibákat követett el a koncentrációhiányból adódóan. Én nem állítom, hogy Novak Djokovic a színészi képességeit bevetve győzött, de annyi biztos, hogy őrületbe kergette Murray-t a viselkedésével - persze sokmindenki mással is megtette már ugyanezt. Játéka alapján megérdemelte az újabb Ausztrál Open trófeát (5. bajnoki címe), és végülis ez a lényeg. 

Murray útját a döntőig részletesebben is kielemzem a következő sportblogbejegyzésben.

× A mai nap során Melbourne-ben teljessé vált a negyeddöntős mezőny, jöhet tehát a mindent eldöntő - ha úgy tetszik, vízválasztó - második hét. A mérkőzések egyre hosszabbak, a csaták egyre kiélezettebbek, a versenyben maradt teniszezők pedig egyre éhesebbek a sikerre. Ahogy mondani szokás, a nemzetközi helyzet fokozódik. Ennek okán írok most egy rövidke cikket az Australian Openről, féltávnál.

× AUSTRALIAN OPEN 2015 - FIRST WEEK DONE
Az Ausztrál Openen híresen sok meglepetés szokott történni, hiszen végső soron itt derül ki, kinek hogyan sikerült a téli felkészülése. Idén azért egy kicsit kevesebb a papírforma-borulás az átlagosnál - ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy unalmas lenne a verseny -, de a lehetőség megadatott az alacsonyabban rangsorolt játékosoknak a bravúrra: valaki győzelemre váltotta, valaki kihasználatlanul hagyta a talán soha vissza nem térő sanszot. Előbbire kiváló példa Andreas Seppi, aki a torna eddigi legnagyobb meglepetését okozta Roger Federer búcsúztatásával. Az olasz rendkívül okos és kimért teniszt játszott, a meccslabdája pedig kifejezetten látványosra sikeredett - azt a fantasztikus elütést még évekig emlegetni fogjuk. Véleményem szerint számára a 2. szett megnyerése volt a kulcs, hiszen ha azt elbukja a tiebreakben, miután szerválhatott is érte, lehet, hogy Federer könnyedén jutott volna tovább 3-1 arányban. Seppi dicsérete mellett szót kell ejteni arról is, hogy mi történt a 18. GS-ét hajszoló svájcival, és hogy ez a vereség mennyire fogja visszavetni az önbizalmát. Nos, valószínűleg csak kifogott egy rossz napot, mert igazi okot ő se tudott megfogalmazni. Viszont az a sajtótájékoztatójából kiderült, hogy egyáltalán nem vette félvállról a dolgot, és egy brisbane-i tornagyőzelem után nem pontosan így képzelte el az év első Grand Slamét, ami érthető. Akármilyen nagy klasszis ő, egy ilyen 3. fordulós buktát még ő se engedhet meg magának és nem intézheti el annyival, hogy 'kikaptam, ez van', mert ennél azért súlyosabb a helyzet...

És akkor egy példa arra az esetre is, hogy valaki az óriási lehetőség kapujában elbukik. Tim Smyczek döntő szettre kényszerítette a 2. fordulóban Rafael Nadalt, aki saját elmondása szerint is rosszul érezte magát a pályán, folyamatosan görcsölt (ki kellett kérnie a trénert) és hogy ez volt élete egyik legnehezebb meccse. Az amerikai srác tényleg mindent megtett a továbbjutás érdekében, ami tőle telik, de amit a 5. játszma utolsó 3 game-jében produkált a spanyol, arra nincs ellenszer. Rafa úgy ünnepelt, mintha minimum megnyerte volna az egész Australian Opent. Valóban óriási küzdő és minden tiszteletet megérdemel, viszont ne felejtsük el, amikor Murray került hasonló szituációba tavaly, a US Open 1. körében Haase ellen. Akkor ő nem számított ekkora hősnek, sőt! Ezt szóvá is tette a skót a közösségi oldalain, és még az elvakult Nadal-fanoknak is éreznie kell, hogy bizony igaza van... A felső ágon semmi egetrengető dolog nem történt, az összes magasan kiemelt teniszezőt ott találjuk a negyeddöntőkben. Djokovic szettveszteség nélkül jutott a legjobb 8 közé (nem is volt igazán nehéz ellenfele), Raonicnak csak Feliciano Lopez ellen kellett megszenvednie (öt játszmára kényszerült). A címvédő Wawrinka visszavágott Garcia-Lopeznek a 2014-es Garroson elszenvedett vereségéért, míg Nishikori a vártnál simábban ejtette ki a 9. helyen kiemelt Ferrert, akit kisebb lábsérülés, na meg persze fáradtság is hátráltatott a Simonnal vívott brutális találkozója után. A tábla alján Berdych-Nadal és Murray-Kyrgios párosítások alakultak ki, mondani sem kell, mindkét mérkőzés magas színvonalú teniszt ígér, utóbbi pedig a hangulatot tekintve sem lesz akármi, hiszen az ausztráloknak egyedül Nick Kyrgios maradt. Összegezve az első hetet, az első 8 kiemelt közül 7 jutott be negyeddöntőbe, egyedül a világranglista 2. Roger Federer kényszerült korai búcsúra, szóval az előzetes tippeim közül őt kihúzhatom. Mostantól az a kérdés számomra, hogy Nadal tudja-e tartani azt a szintet, amit a Smyczek elleni szenvedése óta láttunk tőle, vagy a Djokovic-Murray duóból kerül ki a győztes.

× Az egy dolog, hogy nem volt időm a blogolásra, de ha őszintén belegondolok, akkor témám se akadt. Egészen mostaniáig, hiszen ma ért véget a 2014-es Ausztrál Nyílt Teniszbajnokság, ami rengeteg meglepetést tartogatott a tenisz szerelmeseinek, és nekem is témát szolgáltatott egy újabb hosszú cikkhez. Mind a nők, mind a férfiak versenyében nagyon sokszor borult a papírforma, a tavalyi bajnokok pedig már a negyeddöntőben elbúcsúztak.

 × THE SUMMARY OF THE 2014 AUSTRALIAN OPEN
Sokat gondolkoztam valami frappáns címen, de arra jutottam, hogy ezt az őrült két hetet nem tudom puszta címszavakba tömöríteni. Kezdve a sok sérüléstől a 40 fokos melegen át a nagy bajnokok korai kiesésein keresztül a meglepetés-győztesekig, ezen a versenyen óriási volt a káosz és teljesen felborult a világ rendje. Na, de kezdjük a történetet az elejéről, ugorjunk vissza az időben január 13-áig. Az első jelentősebb problémát a perzselő hőség okozta: az Australian Open első napjaiban gyakran kúszott 40 fok felé a hőmérséklet, ami miatt többen kaptak gutaütést vagy komolyabb napszúrást - például Murray bátyja, Jamie, de egy labdaszadő gyereket is emiatt kellett levinni a pályáról. A 3. versenynapon már annyira elviselhetetlen volt a forróság, hogy beszüntették a játékot, és ahol lehetett, behúzták a tetőket. Igenám, de délután megérkezett a vihar, és mire a teniszezők újra bemelegedtek volna, a látványos villámcsapások és a hirtelen jött zápor miatt újabb hosszú szünet következett a külső pályákon. A program is egyre csúszott, több páros mérkőzést törölni kellett, és ausztrál idő szerint hajnali fél kettőig zajlottak a küzdelmek - nem is akármilyen ötszettes meccsek. A torna első meglepetése is ezen a napon született, hiszen kiesett a férfiaknál az 5. kiemelt Juan Martín Del Potro (Bautista Agut győzte le döntő játszmában)...

Az időjárás lenyugodott, több, mint 20 fokot csökkent a hőmérséklet, és a viharok is elkerülték Melbourne-t az elkövetkezendő napokban. A nőknél január 19-én Serena Willams búcsúja borzolta a kedélyeket (Ana Ivanovic fordított ellene), másnap pedig Maria Sharapova csatlakozott a nagynevű kiesők táborához - őt a későbbi döntős Cibulkova múlta felül. A férfiak mezőnyében egészen a negyeddöntőkig minden a papírforma szerint alakult - persze a feljebb említett Del Potro zakóját leszámítva. Az alsó ágon Djokovic szenvedett vereséget (Wawrinkától kapott ki döntő szett 7-9-re), aztán a tábla felső felén Murray kényszerült térdre Federer ellen (erről bővebben a következő sportblog-bejegyzésben). Az elődöntőkben tehát Nadal-Federer és Wawrinka-Berdych párosítások alakultak ki. Visszatérve a nőkhöz, ezalatt Azarenka is búcsúzni kényszerült Radwanskával szemben a legjobb 8 között, úgyhogy Li lépett elő főfavoritnak. Ő és óriási meglepetésre a 30. kiemelt Dominika Cibulkova jutottak be a fináléba... Január 23-án, csütörtökön Stanislas Wawrinka 4 szettben (ebből három tiebreakes volt) verte Tomas Berdychet, pénteken pedig Rafael Nadal követte a döntőbe, aki vízhólyagos kézzel is simán intézte el Federert....

A szombati női döntőben az első játszma volt igazán szoros, hiszen mind Li, mind Cibulkova sokat rontott, de végül a rövidítést a kínai nyerte, ami hatalmas önbizalmat adott neki a folytatásra. Egyre kevesebb hibát ütött, nagyszerű fonákjaival kimozgatta ellenfelét a pályáról. Cibulkova talán fejben omlott össze az elvesztett tiebreak után, mert ezt követően semmi se jött be neki, nem tudott mit kezdeni a remekül teniszező kínaival. A 31 éves Li Na 2 elbukott Australian Open-döntő után a harmadikat megnyerte, ezzel pedig az Open Era legidősebb női Grand Slam-győztesévé vált... A férfiak vasárnap játszották a finálét, és itt bizony borult a papírforma. Az első szettben Wawrinka űrtenisszel rukkolt elő, Nadalnak esélye sem volt ellene, tehát 6-3-mal a svájci szerzett vezetést. Ezután következtek a drámai pillanatok. A második játszmában 1-2-nél a spanyol ápolást kért, lesétált a pályáról a kezeléshez. Senki nem tudta, mi a probléma, Wawrinka emiatt a székbíróval is vitába keveredett. Nadalt kifütyülték, mikor visszatért, de a testbeszédéből kiderült, hogy a hosszú ápolási szünet nem a taktika része volt, nem időhúzásként használta fel. Szenvedett a szervájával, nem állt bele az ütésekbe, tulajdonképpen odadobta a második szettet Wawrinkának és még a mérkőzés feladásán is elgondolkozott. A folytatásban viszont fordult a kocka, mivel a spanyol került előnybe, és villámgyorsan nyerte a 3. játszmát 75%-os állapotban is. Az elsőszámú svájci elbizonytalanodott, saját magát sodorta nehéz helyzetbe. Kiengedte a kezéből az irányítást és nem találta el a pályát. A 4. szettre összeszedettebben lépett ki, ő breakelt először, ám egyből eladta az előnyt. Nadal nem tudott belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba, Wawrinka pedig gyorsan rendezte sorait és 5-3-nál adogathatott a meccsért. 6/3 6/2 3/6 6/3-ra nyert, megszerezte első Grand Slam-győzelmét Melbourne-ben. A spanyol világelső hősiesen küzdött, de már nem volt benne elég erő a fordításhoz, Wawrinka mentális hullámvölgye pedig nem tartott egy jászmánál tovább... Nagyszerű összecsapást láthattunk, sok-sok drámával fűszerezve, és egy új bajnokot köszönthetünk. Úgy gondolom, hogy Stanislas Wawrinka sikere kellett a férfi tenisznek.