× Vészesen közeleg az év második Grand Slam tornája, a Roland Garros, aminek sorsolását pénteken bonyolították le. Az esélyeket alapvetően befolyásolta az, hogy hova került a kilencszeres győztes Rafael Nadal, akinek ha önerőből nem is sikerült volna beverekednie magát a top 4-be a világranglistán a verseny kezdetéig, kapott némi külső segítséget ehhez. Ennek pedig - a sorsolás fényében - leginkább Djokovic örülhetett, hiszen mégsem mindegy, hogy a negyeddöntőben vagy az elődöntőben találkozhat az egyre jobb formába lendülő salakkirállyal. Első ránézésre talán az alsó ág tűnik egyszerűbbnek, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Murray-nek könnyű dolga lesz Párizsban.

A bevezetőben igyekeztem nem lelőni minden poént, így nem árultam el, hogy miféle külső segítséggel lett Rafa 4. a világranglistán - bár, aki egy kicsit is követi a teniszvilág híreit, annek ez bizonyára nem újdonság. Valószínűleg nem leszek túl népszerű ezzel a véleménnyel, de számomra nem volt akkora meglepetés Roger Federer visszalépése, még akkor sem, ha a svájci elutazott a helyszínre és edzegetett is a bejelentés előtt egy nappal. A római kiesése óta, ami nyilvánvalóan ennek a hátsérülésnek tudható be, nem kaptunk róla pozitív híreket és ismerjük a legjobbak hozzáállását: ha úgy érzik, abszolút nincs esélyük a végső győzelemre, csak azért nem fognak elindulni egy tornán, hogy nyerjenek egy-egy meccset majd kizúgjanak a harmadik körben. És ez a többi sportágnál is igaz. Federer minden bizonnyal úgy ítélte meg a helyzetet, hogy még nincs 100%-os állapotban, ebből kifolyólag képtelen lenne maximumot nyújtani a Garroson és így, akárkinek az ágára került volna, egyik közvetlen riválisát sem tudta volna megszoriítani, nemhogy megverni őket. Lehet, hogy 'ellébecolt' volna a második hétig, ha szerencséje van a sorsolásnál, de ha szembetalálja magát egy ihletett formában lévő top 20-as teniszezővel (pl. Thiem, Goffin vagy akár Kyrgios) és kikap tőle, csak saját magában okoz kárt mind fizikálisan, mind mentálisan. Meghozta ezt a nehéz döntést, aminek értelmében ebben az évezredben először (!) nem indul el egy Grand Slamen, de ebből neki több előnye származhat, mint hátránya. Rápihenhet a füves szezonra és alaposan felkészülhet arra a major tornára, aminek a legszebb reményekkel vághat neki, hiszen mégiscsak a legerősebb borításán rendezik.

Visszatérve azokra, akik Federrel ellentétben ott vannak Párizsban, nyilván mindenki Novak Djokovic-csal foglalkozik a leginkább. Az utóbbi években elcsépeltté vált az a mondat, miszerint ez az a trófea, ami még hiányzik a gyűjteményéből, dehát amíg nem gyűjti be, erről muszáj megemlékezni. A ránehezedő óriási nyomás természetesen most sem teszi majd könnyebbé a bajnoki címig vezető útját, de legalább nem rakott a vállaira még több terhet az idei salakos szezon során. Nem érkezett veretlenül a Garrosra, de azt sem mondhatjuk, hogy gyengén teljesített volna, hiszen két döntőt is játszott, amiből az egyiket megnyerte (Madrid). Egyedül talán azt a Vesely-től elszenvedett vereséget bánhatja a monte-carlói második fordulóban, de azt hiszem, ez nemigen piszkálta meg az önbizalmát. A római torna annál inkább bánthatta, mert közel sem volt csúcsformában (az okokra azóta sem derült fény), gyakorlatilag végigszenvedte azt a hetet. Hiába győzte le Nadalt egy idegörlő meccsen, előtte kapott Bellucitól egy hatnullát, az elődöntőben pedig vért kellett izzadnia Nishikori ellen. Innentől kezdve már nem olyan meglepő, hogy Murray-vel már nem bírt a döntőben, de úgy vélem - pestiesen szólva -, kimaxolta Rómát. A sorsolása pedig csak amiatt tűnhet nehéznek, mert megkapta az ágára Rafael Nadalt, akivel, ha csak rajta múlna, egész nyugodtan összefuthat a legjobb 4 között. Ami a kiemelteket illeti az ő negyedében, nem hinném, hogy akár Ferrer, akár Berdych problémát okozhatna neki, nem is beszélve a még náluk is alacsonyabban rangsorotakról. Azért ez egy Grand Slam, amit 3 nyert szettre játszanak, úgyhogy itt jó eséllyel nem fogják őt bajba sodorni top 10-en kívüli teniszezők.

Nadal már nem volt ilyen szerencsés pénteken, neki mindenképp nehezebb lesz a dolga, hogyha el szeretni menetelni az elődöntőig és összemérné az erejét Djokovic-csal. Az idei salakos formája egyértelműen feljogosítja arra, hogy a 10. Roland Garros győzelmében gondolkozhasson, de ehhez először túl kéne verekednie magát Fogninin, aki a US Open harmadik körében búcsúztatta, aztán jöhet a friss nizzai bajnok Thiem, majd Goffin vagy a hazai közönség támogatását élvező Tsonga. Ha rajtuk túljut, nagy kérdés, mennyi energiája marad a végjátékra, mert ha le is gyűrné valahogy Nolét, a fináléban összefuthat Murray-vel vagy Wawrinkával. Bármelyikük is jön szembe, a spanyol egy újabb kőkemény meccsre számíthat és egyáltalán nem biztos, hogy ő lesz előnyösebb helyzetben. Murray félelmetesen erős salakos játékossá lépett elő az elmúlt években, és bár még sosem döntőzött Párizsban, most minden eddiginél jobb esély mutatkozik erre. Monte-Carlóban ugyan alulmaradt Nadallal szemben az elődöntőben, de Madridban már sikerült felülmúlnia a spanyolt, majd Rómában meg sem állt a győzelemig. A skót 29-3-as mérleggel büszkélkedhet ezen a borításon, ha az előző szezont is figyelembe vesszük, úgyhogy ideje elfelejteni azt az tézist vele kapcsolatban, hogy salakon a leggyengébb. Ami az ő ágát illeti, a negyeddöntőben Nishikorival csaphat össze, aki kishíján kiejtette a világelsőt a római elődöntőben, de még mielőtt erre a mérkőzésre sor kerülne, találkozhat Isnerrel és Kyrgios-szal is. Stan Wawrinka pedig idén újra a sötét ló szerepét töltheti be a párizsi Grand Slamen, annak ellenére, hogy ő címvédő és egy genfi trófeával a kezében érkezik. Rendkívül hullámzó és hangulatfüggő a formája, tulajdonképpen azon múlik, nyer-e vagy veszít, hogy milyen lábbal kelt fel aznap. Ember legyen a talpán, aki megjósolja, mire lesz képes. Ha odateszi magát és a legjobbját nyújtja (értsd: űrtenisz), mindenkire veszélyes lehet. Sőt, ez esetben verhetetlen, elég a tavalyi elképesztő fináléra gondolni, amikor egy közel 100%-ot nyújtó Djokovic-ot tudott térdre kényszeríteni...