× Amikor kezdem ezt a bejegyzést, már csak fél óra választ el minket attól, hogy elkezdődjön a londoni VB. A sorsolás csütörtök este volt, de azt már ezelőtt is tudtuk, hogy Djokovic és Murray elkerülik egymást a csoportkörben, lévén jelenleg ők a világranglista első két helyezettje. Azt hiszem, egyik négyesre sem lehet azt mondani, hogy halálcsoport, mindkettőben van 2 kiemelkedő játékos, aki toronymagas esélyes a továbbjutásra. Ha a papírformát vesszük alapul persze, mert azt is tudjuk, hogy nem mindenkinek ugyanolyan fontos ez a verseny. A végső győzelem az egy újabb kérdés, de talán nem túlzás azt állítani, hogy itt mindenki egy ellen lesz, az az egy pedig Novak Djokovic.

Ha nagyon pesszimisták vagyunk, kérdezhetnénk akár azt is - továbbfűzve a bevezető utolsó gondolatát -, hogy lesz-e bárkinek valós esélye Djokovic-on kívül. Az utóbbi időszak egyértelműen azt sugallja, hogy nem, de a világbajnokság más kávéház. Először is túl kell élni a csoportkört, aztán majd lehet gondolkodni a végső sikerben. A csoportkör pedig valamilyen szinten lutri. Körbeverések, bonyolult matematikai számítások, egy-egy rosszabb nap, és máris borul a papírforma, hiszen a világ legjobb 8 teniszezőjéről beszélünk. Persze, ez lehet, hogy pont Djokovic-ra nem igaz, ő más ligában játszik mostanában, ahogyan a sportblogban is írtam, óriási űr tátong közte és a többiek között. Egyszerűen nem látom azt, hogy a szerb kikap egy Nishikoritól vagy egy Berdychtől. Federerrel csatázhatnak esetleg a csoportelsőségért, de ennyi. A másik, B jelű négyes jóval kiegyenlítettebb, ha csak a neveket nézzük, de ha a formákat, akkor itt is kiemelkednek ketten: Murray és Wawrinka a legesélyesebbek arra, hogy kvalifikálják magukat a legjobb 4 közé. Rajtuk kívül ebben a csoportban találjuk a két spanyolt, Nadalt és Ferrert, akikről ugyan tudjuk, hogy utolsó lehelletükig képesek küzdeni, de könnyen elképzelhető, hogy a skót és svájci leüti őket a pályáról. Rafa feljövőben van mostanában, mindent megtett az év második felében azért, hogy kijavítsa a gyenge kezdést és a tőle meglepően visszafogott salakszezont, de nem fogadnék az ő győzelmére. Tényleg tiszteletreméltó az, ahogy küzd azért, hogy visszajusson az elitbe, de még mindig úgy gondolom, hogy neki lefelé hanyatlik a csillaga. Nem bírja a fizikális terhelést, a térdei bánták az ő játékstílusát, ami egészen addig biztosan nem fog megváltozni, amíg nem hajlandó új edzővel dolgozni. A puszta küzdelem pedig ebben a mezőnyben szerintem kevés. És ez ugyanúgy igaz David Ferrerre is, akinek talán még kevesebb esélye van a csoportból való továbbjutásra.

Ha pedig tökéletesen érvényesül ez a papírforma, amit felvázoltam (kisebb csoda lenne), akkor Djokovic-Wawrinka és Federer-Murray elődöntőink lennének. Azt hiszem, ekkor kerülne még jobban előtérbe, hogy kinek mennyit ér a világbajnoki cím. Mert lehet, hogyha Murray szívét-lelkét kitenné a pályára Federer ellen és 100%-ot tudna nyújtani, akkor legyőzné, de biztos elgondolkodik majd a meccs előtt azon, hogy megéri-e ez neki. Biztos vagyok abban, hogy mondjuk ha tisztességesen helytáll és két szoros szettben kikap, akkor sem szólna senki. Főleg akkor nem, ha a következő hét végén győzelemre vezetné a brit csapatot a Davis Kupában. A másik elődöntő pedig csak akkor lenne érdekes, ha Wawrinka elengedi a kezét és minden mindegy alapon teniszezik Djokovic ellen. Máshogy nincs esélye. Erre kiváló példa a párizsi Masters elődöntője, amikor az első szettet 6-3-ra bukta el, és ezután szemléletet váltott, sokkal bátrabban és lazábban játszott, így 6-3-mal egyenlíteni tudott. De ahelyett, hogy ugyanezzel a felfogással folytatta volna, visszatért ahhoz a feszült, tompa teniszhez, amivel kezdte a meccset. A világelsőnek pedig több sem kellett, újra kézbe vette az irányítást és bántóan simán, 6-0-val nyerte a döntő játszmát. Úgy vélem már az is elég merész vállalkozás volt, hogy az elődöntők párosításait megtippeltem, a döntőre már nem térnék ki, inkább felfüggesztem az írást és figyelő szemeimet a VB első mérkőzésére vetem.