× A nyaralás után most probálom utolérni magam, és ugyan szerdán értem haza, azóta nem sokat haladtam előre, pedig időm, mint a tenger. Így történhetett meg az is, hogy a második szakasz közben írom meg a Vuelta-előzetest. Sablonos duma, de rettentő nehéz jósolni, mivel egy kivétellel mindenki rajthoz állt a spanyol körön, aki számít, és közülük mindenki tekert idén minimum egy háromhetest. Lényeg, ami lényeg, hogy jelenleg csak azt mondhatjuk ki biztosra, hogy egy rendkívül izgalmas versenyt fogunk látni. Ehhez a kiváló mezőny mellett hozzájárulnak a mindenki számára ismeretlen hegyi befutók és a taktikai csatározások is.

VUELTA A ESPANA 2015 - ANOTHER CHANCE FOR HISTORY-MAKING
Szóval, körülbelül egy héttel ezelőtt vált hivatalossá, hogy a nagy nevek közül ki lesz ott a Vuelta rajtjánál, hiszen ekkor cáfolta meg a címvédő Contador indulásáról szóló pletykákat a Tinkoff csapat. Így ő lesz az a bizonyos kivétel, de azt hiszem, nem várhattuk el tőle, hogy idei harmadik, zsinórban pedig az ötödik háromhetesen is starthoz álljon (a tavalyi Tour óta minden nagy körversenyen elindult, ebből egyet feladott, kettőt megnyert és egy ötödik helyet is szerzett). Sajnálhatjuk, hogy nincs ott, mivel minden idők legerősebb mezőnyét láthattuk volna a 2015-ös Vueltán, de annyi bizonyos, hogy a hiányában sem fogunk unatkozni. Nibali, Valverde és Quintana szereplése viszonylag hamar eldőlt, egyedül Froome rágódott a dolgon, de végül ő is igent mondott. És most csak a Tour de France legjobbjairól esett szó, ha végigpörgetjük a startlistát, felfedezhetjük benne például Aru-t, Landát, Van Garderent, Sánchezt, Rodriguezt, Thomast, Pozzovivót, Amadort, Talansky-t, Rolland-t és Majkát. Nem rossz névsor, sőt! Ők harcolhatnak az összetett elsőségért és a piros trikóért, közülük kerülhet ki a győztes, miközben azon a néhány sprintszakaszon összemérheti erejét Sagan, Degenkolb és Bouhanni. 

A nevekről ennyit, remélem, senkit sem hagytam ki a felsorolásból. A vájtfülűek felfedezhettek egy érdekességet, miszerint az Astana a háromfejű sárkány taktikájával próbálja meg szétszaggatni a mezőnyt. Persze, könnyen lehet, hogy a csapaton belül már rég eldöntötték, ki lesz az elsőszámű emberük, de a kijelentéssel az első komolyabb hegyi befutóig mindenképp várnunk kell. Aru és Landa a Girón oda-vissza adogatták a csapatkapitányi címet, de ha nagyon kellett, képesek voltak együttműködni. Most bejön a képbe az a Vincenzo Nibali is, aki egyértelműen az Astana legféltettebb kincse és a legnagyobb sztárjuk, akinek nem sikerült túl jól a formaidőzítése. A Touron egy horrorisztikus első hét után viszont összeszedte magát: egy 60 km-es szökés után szakaszt nyert a harmadik héten és a negyedik helyig jött előre az összetettben. Kérdés, hogy a Vueltán, egy kisebb pihenő után melyik oldalát mutatja, és hogy milyen szerepet szánnak/szántak neki. Jövőre lejár a szerződése és valószínűleg távozik a csapattól, ő is tisztában van azzal, hogy az Astana Aru-ra épít a jövőben. De most még Nibali számít a legnagyobb névnek hármójuk közül, és ennek fényében érdekes lesz, hogy ha úgy alakul a versenye, beáll-e segíteni a fiataloknak. Egy valami biztos: a csapatkapitány személyét övező homály az ellenfeleket is foglalkoztatja és egyelőre nem igazán tudják, kire kell a legjobban figyelni az Astanából.

A többiekről is érdemes néhány szót szólni, hiszen a dobogóért óriási lesz a harc, emellett pedig nagyon sokan pályáznak a top 5-ös helyezésre is. Én úgy gondolom, hogy az Astana, a Movistar és a Sky az a három csapat, amelyik nevek alapján irányítani tudja a hegyi szakaszokat és könnyedén szétkaphatja a mezőnyt. A kazahokat már kibeszéltük, jöhet a Movistar, ahol ugyancsak két kiemelkedő embert találunk Quintana és Valverde személyében. Utóbbi mellett szól a hazai pálya, és az, hogy az idei lehet az egyik utolsó Vueltája, egyben talán az utolsó esélye arra, hogy elsőszámú versenyző legyen. Mivel 35 elmúlt, szerintem neki már sok lesz egymás után a két háromhetes, bár a szakaszgyőzelemre rámehet, ha még érez magában némi erőt. Nairo Quintanában mély nyomokat hagyhatott tavalyi időfutamon elszenvedett bukása piros trikóban, hiszen így minden esélyét elvesztette az összetettre és hamarosan feladni kényszerült a versenyt. A Tour de France-on alulmaradt Froome-mal szemben, pedig tényleg mindent megpróbált, de az életkor adta előnye megvan a brittel szemben arra, hogy visszavágjon. Szeretne végre tiszta erőből, minden kétséget kizáróan megnyerni egy Grand Tourt, mert a 2014-es Giro után sokan támadták amiatt a piros zászlós Stelviós lejtmenet miatt. Számomra Chris Froome a legnagyobb talány, és Contador-szurkolóként kissé 'aljas' dolognak tartanám, hogy csak úgy belevág a Tour-Vuelta duplába - tudatos felkészülés nélkül - és meg is csinálja. Pontosan Alberto példája mutatta, hogy a jelenkorban, ebben a borzasztóan erős mezőnyben nagyon kevés a háromhetesek közötti pihenő, akármilyen jó formában kezd neki valaki a duplázásnak. Azt pedig Froome is elmondta, akárcsak Contador a Giro megnyerése után, hogy rendkívül fáradt - mind fizikálisan, mind mentálisan, ami például a Tour de France-ot fotelből néző Aru-val vagy Landával szemben jelenthet hátrányt. Persze, akkor sem kell túlságosan meglepődnünk, hogyha ez a Vuelta a Tour hőseiről szól majd.

UPDATE [augusztus 24.]: Vincenzo Nibalit a 2. szakasz után kizárták, amiért a csapatkocsival látványosan húzatta magát azért, hogy egy tömegbukás után visszazárkózzon a főmezőnyhöz. Továbbá kizárták az illetékes Astanás sportigazgatót, kaptak egy 200 frankos pénzbüntetést és 2 napon keresztül csak 1 csapatkocsival kísérhetik a versenyt.