× Elröpült újabb két hét és sok érdekes dolog történt, de még így is bajba voltam, hogy miről írjak cikket a főoldalra. Tudniillik, szeretném elkerülni önmagam ismételgetését, ezért a Giro d'Italiáról nem fogok így menet közben hosszabb beszámolókkal jönni. A Sportblogba majd mindent összegyűjtök, de ide valami mással készültem. Egyrészt a múlthéten véget érő kaliforniai körversennyel, másrészt pedig a Roland Garros sorsolásával, amire pénteken került sor Párizsban.

× TOUR OF CALIFORNIA 2015 - SAGAN'S FAIRYTALE WIN
Bevallom, előzetesen nem terveztem, hogy a kaliforniai körröl beszámolót írok a főoldalra, de élőben végigkövettem minden szakaszt és az azokat övező drámákat, bravúrokat, miután arra jutottam, hogy ez a verseny igenis megér egy misét. És nem csak azért, mert valaki olyan nyerte az összetettet, aki a szívemnek kedves és akinek annyira kellett a siker, mint egy falat kenyér. Nem is azért, mert történetesen ez az ember abban a csapatban teker ettől a szezontól kezdve, amiben Contador is. Hanem azért, mert én még sosem láttam ilyen nagyot küzdeni Peter Sagant... Kaliforniában idén egy olyan útvonalat állítottak össze, ami leginkább a mezőnyhajráknak kedvezett, hiszen mindössze egy eredetileg 20 km-esre tervezett dimbes-dombos időfutam és egy igazi hegyi szakasz szerepelt a programban. Ennek megfelelően mindenki Mark Cavendish és Peter Sagan párharcát várta az első napokban, míg a hegyi etapon - egyben az összetettben is - a Sky-os Henao sikerére tippeltek legtöbben. Persze tudjuk, hogy a kerékpársport nem ilyen egyszerű és megtippelhető, mindig történhet valami váratlan, mindig felbukkanhat egy-egy új név, főleg az ilyen egyheteseken.

Sacramentóban és Lodiban még nem borult a papírforma, létrejött a Cav-Sagan csata a hajrákban. Az első két menetet a man szigeteki nyerte, igaz, a 2. szakaszon nagyon kevés választotta el őket a célban. Másnap jött az első igazán nagy meglepetés, amikor a Hincapie csapatban tekerő lett Toms Skujins egy szóló szökés végén sikert aratott San Hoséban - mögötte egy perccel lemaradva érkezett a mezőny a további dobogós helyekért, amiket aztán Sagan és Alaphilippe vitt el. A 4. etap emelkedős finálét tartogatott, így a nap legnagyobb kérdése az volt, hogy mire mennek majd a klasszikus sprinterek Avila Beachen. Ehhez képest Cavendish sokáig gond nélkül vezette a hajrát, de amikor már éppen kezdhetett volna örülni, a háta mögül kilőtt a szlovák bajnok, pillanatok alatt kikerülte és egykerekezve gurult be a célba - akárcsak 2011-ben, amikor feltűnt a Touron. Azonban az ellenfelet ezzel még nem sikerült kizökkenteni, mivel az esőtől áztatott, kissé kaotikus 5. szakasz után megint az Etixx örülhetett. A nap híre mégis az volt, hogy a pénteki kronót nem lehetett megrendezni a Big Bear Lake-nél a kedvezőtlen időjárás miatt (konkrétan esett a hó), így Santa Clarita lett az új helyszín, és a távot is a felére csökkentették. Sagan pedig élt az adódó lehetőséggel, és figyelembe véve a korábban prológokon elért eredményeit, már nem is olyan meglepő, hogy meg tudta nyerti ezt az időfutamot. Ezzel az összetettben is átvette a vezetést Skujinstől, de ekkor még senki sem gondolhatta komolyan, hogy harcolhat a végső győzelemért, mert következett a rettegett Mount Baldy.

Kiemelt kategóriás hegyről lévén szó, meg sem fordult a fejemben, hogy sprinterek és egynapos specialisták fognak küzdeni egymás ellen. Mégis így történt: 5 km-re a céltól a tavaszi klasszikusokon kiválóan szereplő Julian Alaphillippe indult meg, magával húzva Sergio Henaót. Miközben ők az első helyért meccseltek elöl, Sagan alig fél perccel lemaradva a sárga trikó megőrzéséért tekert - 45 mp volt az előnye a franciával szemben. Alaphilippe faképnél hagyta kolumbiai riválisát és végül megszerezte a napi győzelmet, de a nagy ámuldozás közben félszemmel mindenki a másodperceket számolta és izgatottan várta, mikor tűnik fel az utolsó kanyarban a szlovák. Nos, Sagan 47 mp-cel később érkezett be, ami az összetett vezetése elvesztését jelentette, de aki látta, milyen állapotban volt célbaérés után, megbizonyosadhatott arról, hogy mekkora sportember is ő valójában. Szívét-lelkét kitette az országútra, teljesítőképessége határait feszegette. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor Peter Sagan beírta magát a Tinkoff-Saxo történetébe és igazi csapattag lett... Vasárnap Los Angelesben körözött a jónevű peloton, de amerikázásról szó sem lehetett. Először az egyetlen részhajrában csapott össze az Etixx és a Tinkoff: Sagan hiába lett második, Alaphilippe jól helyezkedett és harmadikként haladt át, tehát virtuálisan rajta maradt a sárga trikó. A véghajrában aztán tetőfokára hágtak az izgalmak és kibontakozott a dráma. Cavendish újabb szakaszgyőzelméhez nem fért kétség, viszont mögötte óriási volt a harc a helyezésekért. Alaphilippe elfogyott és már nem tudott sprintelni, így minden szem Saganra szegeződött, akinek a 3. hely is elég volt az összetett sikerhez. Amikor áthaladtak a célvonalon, még úgy tűnt, ez nem jött össze neki és negyeddikként zárt Farrar mögött, de a célfotó alapján mégis sikerült bedobnia a kerékpárját. Tessék megkapaszkodni, össz-vissz 2 milliméteren múlt az egész, de megkaparintotta a 4 mp-s jóváírást és ezzel övé lett a 10. kaliforniai körverseny.

× ROLAND GARROS 2015 - THE FIRST IMPRESSIONS OF THE DRAW
Messziről kezdem. Nem tudom, emlékeztek-e még arra, hogy a tavaszi keménypályás észak-amerikai turné után feltettem a kérdést: vajon fordul a kocka salakon, vagy nem változnak az erőviszonyok. Nos, azt hiszem kijelenthető, hogy nem változtak. Djokovic továbbra is uralja a mezőnyt, a nagy tornákon szinte - mit szinte, abszolút - érinthetetlen. Kemény pálya, salak, neki mindegy. Nadal pedig folytatta mélyrepülését, 5 vereségnél jár idén salakon, ami tőle katasztrofális statisztika ezen a borításon. És nem is az a fontos, hogy ötször kapott ki, hanem hogy kiktől. Két alkalommal (!) például attól a Fabio Fogninitől, aki ugyan vitathatatlanul jó salakos játékos, de mentálisan rettentően hullámzó, mondhatni ez a védjegye. A madridi döntőben aztán Murray kalapálta el nagyon csúnyán, ami egész biztosan nem tett jót Rafa önbizalmának. Az a félelmetes, hogy még így is ő a Garros egyik legnagyobb favoritja Djokovic mellett. De a világranglistán jelentősen visszacsúszott és Raonic visszalépésével is csak a 6. kiemelést kaphatta meg, mivel a párizsi Grand Slamen nincs olyan kiemelést módosító szabály, mint Wimbledonban. Hiába Nadal a salakkirály, hiába nyert 9 Garrost, egyszerűen nem javíthattak a helyzetén a szervezők.

És akkor így történhetett meg az, hogy Novak Djokovic és Rafael Nadal egy negyedbe került. Az ő águkon van Murray is, szóval aki a győzelemben gondolkodik, annak a legrosszabb esetben a nagy négyes minden tagját meg kell vernie. Aztán persze lehet, hogy a spanyol már Dimitrovon sem jut túl, Murray pedig nem bír majd azzal a Kyrgios-szal, aki a madridi Mastersen kiütötte Federert, ki tudja. Apropó Federer, az ő sorsolása jóval egyszerűbbnek tűnik, esetleg a hazai pályán teniszező Monfils okozhat neki gondot a 3. körben, de elvileg sima útja van egészen a negyeddöntőig, amit Wawrinkával vívhat. Az alsó ág felső negyedéből nehéz megtippelni, ki az a két játékos, aki bejut a legjobb 8 közé. Az 5. kiemelt Nishikorira a három spanyol, Verdasco, Bautista Agut és Lopez jelenthet veszélyt, míg Tomas Berdych szembekerülhet Tsongával, Kohlschreiberrel és a korábban emlegetett Fogninivel is. De lehet, hogy csak első ránézésre tűnik ez bonyolultnak.

Levezetésként érdekesnek tűnő első fordulós párosítással készültem. A nagyobb nevek közül azt hiszem, senki se kapott nehéz ellenfelet (Murray, Federer és Nadal selejtezősökkel játszik, Djokovic pedig Jarkko Nieminennel), szóval könnyedén kéne venniük az első akadályt. Viszont talán érdemes lesz figyelemmel kísérni a Dimitrov-Sock, Almagro-Dolgopolov, Seppi-Isner és Karlovic-Baghdatis mérkőzéseket. És hogy ki emelheti magasba a trófeát június 7-én a legendás Philippe Chatrier-en? Nos, az én tippem nem túl meglepő módon a világelső Novak Djokovic, de szurkolok, hogy egy outsider nyerjen. Főleg, ha Murray még annak számít az idei salakos 10-0-ás mérlegével és 2 tornagyőzelmével... Május 24-én, vasárnap kezdődik tehát az év második Grand Slam versenye a francia fővárosban, megtekintése mindenkinek erősen ajánlott.

ROLAND GARROS FŐTÁBLA