× Nehéz most bármi okosat írni, de megpróbálom. Vasárnap német sikerrel ért véget a futball világbajnokság Brazíliában, miközben a Tour de France-on egyre drámaibb a hangulat és mindössze 10 versenynap után eldőltnek tűnik a sárga trikó sorsa. A főcím legfőképp a brazilok megalázó elődöntős vereségére és a francia kerékpáros körverseny két legnagyobb esélyesének visszalépésére utal.

× WORLD CUP 2014 - GERMANY HUMILIATED BRAZIL AND MADE ARGENTINA CRY
Ahogyan azt már a korábbiakban említettem, nem a szakmai oldaláról közelítem meg a világbajnokságot, de mivel a mérkőzések túlnyomó részét végigkövettem, szeretném megosztani veletek szerény véleményemet. A Németország-Brazília elődöntőhöz foghatót én még életemben nem láttam: a házigazdák védelme már-már magyar mélységekbe süllyedt, a németek fél óra alatt 5-0-ra húztak el. A második félidőben sem változott a játék képe, a brazilok örülhettek, hogy nem kaptak 10-et. Özil kihagyott egy óriási ziccert 7-0-nál, miután Oscar mentette meg a hazaiak becsületét és állította be a 7-1-es végeredményt... Az angolok kiesése után én végig a holland csapatot támogattam. Az argentínok elleni eldöntőt akár értékelhetném egy izgalmas taktikai csatának is, de ha őszinte vagyok, egy unalmas mérkőzésként írom le. Mind Van Persie, mind pedig Messi beleszürkült a mezőnybe, halovány teljesítményt nyújtottak. A 120 perces szenvedés után következhettek a tizenegyesek: miután Van Gaal kihasználta az összes cserelehetőségét, már nem küldhette be a negyeddöntőben bravúrosan védő Tim Krul-t. Jasper Cillessen-re várt tehát a feladat, aki ugyan a két utolsó lövést jól érezte, egyiket sem tudta hárítani. Utólag kiderült, a holland válogatottnál eluralkodott a pánik, hiszen az első lövés terhét ketten is továbbpasszolták, így végül Vlaarnak kellett odaállni Romero kapuja elé - mint tudjuk, a hátsó védő hibával kezdett, Sneijder újabb rontása pedig tulajdonképpen megpecsételte a narancsmezesek sorsát...

Szombaton Brazília 0-3-ra maradt alul Hollandiával szemben egy játékvezetői tévedésekkel tarkított összecsapáson. Ugyan Tiago Silva eltiltása után újra ott lehetett a kezdőben, sokat nem tudott hozzátenni a játékhoz, a támadó szekció pedig tovább szenvedett Neymar hiányától, aki a kispadon könnyes szemmel figyelte az eseményeket. A hollandok megérdemelten lettek bronzérmesek, de egyértelmű, hogy ők nyerni jöttek a dél-amerikai kontinensre. Mindenesetre örültek a 3. helynek is, talán csak Robben arcán lehetett felfedezni némi elégedetlenséget... A vasárnapi döntő Németország és Argentína között a várakozásoknak megfelelően alakult, a második félidő közepén mindkét csapat beletörődött a 0-0-ás döntetlenbe. Akadtak ugyan nagyobb helyzetek a rendes játékidőben, de ezek kihasználatlanul maradtak, köszönhetően az összes játékoson eluralkodó idegességnek. Az edzők lassacskán elkezdhettek gondolkodni azon, ki rúgja majd a tizenegyeseket, amikor a 113. percben Mario Götze eldöntötte a mérkőzést egy csodálatos lövéssel.  A németek ezzel a késői góllal 4. világbajnoki címüket ünnepelhették a Maracanában. Messi megkapta a legjobb egyéni teljesítményért járó aranylabdát, ami kisebb felháborodást váltott ki, Maradona például egyenesen marketing fogásnak nevezte. Robben jobban megérdemelte volna talán...

× TOUR DE FRANCE 2014 - THE LOSS OF THE TWO MAIN FAVOURITES WITHIN 10 DAYS
Az idei Tour előtt mindenki a pikánsnak ígérkező Froome-Contador-Nibali összecsapásról beszélt, sokan próbálták megtippelni, ki közülük a legerősebb, és hogy hol számíthatunk tőlük támadásokra. Azonban 10 rendkívül kemény szakasz után az a helyzet állt elő, hogy a fent említett három topfavorit közül már csak 1 van versenyben. Azt hiszem, erre senki sem számított és a sportág szerelmeseinek legrosszabb rémálmaiban sem fordulhatott elő. A pihenőnapra most nem csak a megviselt kerekeseknek van szükségük, hanem bizony a szurkolóknak is, hiszen nehéz feldolgozni Froome és Contador kiesését... A 3. szakasz elemzésével zártam le az előző bejegyzést, és már akkor is volt egy nagynevű visszalépő Mark Cavendish személyében. Az ő hiányában Marcel Kittel szárnyalt, és Nibali viselhette a sárga trikót, amikor Franciaországba érkezett a mezőny. Az oldalszeles 4. etap legelején Chris Froome önhibáján kívül bukott és csúnyán végighorzsolta a bal oldalát. Már akkor is látszott, hogy a csuklójával van valami probléma, de a csapatnál állították, hogy nincs komoly baja. Kittel ezúttal sem talált legyőzőre, Lille-ben is ő ünnepelhetett, imárron harmadszor.

Az 5. szakasztól mindenki tartott legalább egy kicsit, mert az amúgy sem könnyű kockaköves részeket alaposan megáztatta az eső. Az általános feszültséget Froome két bukása tetézte tovább: a címvédő brit még a kockakövek előtt esett, a második alkalom után viszont már nem tudott visszaülni a kerékpárra, feladásra kényszerült. Ezzel egyidőben Contador leszakadt a Nibali-féle csoporttól: a spanyol hátránya egyre nőtt, a célba pedig 2:35 másodperces lemaradással gurult be. Lars Boom diadalmaskodott ezen a kaotikus napon, ami nagy változásokat idézett elő az összetettben. A 6. etapon újra meg kellett küzdenie a kerekeseknek a sok bukást okozó oldalszéllel, és sajnálatos módon Jesús Hernández, Alberto egyik fontos segítője visszalépett a versenytől, miután agyrázkódást szenvedett. Greipel vitte a hajrát, mivel a sprinterkirály Kittel nem bírta a főmezőny tempóját. A 7. szakasz izgalmas végjátékot hozott, megint történt néhány bukás - többek között esett Van Garderen, Van den Broeck és Talansky is -, Matteo Trentin célfotós befutót nyert Sagan előtt.

Másnap Blel Kadri hazaért, a második helyért pedig Contador és Nibali vívott nagy csatát, hiszen a vége emelkedős volt. A spanyol 3 másodpercet adott az olasznak, amivel 2:34-re csökkentette a hátrányát összetettben. Ez lehetett volna egy többrészes színdarap első felvonása... A 8. etap Tony Martinról szólt, aki 60 km-rel a cél előtt időfutam-üzemmódba kapcsolt és hamar két perc felé növelte az előnyét üldözőivel szemben. A különbség megmaradt a mulhouse-i befutóig, így újabb német győzelem született a tanknak becézett Omegás versenyző által. A sárga trikó is gazdát cserélt: Nibaliék nem törték össze magukat, hogy utolérjék a szökevényeket, aminek Tony Gallopin örült a legjobban, aki átvette a vezetést összetettben. A 10. szakasz volt Contador első nagybetűs esélye arra, hogy jelentősen faragjon a hátrányán, de a Petit Ballon lejtmenetében bukott. Hamarosan megérkezett hozzá a csapatkocsi: bekötötték a térdét, kapott egy új cipőt és visszaült a kerékpárra. Körülbelül 8 percet vesztegetett el az út szélén, de megpróbálta folytatni, és mivel csökkentette a különbséget, úgy tűnt, nincs komoly baja. A csapat tényleg mindent megtett érte, többen hátramaradtak miatta, de miután feltekertek a következő első kategóriás hegyre, Alberto nagy fájdalmak közepette megköszönte Rogersnek a segítséget és félreállt... A sportblogban részletesebben is foglalkozok majd a témával, itt pedig egy hét múlva újabb bejegyzéssel jövök a Tourral kapcsolatban.