× Amikor a blogra pillantok, mindig meglepődök, mennyire gyorsan eltelik 2-3 hét és azon kapom magam, hogy mindjárt itt egy újabb cikk határideje, amit kénytelen vagyok betartani, mert a versenyek menete szempontjából nem mindegy, mikor írok. Próbálom összeegyeztetni a különböző sportágakat, ami sokszor szinte megoldhatatlan, ezért ha találok egy időpontot, amikor éppen nem zajlik semmi, mindenképp ki kell használnom. A főodalon kicsit gyakrabban publikálok, de egyéb teendőim miatt sokat csúszok ezekkel a cikkekkel, ezért összetorlódnak az események. Most is egy vegyes, rövid híres bejegyzéssel jelentkezem.

A 64. Négysáncversenyen teljes mértékben beigazolódott a papírforma, ami az utóbbi évek meglepetésgyőzteseit nézve szokatlannak számít. Senkit nem nyomott agyon a nyomás a legnagyobb favoritok közül, úgy hozták le ezt a négy versenyt, mintha mezei világkupafordulók lennének. Vége szakadt az osztrákok 6 éve tartó sorozatának is, idén a dobogó legalsó fokával kellett beérniük Michael Hayböck révén, míg az ezüstérmet a másik rendező nemzet, a németek kiválósága, Severin Freund szerezte meg. Innen már könnyű kitalálni, ki lett a bajnok... Az előzetesben elsiklottam afelett, hogy bizony ebben a kiírásban lehet esély a Grand Slamre is, amit először és utoljára Sven Hannavald tudott véghez vinni még a 2001/2002-es szezonban. Peter Prevc-nak már az első, oberstdorfi állomáson elszálltak a történelmi reményei, de nem azért, mert ő hibázott volna. A szél és a beülőtologatás következtében "mindössze" a 3. helyen végzett, így Freund ölébe hullott az összetett vezetés, ám a német maga is elismerte, hogy ehhez nagyban hozzájárult a szerencse - szembeszél formájában. A többi három forduló során viszont nem volt kérdés: Prevc valósággal uralkodott a mezőny felett. Freund és Hayböck sem teljesített rosszul, de hiába ugrottak kifejezetten jól mindketten, a szlovénnek mindig akadt válasza. Mindig talált még 5 métert, még 10 pontot, amelyek segítségével Garmisch-Partenkirchenben átvette az összetett első helyét és Ausztriába érve tovább növelte előnyét. Innsbruck után gyakorlatilag végleg eldőlt a verseny, hiszen nem lehetett azt elképzelni, hogy Prevc betlizni fog, de még azt sem, hogy bemutat egy közepes ugrást.

Általában, amikor valaki ilyen szinten dominál egy sportot, egy idő után unalmassá válnak a versenyek és hajlamosak vagyunk úgy leülni a tv elé, hogy 'úgyis ő fog nyerni, mindegy, mit csinálnak a többiek'. Szerintem síugrásban ez sosem következhet be, a sportág természetéből adódóan. Annyi befolyásoló tényező van, amelyek ráadásul jelentősen bele tudnak nyúlni a viadalok alakulásába, hogy semmit sem lehet 100%-ig biztosra venni - erre Oberstdorf kiváló példa. És amikor a második sorozat végén jönnek a legjobbak, egyre csak fokozódik az izgalom. Ha megfelelőek a körülmények, akkor képtelenség unatkozni egy síugrő vagy sírepülő versenyen. Amikor már azt gondolnánk, hogy 'kész, ennél jobbat nem lehet ugrani', akkor jön valaki, aki megfejeli az aktuálisan legjobb távolságot. Az utóbbi hetekben ezt a valakit Peter Prevc testesíti meg, és pontosan ezért érdemelte volna meg, hogy meglegyen neki a Grand Slam. Azért így se lehet boldogtalan, mert zsinórban három négysánc-állomást megnyerni sem kis teljesítmény, sőt! Az összetett pontversenyben 26 ponttal előzte meg Freundot, aki a következő, ugyancsak fantasztikus eredménysort produkálta: 1-3-2-2. Az igazi csata a dobogó legalsó fokáért zajlott, hiszen Michael Hayböck és Kenneth Gangnes között mindössze 9 pont döntött. A végeredmény: egy előzetesen is tökéletes pontossággal megtippelhető top 3.

Múlt szombaton, azaz január 9-én mutatták be a 2016-os Vuelta hivatalos útvonalát a 2014-es célvárosban, Santiago de Compostelában. Első ránézésre egyértelműen a szórakoztatásra mentek rá a szervezők: rövid és meredek hegyi befutók, viszonylag rövid szakaszok és összesen 51 kategorizált emelkedő. Gyakorlatilag csak egy teljesen sík etap lesz a három hét során: a ünnepélyes keretek között zajló madridi körözés. Ez persze nem azt jelenti, hogy a sprinterek labdába sem rúghatnak majd, de mindenképp nehéz lesz a dolguk, hiszen a nekik kedvező napokon is túl kell élniük egy-két hegyet a hajráig. A kiélezett küzdelmet az idei kiírás is garantálja: legendás és eddig még ismeretlen emelkedők, 10 hegyi befutó és egy közel 40 km-es kronó, amire a 19. szakaszon kerül sor. Az össztáv 3277 km - 80 km-rel kevesebb, mint tavaly -, és mindössze egy 200 km-nél hosszabb etap vár a mezőnyre, amivel ugyancsak a verseny intenzitásának növelése volt a cél. Az augusztus 20-ai rajt a Spanyolország észak-nyugati részén fekvő Ourensében lesz, ahol egy 29 km hosszú csapatidőfutamot bonyolítanak le. Az első meghatározó hegyi szakasz a 10. napon következik el, amikor a kiemelt kategóriás Covadongára kapaszkodnak fel a kerekesek, ami 7 km hosszú, átlagban 7%-os és van 17%-os része is. Utoljára két éve szerepelt a programban, akkor a Lamprés Niemiec nyert itt. Másnap a Pena Cabarga tetején lesz a cél, ami 1 kilométerrel rövidebb, de jóval meredekebb emelkedő (átlag 9%).

Szeptember 3-án a spanyol körverseny mezőnye ellátogat Franciaországba, és ha már ott vannak, felmásznak a Tour de France-ról ismerős La Pierre Saint Martinre, hogy aztán az esélyesek a Col d'Aubisque-on megküzdjenek egymással. A következő napon sem engedhetnek ki a legjobbak, mivel egy háromhetes szinten rövidke (120 km), de annál megterhelőbb szakaszt kell teljesíteniük, ami emelkedős finist tartogat. A rendkívül izgalmasnak ígérkező harmadik hét előtt kicsit lazíthatnak a versenyzők: a 17. etapon egy vadiúj katalán heggyel ismerkedhetnek majd meg, névszerint a Penyagolosával, ami 12%-os átlagmeredekséggel büszkélkedhet. Ahogyan azt már korábban említetten, az utolsó előtti napon rendezik az egyenkénti időfutamot Xábia és Calp között, ami akár jelentősen átrendezheti az összetettet, lévén hogy teljesen sík és meglehetősen hosszú. Mégis az lenne az igazi, ha a 20. szakaszon dőlne el a piros trikó sorsa, akárcsak tavaly. Aki érez magában még valamennyi erőt a támadásra, az Alto de Aitana nevű emelkedőn lesz 22 kilométere arra, hogy nagyobb különbséget alakítson ki és akár elorozza a győzelmet. Szeptember 11-én érkezik meg a mezőny a spanyol fővárosba, Madridba, ahol a szokásoknak megfelelően az önfeledt ünneplésé lesz a főszerep. Azt viszont, hogy ki lesz a legboldogabb aznap, még megtippelni sem merem.