× Amikor a blogra pillantok, mindig meglepődök, mennyire gyorsan eltelik 2-3 hét és azon kapom magam, hogy mindjárt itt egy újabb cikk határideje, amit kénytelen vagyok betartani, mert a versenyek menete szempontjából nem mindegy, mikor írok. Próbálom összeegyeztetni a különböző sportágakat, ami sokszor szinte megoldhatatlan, ezért ha találok egy időpontot, amikor éppen nem zajlik semmi, mindenképp ki kell használnom. A főodalon kicsit gyakrabban publikálok, de egyéb teendőim miatt sokat csúszok ezekkel a cikkekkel, ezért összetorlódnak az események. Most is egy vegyes, rövid híres bejegyzéssel jelentkezem.

A 64. Négysáncversenyen teljes mértékben beigazolódott a papírforma, ami az utóbbi évek meglepetésgyőzteseit nézve szokatlannak számít. Senkit nem nyomott agyon a nyomás a legnagyobb favoritok közül, úgy hozták le ezt a négy versenyt, mintha mezei világkupafordulók lennének. Vége szakadt az osztrákok 6 éve tartó sorozatának is, idén a dobogó legalsó fokával kellett beérniük Michael Hayböck révén, míg az ezüstérmet a másik rendező nemzet, a németek kiválósága, Severin Freund szerezte meg. Innen már könnyű kitalálni, ki lett a bajnok... Az előzetesben elsiklottam afelett, hogy bizony ebben a kiírásban lehet esély a Grand Slamre is, amit először és utoljára Sven Hannavald tudott véghez vinni még a 2001/2002-es szezonban. Peter Prevc-nak már az első, oberstdorfi állomáson elszálltak a történelmi reményei, de nem azért, mert ő hibázott volna. A szél és a beülőtologatás következtében "mindössze" a 3. helyen végzett, így Freund ölébe hullott az összetett vezetés, ám a német maga is elismerte, hogy ehhez nagyban hozzájárult a szerencse - szembeszél formájában. A többi három forduló során viszont nem volt kérdés: Prevc valósággal uralkodott a mezőny felett. Freund és Hayböck sem teljesített rosszul, de hiába ugrottak kifejezetten jól mindketten, a szlovénnek mindig akadt válasza. Mindig talált még 5 métert, még 10 pontot, amelyek segítségével Garmisch-Partenkirchenben átvette az összetett első helyét és Ausztriába érve tovább növelte előnyét. Innsbruck után gyakorlatilag végleg eldőlt a verseny, hiszen nem lehetett azt elképzelni, hogy Prevc betlizni fog, de még azt sem, hogy bemutat egy közepes ugrást.

Általában, amikor valaki ilyen szinten dominál egy sportot, egy idő után unalmassá válnak a versenyek és hajlamosak vagyunk úgy leülni a tv elé, hogy 'úgyis ő fog nyerni, mindegy, mit csinálnak a többiek'. Szerintem síugrásban ez sosem következhet be, a sportág természetéből adódóan. Annyi befolyásoló tényező van, amelyek ráadásul jelentősen bele tudnak nyúlni a viadalok alakulásába, hogy semmit sem lehet 100%-ig biztosra venni - erre Oberstdorf kiváló példa. És amikor a második sorozat végén jönnek a legjobbak, egyre csak fokozódik az izgalom. Ha megfelelőek a körülmények, akkor képtelenség unatkozni egy síugrő vagy sírepülő versenyen. Amikor már azt gondolnánk, hogy 'kész, ennél jobbat nem lehet ugrani', akkor jön valaki, aki megfejeli az aktuálisan legjobb távolságot. Az utóbbi hetekben ezt a valakit Peter Prevc testesíti meg, és pontosan ezért érdemelte volna meg, hogy meglegyen neki a Grand Slam. Azért így se lehet boldogtalan, mert zsinórban három négysánc-állomást megnyerni sem kis teljesítmény, sőt! Az összetett pontversenyben 26 ponttal előzte meg Freundot, aki a következő, ugyancsak fantasztikus eredménysort produkálta: 1-3-2-2. Az igazi csata a dobogó legalsó fokáért zajlott, hiszen Michael Hayböck és Kenneth Gangnes között mindössze 9 pont döntött. A végeredmény: egy előzetesen is tökéletes pontossággal megtippelhető top 3.

Múlt szombaton, azaz január 9-én mutatták be a 2016-os Vuelta hivatalos útvonalát a 2014-es célvárosban, Santiago de Compostelában. Első ránézésre egyértelműen a szórakoztatásra mentek rá a szervezők: rövid és meredek hegyi befutók, viszonylag rövid szakaszok és összesen 51 kategorizált emelkedő. Gyakorlatilag csak egy teljesen sík etap lesz a három hét során: a ünnepélyes keretek között zajló madridi körözés. Ez persze nem azt jelenti, hogy a sprinterek labdába sem rúghatnak majd, de mindenképp nehéz lesz a dolguk, hiszen a nekik kedvező napokon is túl kell élniük egy-két hegyet a hajráig. A kiélezett küzdelmet az idei kiírás is garantálja: legendás és eddig még ismeretlen emelkedők, 10 hegyi befutó és egy közel 40 km-es kronó, amire a 19. szakaszon kerül sor. Az össztáv 3277 km - 80 km-rel kevesebb, mint tavaly -, és mindössze egy 200 km-nél hosszabb etap vár a mezőnyre, amivel ugyancsak a verseny intenzitásának növelése volt a cél. Az augusztus 20-ai rajt a Spanyolország észak-nyugati részén fekvő Ourensében lesz, ahol egy 29 km hosszú csapatidőfutamot bonyolítanak le. Az első meghatározó hegyi szakasz a 10. napon következik el, amikor a kiemelt kategóriás Covadongára kapaszkodnak fel a kerekesek, ami 7 km hosszú, átlagban 7%-os és van 17%-os része is. Utoljára két éve szerepelt a programban, akkor a Lamprés Niemiec nyert itt. Másnap a Pena Cabarga tetején lesz a cél, ami 1 kilométerrel rövidebb, de jóval meredekebb emelkedő (átlag 9%).

Szeptember 3-án a spanyol körverseny mezőnye ellátogat Franciaországba, és ha már ott vannak, felmásznak a Tour de France-ról ismerős La Pierre Saint Martinre, hogy aztán az esélyesek a Col d'Aubisque-on megküzdjenek egymással. A következő napon sem engedhetnek ki a legjobbak, mivel egy háromhetes szinten rövidke (120 km), de annál megterhelőbb szakaszt kell teljesíteniük, ami emelkedős finist tartogat. A rendkívül izgalmasnak ígérkező harmadik hét előtt kicsit lazíthatnak a versenyzők: a 17. etapon egy vadiúj katalán heggyel ismerkedhetnek majd meg, névszerint a Penyagolosával, ami 12%-os átlagmeredekséggel büszkélkedhet. Ahogyan azt már korábban említetten, az utolsó előtti napon rendezik az egyenkénti időfutamot Xábia és Calp között, ami akár jelentősen átrendezheti az összetettet, lévén hogy teljesen sík és meglehetősen hosszú. Mégis az lenne az igazi, ha a 20. szakaszon dőlne el a piros trikó sorsa, akárcsak tavaly. Aki érez magában még valamennyi erőt a támadásra, az Alto de Aitana nevű emelkedőn lesz 22 kilométere arra, hogy nagyobb különbséget alakítson ki és akár elorozza a győzelmet. Szeptember 11-én érkezik meg a mezőny a spanyol fővárosba, Madridba, ahol a szokásoknak megfelelően az önfeledt ünneplésé lesz a főszerep. Azt viszont, hogy ki lesz a legboldogabb aznap, még megtippelni sem merem.

× Amikor rápillantottam a legutóbbi bejegyzés keltére, kicsit elszégyelltem magam, mert én azt hittem, hogy kb. másfél-két hete írtam a főoldalra, erre kiderült, hogy csaknem három hete. Gyorsan ki kellett találnom valamit, ezért úgy döntöttem, hogy egy vegyes bejegyzéssel jövök, amiben lesznek aktuális hírek, esélylatolgatás és ilyen évösszefoglaló-szerűség is. Ez a cikk lesz az utolsó idén (még a Sportblogban adós vagyok egy bejegyzéssel), úgyhogy megragadnám az alkalmat arra, hogy megköszönjem azoknak, akik olvassák a blogot és mindenkinek, aki erre téved, kellemes ünnepeket kívánok!

× Az első témánk az a 6 nap múlva rajtoló Négysáncverseny lesz. Hét világkupafordulón vannak túl a síugrók (két viadalt törölni kellett Kuusamóban), és eleinte úgy tűnt, hogy ez a szezon a Prevc-Freund párharcról fog szólni, de az elmúlt hetekben a német a nyomába sem ér szlovén kihívójának. És ez nem Severin Freund kritkája, hanem mindenki másé is, hiszen Peter Prevc érinthetetlennek bizonyult az utóbbi 3 versenyen, amiket utcahosszal tudott megnyerni. Innentől fogva ő, és csak ő a Négysánc favoritja, csupa nagybetűvel. Mellette persze vannak még olyanok, akiknek a győzelmén egyáltalán nem lepődnénk meg - ilyen például Freund, Hayböck és a komplett norvég csapat. Az északiakra érdemes kitérni, mivel elképesztően stabilak idén annak ellenére, hogy nincs a válogatottban a sokáig zászlóshajó szerepet betöltő Bardal, a tavaly remeklő Jacobsen és az egy egykoron óriási tehetségként beharangozott Hilde. Egy erőteljes korszakváltás figyelhető meg náluk: a fiatalok valósággal berobbantak a köztudatba. Igaz, a felszereléseiket illetően van mit javítaniuk, mert bizony a tavalyi szezonban kiválóan teljesítő Anders Fannemelt, a világcsúcstartót kétszer is kizárták nem megfelelő ruha miatt. Azt még megérti az ember, hogy a szezonnyitóra nem sikerült tökéletesen alkalmazkodni az új szabályokhoz, de hogy ezt a problémát nem tudták megoldani vagy kiküszöbölni egy hónap elteltével sem, az intő jel lehet számukra. Mi lesz, ha mondjuk emiatt bukja el az egyik norvég versenyző a Négysánc összetettjét? Visszatérve a többi esélyesre, valószínűleg egyikük sem engedhet meg magának egy rontott ugrást, ha nyerni szeretne, mert Peter Prevc - és nem véletlenül nem csak a vezetéknevet írtam -, komolyan büntetni fog a hibákért. Legnagyobb bánatomra idén már nem sorolható a favoritok közé Ammann, aki a tavalyi szezoneleji bíztató eredményei óta egy kicsit beleszürkült a mezőnybe és küszködik a talajfogással is, ami nagy hátrányt jelent számára a legjobbakkal szemben, de a remény hal meg utoljára. A Prevc-családnak pedig két reménysége is van: Peter mellé kezd felzárkózni a mindössze 16 esztendős Domen, aki az első engelbergi versenyen felállhatott a dobogóra a bátyja mellé. Természetesen ez lesz az első indulása a Négysáncon, úgyhogy nála a nyomás is fontos faktor, de mindenképp érdemes lesz odafigyelni rá.

× A 2015-ös országúti kerékpáros szezon két hónapja véget ért, a versenyzők többsége már megérdemelt pihenőjét is letöltötte. A december az edzőtáborok és az új mezek bemutatásának időszaka: a 2016-ra való ráhangolódás tehát javában zajlik. Sokaknak utolsó éve lehet ez, könnyen elképzelhető, hogy nagy bajnokoktól kell majd búcsút vennünk a következő szezon végén, de egyelőre még ők sem a visszavonulásra gondolnak, hanem keményen dolgoznak azon, hogy valóban a csúcson fejezzék be a pályafutásukat - ilyen például Contador és Cancellara. Ha már új mezek és Contador: a Tinkoff Team meglehetősen különleges módot és helyszínt választott arra, hogy leleplezzék az új dizájnt - immáron a Saxo Bankra utaló kék szín nélkül. A courcheveli alpesi sí világkupa keretein belül, egy rajtszámsorsolás alkalmával a kilencszeres GT-bajnok spanyol mellett felvonult a világbajnok Sagan és a Vueltán harmadikként záró Majka is a vadonatúj csapatmezben, ami a már megszokott neonsárgán kívül némi szürkészöld színt is tartalmaz. A véleményeket olvasgatva a rajongók többsége elégedett az új kinézettel és azt pedig mindenki örömmel fogadta, hogy Sagan megkapta az engedélyt az UCI-tól arra, hogy fekete alsórészt viselhessen a szivárványszínű trikóhoz. Elnézve a többi World Tour-csapatot, talán a Tinkoffnál történt a legnagyobb változás a színeket tekintve, rajtuk kívül csak a Katushánál és az Etixxnél eszközöltek komolyabb újításokat, ami nekünk, nézőknek és a kommentátoroknak örömteli hír.

× Ilyenkor, év vége fele az ember akaratlanul is összegzi egy kicsit a saját életét és a körülötte zajló dolgokat. Elméletben kiemeli a legmeghatározóbb pillanatokat - jókat, rosszakat egyaránt - és persze gondol arra is, hogy mit tartogat a jövő. Én, mint sportrajongó, mindig összefoglalom, mi történt kedvenceimmel és hogy szurkolóként hogyan éltem meg a sikereiket vagy éppen kudarcaikat. A 2015-ös év is tartogatott jónéhány emlékezetes pillanatot: nem túl nagy meglepetésre most leginkább pozitív oldalról közelíteném meg a teljesítményeiket, lévén a többit érdemes minél hamarabb elfelejteni és túllépni rajtuk. Két nagyszerű eredmény és a hozzájuk tartozó összes emlékem fémjelzi számomra ezt a 12 hónapot, ami rendkívül gyorsan elrepült: az egyik mindenképp a Giro d'Italia, ami nekem egy érzelmi hullámvasút volt. Egyik nap még azon izgultam, hogy Contador versenyben marad-e, aztán azon, hogy az Astana kissé aljas megmozdulása mennyit vesz ki belőle, a végén pedig azon, hogy egyedül vissza tudja-e verni Aruék utolsó támadását. Mindezek ellenére egy percig nem forgott komoly veszélyben az összetett győzelme, mert meg sem fordult a fejében, hogy a Tour de France-ra tartalékoljon: ténylegesen 100%-ot nyújtott, aminek később meg is lett a böjtje, de erre a vérrel-verítékkel megszerzett rózsaszín trikóra igazán büszke lehet. A másik - de nem a második, mert nem tudok köztük sorrendet felállítani - kiemelendő eredmény idénről, hogy a britek megnyerték a Davis Kupát, amiben az oroszlánrész Murray-nek jutott, ez tény, de ez egy csapatverseny, szóval pusztán egyetlen egy klasszis teljesítmény nem hoz sikert. Kellettek hozzá a kiváló párospartnerek, mint például a báty, Jamie vagy Inglot, és egy meglepetés egyesben, amit Ward szállított. És ugyan a Grand Slameken nem jött ki Andy-nek a lépés, a Davis Kupa-győzelem egészen biztos, hogy különleges helyet fog elfoglalni a szívében, akárcsak az olimpiai arany. A többiekről is illik ejteni néhány szót, hiszek ők is kitettek magukért: Trump nyert egy meghívásos tornát O'Sullivant legyőzve a döntőben - hátrányból fordítva -, Ammann csúnya bukása után sem adta fel, visszatért a sáncokra és újra élvezi az ugrást, míg Fourcade továbbra is szárnyal, negyedik összetett világkupáját nyerte tavasszal.