× Vasárnap véget ért a világ egyik legfontosabb sporteseménye, a Tour de France. Amikor július 5-én Leeds-ből elindult a jónevű peloton, mindenki egy végletekig kiélezett csatára számított a 3 favorit között, de sajnos elég hamar kiderült, hogy nem a Froome-Contador-Nibali hármas fog felállni a párizsi dobogóra. Soha nem tudjuk meg, ki lett volna a legerősebb hármuk közül, viszont a franciák soha vissza nem térő lehetőséget kaptak a dobogóra.

× TOUR DE FRANCE 2014 - EASY WIN FOR NIBALI, TWO FRENCH ON THE PODIUM
A második hét végén feltettem a költői kérdést, miszerint Nibali-nak lesz-e bármiféle problémája a verseny hátralévő részében, pedig pontosan tudtam, hogyha nem esik el, akkor könnyedén megszerzi a sárga trikót. Mostmár tény, hogy nem esett el, nem keveredett bukásba, és még apróbb megingásai sem voltak a három hét során. Szerencsével nem lehet nyerni Tour de France-et, ezt nem is akarom vitatni, de azért valljuk be, Vincenzo Nibali nem csak annak köszönheti a győzelmét, hogy rettentően erős volt. Persze könnyen lehet, hogy akkor is ő bizonyult volna a legjobbnak, ha a 2 riválisa versenyben marad, de ahogyan a bevezetőben említettem, ezt már soha nem tudjuk meg, nem is érdemes ezzel foglalkozni. Jövőre ott lesz a lehetőség Froome-nak, Contadornak és Quintanának, hogy visszavágjanak, és bebizonyítsák, erősebbek a Cápa becenévre hallgató olasznál... A harmadik hét egyből egy kemény hegyi szakasszal kezdődött, ami egy 20 kilométeres lejtmenettel végződött. Annak volt a legnagyobb valószínűsége, hogy két versenyt fogunk látni: elöl a szökevények küzdenek a szakaszgyőzelmért, hátul pedig az összetettben élen állók csatáznak a másodpercekért és a dobogós helyekért. Így is lett, hiszen hamar meglépett egy 21 fős csoport, akik a hegyeken annak rendje és módja szerint jócskán megfogyaszkodtak: a Port de Bales tetejére csak hárman maradtak. A hosszú lejtmenetben a Rogers-Serpa-Voeckler trióhoz felzárkózott Gautier és Kiryienka, de sok erejük nem maradt a végére. A hazaiak egyik nagy kedvence, Thomas Voeckler próbálkozott először, később pedig csapattársa, Cyril Gautier, kevés sikerrel. Mick Rogers megelégelte, hogy nem segít neki senki a vezetésben, és miután kiosztotta Voecklert, tempót váltott, és úgy ott hagyta a franciákat 5 km-rel a cél előtt, mintha szembe ment volna. Nem véletlen, hiszen egy háromszoros időfutam-világbajnokról beszélünk a személyében: Rogers kb. 10 másodpercre gurult el a többiektől, és ezt az előnyt megőrizte a befutóig. Látványosan ünnepelte győzelmét, ami már a második sikere volt a Tinkoff-Saxo csapatnak Contador kiesése óta. Rafał Majka ezzel egyidőben átvette a vezetést a pöttyös trikóért zajló versenyben kerek egy ponttal.

Másnap rendezték a Tour de France királyszakaszát, ahol egyrészt a hegyi pontokért is nagy volt harc, másrészt megindult az igazi küzdelem a dobogóért. Megint kialakult egy népes szökevénycsoport, amit elég jó nevek alkottak - például Roche, Majka és Rodriguez -, és bizony Nibaliéktől megkapták az esélyt, hogy hazaérjenek. Igaz, nem volt nagy azt előnyük a Pla d'Adet lábánál, de Majkának támadnia kellett a pöttyösért. Visconti indult meg először, aki erősnek tűnt, egészen addig, amíg a Tinkoff-Saxo lengyelje utol nem érte. Majka nem várt sokáig, hamar faképnél hagyta a Movistar-os olaszt, hiszen Nibali és Péraud vészesen közeledtek. Újabb győzelmével nagy lépést tett a hegyek királya címért, és örökre emlékezetes teljesítményével letette a névjegyét a mezőnyben. Csodálkoznék, ha 5 éven belül nem nyerne háromhetest... A 18. szakaszon is hegyibefutót láthattunk, méghozzá az Hautacam tetején. Vincenzo Nibali nem bízta a véletlenre a dolgokat, reagált Horner támadására és 10 km-rel a cél előtt meglépett az esélyesek csoportjától. Majka próbálta meg követni, utána Pinot indult meg, magával húzva Péraud-t és Van Garderent. Valverde szokásához híven megint leszakadt, ezzel pedig veszélybe került az összetettbeli dobogója. Nibali 4. győzelmét senki sem veszélyeztette: Rafał Majka hamar rájött, hogy nem érheti utol az olaszt, és inkább bevárta a mögötte tekerő hármast. Végül Pinot érkezett be másodikként, miután visszakínálta pöttyösben versenyző fiatal lengyel ellenfelét. Valverde gyenge teljesítményének köszönhetően Pinot a 2., Péraud pedig a 3. helyre jött fel összetettben. A 19. etap a sprintereknek kedvezett, Sagannak például ez volt az utolsó lehetősége a győzelemre. Mindössze egy 4. kategóriás hegy szerepelt a programban, de ez is szépen megkeverte a lapokat, hiszen a Garminból először Slagter lépett el, majd Navardauskas, aki sikerrel járt a főmezőnyben történt bukás után (benne volt Sagan, Bardet és Fränk Schleck is).

A 20. szakaszon egy 54 km-es dombos időfutamot rendeztek, ami a dobogós helyekről volt hivatott dönteni. Tony Martin hozta a papírformát, több, mint másfél percet vert a többiekre, Nibali pihenés helyett bejött a 4. helyre. Péraud-nak és Bardet-nak is defektje volt, Valverde betlizett, Van Garderen pedig egyet előrelépett összetettben. Pinot kiválóan ment, de nem tudta megtartani a 2. helyét, mivel Péraud a megállás ellenére felülmúlta őt... Az Évry-ből induló utolsó, 21. szakasz eleje az ünneplésről és a pezsgőzésről szólt, de miután a mezőny beért Párizsba, megnőtt a tempó. Néhányan megpróbálkoztak szökéssel, de fél percnél nagyobb előnye senki sem volt. Péraud belekeveredett egy bukásba, Kristoff-nak és Tony Martin-nak a lyukas kerekek okoztak problémát, de valamennyien hamar felzárkóztak. A mezőnyhajrát Simon Clarke sem tudta megakadályozni, kb. 4 km-rel a cél előtt őt is utolérték. A sprintben Kristoff és Kittel csatázott a győzelemért: sokáig a norvég volt elöl, de a német az utolsó 100 méteren magasabb sebességi fokozatra váltott és megnyerte a szakaszt a Diadalív árnyékában. Vincenzo Nibali szándékosan egy kicsit lemaradt a végén, így 7:52 helyett 7:37-tel előzte meg Jean-Christophe Péraud-t a sárga trikóért zajló versenyben. A pöttyös trikó Rafał Majkához került, a zöld Peter Saganhoz, a fehér pedig az összetettben 3. helyen végző Thibaut Pinot-hoz.