× Már évek óta könyörögtem a szüleimnek, hogy menjünk el egy jó hangulatú síugró versenyre, és idén végre teljesült az álmom, célbavettük Planicát és a helyszínen tekintettük meg a szezonzáró sírepülő hétvégét. Én először Zakopanéba szerettem volna menni, hiszen a kommentátorok minden évben agyondicsérik a lengyel versenyeket, de mostmár örülök, hogy a szlovén viadalt választottuk. Igaz, az örök kedvencem, Ammann nem szerepelt a rajtlistán, ez a három nap Planicában örök emlék marad.

SLOVENIAN DOMINANCE & UNBELIEVABLE DRAMA IN PLANICA 2015
A bevezetőben szó esett az előzményekről és az éveken tartó könyörgésemről, minek szerencsére lett eredménye. Hónapok óta izgatottam vártam a planicai versenyhétvégét abban a hitben, hogy végre láthatom az egyik 'szívemcsücskét', Simit. Közben sajnálatos dolgok történtek a Négysáncversenyen, az a sokat emlegetett bukás aggodalomra adott okot. Egyrészt attól tartottam, hogy a szezon végén Ammann befejezi a karrierjét és pont a búcsúját fogom látni, másrészről pedig attól féltem, hogy ott se lesz Szlovéniában, nem kockáztatja meg a sírepülést. Nos, végül az utóbbi forgatókönyv valósült meg, a verseny előtt 1 héttel, vasárnap este tudtam meg a svájci síugrócsapat üzenetén keresztül, hogy a kedvencem kihagyja az évadzárót és vakációra megy. Nyilván szívenütött a hír - egy ideig nem is mertem elárulni a szüleimnek -, de egyszerre örültem is ennek a vakáció szónak, hiszen ebből arra lehet következtetni, hogy nem vonul vissza és jövőre még lesz lehetőségem arra, hogy láthassam...

Péntek kora reggel indultunk, dél körül értünk Kranjska Gorába, a gyülekezőhelyre. Az összes válogatottnak itt volt a hadiszállása, a különböző szurkolói táborok is itt várták a sáncig közlekedő ingyenbuszokat. Beálltunk mi is a sorba, közben láttam készülődni a lengyel főedzőt és közvetlenül mellettem ment el Jarkko Maeaettae. A hangulat már a buszon is nagyszerű volt, épphogy megpillantottuk a planicai létesítményt, a kevésbé szomjas rajongók egyből elkezdtek énekelni. Miközben araszolva haladtunk a parkoló felé, többször elfutott mellettünk Maksimochkin és Velta, nagy nevetést kiváltva az utasokból. Hamisítatlan kellemes tavaszi idő volt, elkélt a napszemüveg a délutáni egyéni versenyen. A tribünön foglaltunk helyet, onnan izgultuk végig a próbakört és a két ugrósorozatot. Mondanom sem kell, amikor egy hazai versenyző került sorra, szinte felrobbant a közönség, mindegy, hogy Semenic vagy éppen Prevc arcát fedezték fel a kivetítőn. Szlovén zászlók lengtek a magasban - volt, aki egy fiatal fát gyökerestül húzott ki a földből, hogy feltűzzön rá egy nemzeti lobogót -, az összes zajkeltő eszköz egyszerre szólt, a tribün a lábdobogástól remegett. Egy-egy jól sikerült ugrás után pedig egy emberként pattant fel a megszállott hazai közönség. Minden okuk megvolt az örömre a szlovénoknak, mivel a legnagyobb reménységük, Peter Prevc mögött Jurij Tepes végzett a 2. helyen.

Szombat reggel már nem úsztuk meg szél nélkül, a csapatverseny végig vontatottan zajlott, és mire találtunk egy elfogadható állóhelyet, véget ért az első forduló és percekkel később bejelentették, hogy törölni kell a második kört a kedvezőtlen időjárási körülmények okán. Persze a hangulatot ez a rossz hír sem tudta lerontani, lévén hogy a csonka délelőtti viadalt a Tepes-Semenic-Kranjec-Prevc összeállítású szlovén együttes nyerte meg az osztrákok és a norvégok előtt... Tanultunk az előző napi hibánkból, a kezdés előtt másfél órával érkeztünk a helyszínre vasárnap, de nem váltottunk ülőjegyet, inkább kerestünk egy jó kis helyet az egyik tribün mögött, ahonnan ráláttunk a 225 méteres zsűritávolsággal büszkélkedő Latelnicára. Meglehetősen rossz időt jósoltak erre a napra, ennek megfelelően sűrű köd borította a sánc tetejét és szemerkélő esőben álldogáltunk az első ugróra várva. Szerencsére a barátságtalan időjárás jelentősen nem befolyásolta a lebonyolítást, 20 perc csúszással el is kezdték a próbasorozatot. Ez a verseny az összetett sorsáról volt hivatott dönteni, hiszen Freundot és Prevc-ot mindössze 44 pont választotta el. Az izgalom a tetőfokára hágott a 2. körben: Tepes 244 méterig repült (a zsűritől 5db 20-ast kapott) és ezzel borzasztóan nehéz helyzetbe hozta honfitársát. Freund a 7. helyről várhatta a folytatást, nem is ugrott rosszul (226 méter), de pontosan tudta, hogy elvesztheti a kristálygömböt, ha riválisa megszerzi az első helyet. A hazaiak legnagyobb bánatára ez nem így történt, Tepes diadalmaskodott, Prevc a dobogó második fokára állhatott fel (3 ponttal maradt el). Drámai helyzet alakult ki: az összetett élén azonos pontszámmal végzett a német és a szlovén, ám valakinek nyernie kellett, így a szezonban aratott győzelmek száma döntött, ebben pedig Freund bizonyult jobbnak. Minden idők legszorosabb csatája volt ez, ezért igazi megtiszteltetésnek érzem, hogy mindezt élőben követhettem végig a közönség soraiban.

a pic from today's competition #planica #skiflying pic.twitter.com/qCPX1RuWD9

— Bettina Nagy (@bettina_JAASM) 2015. március 20.