× A világbajnoki döntő óta eltelt lassan két hét, és erről az eseményről mindenképpen szerettem volna írni néhány szót, de úgy döntöttem, nem sietem el a dolgot, hiszen úgy még extrább egy cikk, ha személyes élményt is bele tudok szőni. Márpedig tudok, hiszen szemtanúja lehettem egy Trump-O'Sullivan gálának Ljubljanában, Szlovéniában. Úgyhogy egy rövidke és tömör szezonösszefoglaló mellett erről is beszámolnék.

Nos, még mielőtt bármit is írnék (leginkább a kritikákra célzok), azt leszögezném - elfogultság nélkül -, hogy az idén látottak alapján egyáltalán nem vitás, ez Mark Selby szezonja volt.  Számomra nincs és. Pedig sokáig úgy tűnt, hogy lesz, hiszen egészen a világbajnokságig pártfogoltam, Judd Trump is rendkívül kiegyensúlyozottan teljesített. Folyamatosan ott volt tűzközelben, Selby-hez hasonlóan - még ha nem is nyert annyi tornát, mint a világelső -, akire hosszú idő után veszélyt jelenthetett volna. Ha a Crucible-ben nagyot alakÍt... Ők ketten voltak a főfavoritok a világbajnoki címre, ráadásul Trumpnak a sorsolás is neki kedvezett, hiszen az alsó ág egyértelműen könnyebbnek tűnt. Mondanám azt, hogy melléállt a szerencse, de ami a fizikai állapotát illeti, arra ez a kijelentés korántsem lenne igaz. És azért azt lenyelni, hogy egy vállsérülésen megy el a világbajnokságod, nem lehetett egyszerű. Ami szerintem ennél is rosszabb, hogy a sokkoló első körös búcsú után nagyon sokan elfelejtették, hogy mit tett le az asztalra ebben a szezonban, vagy legalábbis lekicsinyítették az érdemeit. Ezzel szemben Selby gyakorlatilag zavartalanul menetelt végig az eredetileg nehezebbnek ítélt ágon, egészen az elődöntőig, mert ott azért Ding alaposan megszorongatta és kiszívta az energiáit. Ez vissza is ütött a döntő első két szakaszában, amit abszolút indiszponáltan játszott végig és szinte reménytelennek tűnt a helyzete. Merthogy John Higgins volt az ellenfele, aki végülis Trump kiesése után topfavorittá lépett elő a tábla alsó felén. Egyáltalán nem lepett meg, hogy eljutott a fináléig: a skót nem futott éppen gyenge szezont, bár a pontszerző sikerek elkerülték, talán ezért nem számoltunk vele előztetesen. De ismerjük őt, tudjuk, hogy egy igazi all-rounder, kötélből vannak az idegei és hideg fejjel kezeli a kiélezett szituációkat is, a hosszú mérkőzések pedig vitathatatlanul kedveznek neki. Pontosan ezért gondolhattuk azt, hogy nem adja ki az előnyt a kezéből.

Ám Selby helyzete hiába tűnt reménytelennek, a pihenés rendbetette mentálsan és így újra előtérbe kerülthetett a benne lakozó Houdini. A harmadik szakaszban valósággal állvahagyta Higginst, megnyudtatva a pártatlan nézőket, hogy ez a döntő sem lesz egyoldalú. Selby nemcsak behozta a lemaradását, azzal a lendülettel átvette az irányítást (produkált egy olyan sorozatot, mialatt 14 frame-ből 12-t zsebelt be!) és komoly nyomás alá helyezte Higginst, aki kissé bénultan nézte végig, ahogyan lassan elúszik az esélye az 5. VB-címére. Persze a skót nem adta fel, az nem rá vallott volna, hiszen ő sem gyenge a comeback-műfajban. A hétfő esti, utolsó etap során, 16-12-es hátrányból felküzdötte magát egészen 16-15-ig, és kíváncsian várhattuk, hogy mit lép erre Selby, lesz-e mondjuk döntő frame... De a címvédő nem hagyott minket sokáig kétségek között, hihetetlen teherrel a vállain lökött két magas breaket és harmadszor emelhette a magasba a világbajnoki trófeát. Teljesen megérdemelten. Ezzel pedig újra tetemes előnyre tett szert a világranglistán, míg Higgins a 2. helyre jött fel, kiszorítva Trumpot az elsőszámú üldöző szerepből, aki hiába játszott 5 döntőt és nyert 2 pontszerző versenyt, a sheffieldi betli után mindent kezdhet előről. A World Snooker szervezte idényzáró gálán még a nevét se említették, a fontosabb díjakat mind Selby-nek ítélték oda (számomra kicsit furcsa, hogy a rajongók is őt látták a legjobbnak, mert az valójában egy szimpátia-szavazás), aki mellett még Higginst emelték ki a szezonösszefoglalókban. Ezt nem érzem éppen igazságosnak. És meggyőződésem, hogy ez a világbajnsokság túlsúlyának köszönhető mind a világranglistapontok, mind a játékosok megítélése terén. A Crucible-ben pillanatok alatt le lehet rombolni egy év kemény munkáját.

Kárpótlásul Ljulbjanában láthattam játszani kedvencemet a Best of Snooker keretein belül, méghozzá nem akárki ellen: Ronnie O'Sullivan volt a 2. alkalommal megrendezett szlovéniai gála elsőszámú sztárfellépője. A második alkalmat csak azért fontos kiemelni, mert hiába volt jegyem az elsőre, az időpont csúsztatása miatt lemaradtam róla. Akkor ezt vissza nem térő lehetőségnek gondoltam, de szerencsére néhány hónappal később kitűztek egy újabb dátumot, ráadásul ezzel, a számomra álompárosítással. Még sosem láttam élő snookert, de gondoltam, az a legjobb, ha a pirosak felőli oldalra veszünk jegyet, mert akkor úgy fogjuk látni a mérkőzést, ahogyan a tévében megszokhattuk. Nos, azt tudni kell, hogy ezek a jegyek 100€-nál kezdődtek, szóval nem olcsó mulatság - adott esetben - egy 3 fős családnak. A harmadik sorba szólt a jegyünk, de az rögtön világossá vált, hogy hiába vagyunk közel az asztalhoz, a lényeget nem fogjuk látni, és nem lehettünk olyan pofátlanok, hogy felállunk, mert mögöttünk is ültek. Nem csak a kilátás okozott bosszúságot, hiszen a csarnokba belépve rögtön egy kocsmafolyosóra keveredtünk, amelyen keresztül kellett verekedni magunkat. Az aréna fele üresen maradt, és még így sem volt teltház, főleg nem az előzenekarként funkcionáló Brecel-Oli Lines találkozón. Az ő részvételükre csak néhány héttel a gála előtt derült fény és őszintén szólva nem alkottak maradandót, sajnos több volt a mellé, mint a golyóbelökés. Egy kisebb szünet után jöhetett a főattrakció, a Judd-Ronnie "párharc", amitől joggal remélhettük a százasokat, sőt, még a maximumot is, hiszen Ronnie valósággal szórja a 147-eket a különböző gálákon. De ez a gála nem róla szólt, kifejezetten álmoskásnak, unottnak tűnt, nem is ment neki a játék, így Judd hamar elhúzott az 5 nyert frame-ig tartó mérkőzésen. Az ötszörös világbajnok, akinek jól hallhatóan nagyobb szurkolótábora volt Ljubljanában, 4-1-ről egészen 4-3-ig zárkózott vissza, de a döntő frame elmaradt: Trump egy újabb százassal örvendeztette meg a közönséget és 5-3-ra nyerte ezt a bemutatót, amivel még egy kisebb trófea is járt. Megmentette a show-t.