TENISZ | Madrid, Róma + hátsérülés

Murray következő versenye a madridi volt, ahol immár nem a játékosok által kritizált kék, hanem a jól megszokott vörös salak borította a pályákat. Az első mérkőzésén Florian Mayert kapta, és egy pörgős, szoros, magas színvonalú teniszt hozó csatában - két tiebreak megnyerésével - végül győzni tudott a skót. A nyolcaddöntő még ennél is izgalmasabb volt, bár nagyon szenvedtek Gilles Simonnal. Andy az első játszmát 2-6-ra bukta el, majd úgy tűnt, hogy a francia akár könnyedén nyerhet is, de a britek elsőszámú teniszezője taktikát váltott. Rájött, hogy azzal, hogy hátul szépen nyesegeti vissza a labdákat, nem megy sokra, ezért elkezdett támadni. 6-4-re hozta a második szettet, majd a harmadikban is előnyt szerzett. Simon viszont nem adta meg magát túl könnyen: meccslabdákat hárítva tiebreakre mentette a játszmát. A rövidítésben Murraynek több esélye is volt a befejezésre, amiket kihasználatlanul hagyott, de végül a francia segített  neki, így hajnali 1:15-kor nagy kínlódások árán bejutott a negyeddöntőbe. A legjobb 8 között Berdych-hel futott össze, és miután az első szettet break-előnyről elbukta 7-6-ra, kicsit összezuhant. A cseh elkezdett egyre nagyobb önbizalommal játszani, míg Andy azzal volt elfoglalva, hogy hogyan jöjjön vissza a meccsbe. A játszma közepe nekem teljesen kimaradt, de a mérkőzéslabdára már emlékszem. Igen, Berdych mérkőzéslabdájára. Sajnos kihasználta a világranglista hatodikja, 6-4-re vitte a másodikat, és nyert egy helyet magának az elődöntőbe, ahol később kikapott.

Róma következett és egy döbbenetes döntés, egy döbbenetes meccsen. Történt ugyanis, hogy Murray elvesztette az első szettet Marcel Granollers ellenében 3-6-ra. Ez önmagában még nem meglepő, hiszen köztudott, hogy Andy sose kezd erősen. A második játszma a breakekről szólt. A spanyol vezetett 4-1-re, amikor a skót ápolást kért. A kényszerszünet után fordult a kocka: a második kiemelt kiegyenlített, és kiharcolta a tiebreaket, amit meg is nyert, de mielőtt a rajongók fellélegezhettek volna, váratlanul feladta a meccset. 'Mennyből a pokolba'... De itt még nem volt vége. Murray azt nyilatkozta a sajtótájékoztatón, hogy meglepődne, ha elindulna a Garroson. Kétszer konzultált orvosával, majd tényleg úgy döntött, hogy kihagyja a párizsi Grand Slamet. Az a cél, hogy Wimbledonra csúcsformában legyen, mert bizony ő a legnagyobb esélyes a győzelemre - tavalyi teljesítménye okán. Valószínűleg Queensben ott lesz június elején, mert a 250-es torna mellett egy jótékonysági párosmeccset is rendeznek Londonban, aminek ő volt az egyik kezdeményezője (legjobb barátja, Ross Hutchins rákkal - limfómával, ami nagy százalékban gyógyítható - küzd, őt akarják támogatni, segíteni).

SNOOKER | szezonösszefoglaló

Érdekes. Talán így lehetne egy szóban elemezni ezt a 2012/2013-as snooker szezont. Nem volt hiány az izgalmakból, drámákból, csalódásokból és persze a nagy győzelmekből sem. Ha Trump szempontjából nézem, akkor azt kell mondjam, hogy a novembert leszámítva nem alakult jól ez az év. Túl sok első/második körös kiesést halmozott fel. Ráadásul olyan játékosoktól kapott ki, akiktől nem illett volna, enyhén szólva. Az a bizonyos november viszont fenomenálisra sikeredett: 4 versenyen 4 döntő, 2 győzelem + a világelsőség... A UK Championship első köre után viszont Judd nem találta a formáját. Egészen a Welsh Openen összeszedett elődöntőig semmi értékelhető eredménye nem volt. Aztán a World Openen lendületből még egy negyeddöntő, majd egy újabb hullámvölgy. A VB-re legalább felszívta magát és csak a legjobb 4 között kapott ki, ráadásul a későbbi győztestől... A még mindig nagyon fiatal angol rekordot döntött ebben a szezonban: 61 százast hozott össze, ezzel pedig 6-tal többet jegyzett, mint tavaly Selby.

Kicsit bővebben erről az évadról... A szezon június 25-én kezdődött a pontszerzővé avanzsált Wuxi Classic-kal. Trump itt az első fordulóban magabiztosnak tűnt, de aztán Milkinstől úgy kapott ki, hogy 3-1-re is vezetett (3-5 lett). Elbízta magát... Sokáig nem kellett várni, július 2-án már jött a 6 pirosas világbajnokság. Igaz, a csoportkörökből egy pillanatot sem láttam, de a kieséses szakaszt már tudtam követni streamen keresztül. Judd lökött egy maximumot (75), ami nyilván nem olyan értékes, mint egy 147-es break, de azért mégis maximum, csak éppen 6 pirossal. Legyőzte többek között Binghamet és Selbyt, viszont Murphyvel már nem bírt az elődöntőben. Emlékszem, egészen az 5. frame-ig Trump nem is lökött be golyót, aztán az első pontját látványosan megünnepelte. Nem volt ám könnyű az a piros... Július 18 és 22 között rendezték az első UK PTC-t, ahol Judd a negyeddöntőben Jack Lisowskival találkozott. Ők köztudottan jó baráti viszonyban vannak, és ennek megfelelően jó hangulatban zajlott a meccs. Végül Jack nyert, de egy nagyon színvonalas és izgalmas összecsapást láthattunk. 

A 2. UKPTC-t már augusztus elején bonyolították le, de a bristoli korai vereséget szenvedett Ryan Daytől a 4. fordulóban. Eközben megkezdődött a Premier Liga, ahol Trump a 2-es csoportban remekelt. Először Stephen Lee-t győzte le egy emlékezetes meccsen: 5 frame-t nyert zsinórban, ebből kettőt százassal, egyet pedig egy 95-ös breakkel. A későbbiekben Peter Ebdont és Mark Allent is felülmúlta, viszont Higgins-szel nem bírt. Természetesen bejutott a play-offsba, amire november végén került sor. Az EPTC 2 első szakasza (kettébontották a versenyt) a közelgő szülinapi buli miatt nem érdekelte főhősünket, így Rory McLeodtól 0-ra kapott ki a második körben. Ezután a European Tour első állomása következett, ami mély nyomokat hagyott bennem. A harmadik fordulóban a fiatal angol Barry Hawkins-szal mérkőzött, döntő frame-re került sor. Valószínűleg nem volt stream, ezért csak livescore-on tudtam követni az eseményeket. A színeseken dőlt el a meccs, de én már szabályosan rosszul voltam, úgy dobogott a szívem. Judd végül kikapott, de mondom, örülök, hogy túléltem. 

A 3-as számú UKPTC ugyancsak nem sikerült jól: egy újabb 'defeat' Milkinstől, megint a legjobb 16 között... Jött a Shanghai Masters, az évad második pontszerzője. Ez volt talán a szezon legsötétebb pontja. Mit is mondhatnék, Trumpnak kellett volna megnyernie... Egészen az elődöntőig minden a legnagyobb rendben is ment. Nagyon jól játszott, az összes meccsét magabiztosan hozta, dehát a döntőben jött a mumus, azaz John Higgins: őt kellett legyőznie Juddnak ahhoz, hogy megnyerje a tornát. Egészen 5-0-áig - első frame-ben majdnem összehozott egy maximumot - úgy tűnt, hogy ez könnyedén sikerülhet. Aztán jött Higgins, és neki persze hideg kézzel sikerült a 147. Számomra azóta is rejtély, hogyan csinálta, de mindenesetre ez történt. Véleményem szerint ez volt az a pont, ahol megfordult a meccs, annak ellenére, hogy a skót 2-7-es hátrányt szedett össze a nagyszünetig. Trumpnak már csak 3 frame hiányzott, de alig állhatott asztalhoz, úgy pedig nehéz mérkőzést nyerni... Higgins kiegyenlített, sőt át is vette a vezetést 8-7-nél, ám itt újra felcsillant a remény: az angol lökött egy százast. Nem ment vele sokra, mert ellenfele újra előnybe került. Ezután egy taktikus frame következett, amit Judd nyert, tehát jöhetett az utolsó, mindent eldöntő 19. parti. A bristoliak reménysége 36-nál elakadt, és sajnos Higgins élt az adódó lehetőséggel... Dráma.

Egy kisebb szünetet követően rendezték a 3. ET versenyt, ahol újra Lisowski jelentette a búcsút. Akármennyire szeretem őt, ehhez nem már tudtam jó képet vágni. Haragudni viszont képtelen voltam rá, mert a mérkőzés elején az a baráti pacsi, kézfogás helyett... szóval megbocsátok neki. Ezek után köszöntött be az a bizonyos 'szuper november', a sikerek sorozata. Igaz, az International Championship október végén kezdődött, de november elején, pontosan 4-én ért véget. Trump végre összekapta magát, tökéletesen snookerezett. A negyeddöntőben túlélt egy nehéz, döntő frame-es meccset Mark Allen ellen, ezzel pedig a világelsőség már csak egy karnyújtásnyira volt tőle. Peter Ebdont kellett felülmúlnia ahhoz, hogy Selbyt megelőzze. Komolyan vette a feladatot: 9-1-re húzta be a mérkőzést, és tulajdonképpen nem is adott lehetőséget az egykori világbajnoknak. Ezzel Judd lett a 10. világelső a kétéves, pontokon alapuló ranglista bevezetése óta. Neil Robertson akadályozhatta volna meg abban, hogy ezt ne egy tornagyőzelemmel ünnepelje meg. Nem sikerült neki. Az angol 6-8-as hátrányból tudott fordítani és 10-8-ra nyerte a döntőt. És ez még csak a kezdet volt! 

November 11-én startolt a 4. UKPTC és Judd ott folytatta, ahol Chengduban abbahagyta. Rekordot döntött, hiszen 7 meccsen 10 százas breaket lökött. Mindezek ellenére akadtak nehézségei: az első körben és a negyedikben is csak döntő frame-ben tudta kiharcolni a továbbjutást. Az elődöntőben Dinget 4-1-re verte, így pedig újra összejött egy Trump-Higgins döntő. Itt lett volna a lehetőség visszavágni, de skót 'barátunk' nem hagyta. 2-4 lett a végeredmény. 2 napot kellett várni az újabb PTC versenyig, amit Szófia rendezhetett. A jó sorozat nem szakadt meg, a világelső még mindig kiváló formában játszott. A 10 százas ez alkalommal ugyan elmaradt, de a siker nem kerülte el főszereplőnket. Különösebben szoros mérkőzése nem is volt, ezzel pedig egy újabb döntőt harcolt ki. Nem lesz nehéz kitalálni, Higgins-szel találkozott megint. Nagyot fordult a világ 4 nap alatt: ebben a fináléban a skót örülhetett, ha egyáltalán asztalhoz állhatott. Trump 4-0-ás megsemmisítő vereséget mért riválisára. Így vett rajta revansot a VB döntőért és a Shanghai Mastersért.

A PTC tornákat a Premier League kieséses szakasza követte. Judd az elődöntőben Neil Robertsonnal futott össze, magas színvonalú meccsre számított mindenki. Ezzel ellentétben erre a találkozóra nem a színvonala miatt fognak emlékezni a rajongók. Olyan szinten alúlmúlta magát mindkét játékos, hogy az már szinte hihetetlen. Robertson vezethetett volna 4-1-re is, de Trump nem adta meg a frame-et, ledolgozta az 1 snookeres hátrányt és ezután új erőre kapott. A szenvedésnek hajnali fél 3-kor lett vége, 5-4-es angol sikerrel. Másnap a döntőben Bingham nagyarányú vereséget mért a világelsőre, de ez az előző este eseményei után nem volt túl meglepő.

Elérkeztünk a november végéhez, a problémák kezdetéhez. A UK Championshipen címvédőként indult Judd és 5-2-ről bukta el az első fordulós mérkőzését Mark Joyce ellen. Óriási pofon, nem is ragozom. A fájdalmas vereség után Championship League meccsek következtek, majd a Masters. Az első fordulóban Barry Hawkins keserítette meg Judd életét: az idősebbik angol 5-3-as előnyre tett szert, de ezután a bristoli tehetség megrázta magát és egy óriási fordítást mutatott be. A döntő frame-ben lökött egy 107-es breaket, ezzel pedig stílusosan zárta le az összecsapást. A negyeddöntőben azonban jött egy rossz nap és ezzel elszálltak a győzelmi esélyek. Az ugyancsak gyengén játszó Graeme Dott 6-1-gyel búcsúztatta Trumpot. A Championship League-ben bizonyíthatott újra az Ász becenévre hallgató angol. A 3. csoportban eljutott egészen a döntőig, de itt Ding 3-2-re legyőzte. 

A German Mastersen folytatódott a rossz széria, mivel Judd a 32-es táblán Anthony Hamiltontól kapott ki 5-4-re. Februárban járunk, a Welsh Openen. Az exvilágelső (a UK után Selby visszaelőzte) bebizonyította, hogy november óta nem felejtett el snookerezni. Kimászott a gödörből, egészen az elődöntőig menetelt Newportban, Maguire állította csak meg, a későbbi győztes. A World Open is hasonlóan sikeres volt, bár egy apró baki (a dákóbőrrel történt valami) megakadályozta Trumpot abban, hogy túljusson a negyeddöntőn. Március 12-én rajtolt a PTC Nagydöntő. Itt egy újabb hullámvölgy vette kezdetét: első körös vereség Alfie Burdentől (4-3). Ez a bizonyos hullámvölgy a China Openen folytadódott. Lisowski ebben a szezonban már a harmadik adandó alkalommal múlta felül barátját, ezennel 5-3-ra. Judd mentségére legyen mondva, hogy Jack ellenállhatatlanul snookerezett. De tényleg.

Eljutottunk a világbajnokságig. A 2. legnagyobb esélyesnek a fiatal bristolit tartották, Ronnie mögött. Trump favirothoz méltóan játszott: az első és a második fordulóban nem is volt problémája. A negyeddöntő viszont igazi klasszikussá nőtte ki magát. Murphyvel csaptak össze, és a 2005-ös világbajnok 8-3 is vezetett már, amikor a 2011-es döntős rákapcsolt és a szünetig kiegyenlített. A 3. szakaszban mindketten kitűnő játékot mutattak be, a 25. frame-re hagyták a döntést. 53 percig folyt a taktikai csata, amiből Judd került ki győztesen, elsősorban hibátlan biztonsági lökéseinek köszönhetően. Az elődöntő jelentette a végállomást az idei szezonban. Ronnie-t egész egyszerűen nem lehetett megverni ezen a VB-n, így főhősünknek sem sikerült.