TENISZ | Wimbledon 2013

2013. július 7-én megtörtént az, amire a britek 77 év óta vártak: lett egy wimbledoni bajnokuk. Andy Murray megcsinálta! A főoldalon már írtam a döntőről egy cikket, de a Sportblog arra hivatott, hogy itt egy kicsit részletesebben is kifejtsem a véleményem mind a meccsekről, mind pedig az ellenfelekről. A wimbledoni bajnokság tehát véget ért, és a kezdeti nagy meglepetések után helyre állt a rend, hiszen a világranglista első két helyezettje vívta a döntőt.

A nyitónapon pályára lépett Roger Federer, Rafael Nadal és Andy Murray is. A svájci könnyen vette az első akadályt, de a Roland Garros győztesét Steve Darcis három szettben elbúcsúztatta. A spanyol egész egyszerűen kifogott egy olyan ellenfelet, aki élete meccsét játszotta, és akit aznap nem lehetett megverni. Murray simán továbbjutott, 6/4 6/3 6/2-ra verte a német Benjamin Beckert, akivel a queensi tornán is találkozott. Másnap nem történtek meglepetések, viszont szerdán a 7 visszalépő mellett a címvédő kiesése borzolta a kedélyeket. Federert Sergiy Stakhovsky kényszerítette térdre, méghozzá 4 szettben. Hasonló meccs volt ez is, mint a Darcis-Nadal. Az előzetesen esélytelenebbnek tartott ukrán 'transzban' teniszezett, a hálónál tökéletesen mozgott és hatástalanítani tudta a svájci játékát. Viszont jogosan ijedt meg minden rajongó, hogy 'most mi lesz Wimbledonnal?' Vajon kiesik minden favorit és egy meglepetés győztese lesz a versenynek? Szerencsére a sokkoló vereségek sorának itt vége volt. 

Murray és Djokovic előtt ezzel egyidőben megnyílt az út a döntőbe. Sőt, mi több, hirtelen a szerbnek lett nehezebb dolga, mivel a sorsolást követően mindenki azt mondta, hogy innen csukott szemmel is megoldja a fináléig. Az ő ágán találhattuk Berdych-et, Ferrert és Del Potrot is. Murray második körös ellenfele Yen-Hsun Lu volt, aki ugyan a pekingi olimpián legyőzte, de ezennel nem tudott vele konkurálni. A 2012-es US Open bajnoka 6/3 6/3 7/5-tel túljutott ezen a fordulón és készülhetett a 3. meccsére. Pénteken Tommy Robredo-val találkozott, és őt is szettveszteség nélkül, 6/2 6/4 7/5-tel búcsúztatta. Egy kisebb pihenő után következhetett a nyolcaddöntő, ahol Mikhail Youzhny már okozott némi nehézséget a skótnak. Az első játszmát simán nyerte Andy, de a másodikban 2-5-ről kellett fordítania, ami végülis sikerült neki, ezzel persze teljesen kiborította és végleg elbizonytalanította orosz riválisát. 6/4 7/6(5) 6/1-gyel lépett tovább a legjobb 8 közé. Fernando Verdasco ellen megmutatta, hogy a halál torkából is képes visszajönni: 0-2-es szettrányból tudott fordítani, komoly csatában. A spanyol jól szervált és bátran, félelmetes erővel teniszezett, ezzel szemben Murray a világ minden kincséért sem volt hajlandó támadni vagy rágyorsítani a labdákra. Tulajdonképpen végigvédekezte a mérkőzést, de bejött neki: 4/6 3/6 6/1 6/4 7/5 lett a végeredmény a javára.

Az elődöntőben egy különleges ellenfelet kapott a brit, méghozzá Jerzy Janowicz személyében. A lengyel játékos 230 km/h-s adogatásaival, rövidítéseivel, meg persze a brutális tenyereseivel veszélyes lehet bárkire a mezőnyben, ha kifog egy jó napot. Andy egyszerűen rá volt kényszerülve arra, hogy agresszívan teniszezzen, és ennek a nyomásnak köszönhetően nagyon szép pontokat láthattunk a meccsen. Janowicz az első szettet elvitte, de nem ment vele sokra, hiszen a skót szépen lassan kiismerte a játékát és megtanulta kezelni a gyilkos gyorsaságú ütéseit. A 3. játszmában 1-4-ről jött vissza, és ezután a 24. kiemelt megtört lelkileg: már nem jöttek be az első szervái, nem tudott ászokat ütni, és Murray mindent visszaadott, amit csak lehetett. Az olimpiai bajnok 6/7 6/4 6/4 6/3-mal jutott be élete 2. wimbledoni döntőjébe, ahol a papírformának megfelelően Novak Djokovic-csal kellett megküzdenie.

Beharangozó a döntőre - Eyes on the prize

Nadal és Federer kiesése végül nem tudta teljesen felborítani a világ rendjét, hiszen a férfi egyes fináléjába olyan klasszis játékosok jutott be, akik talán a legszínvonalasabb mérkőzéseket vívják már évek óta az ATP Tour-on. 11 éves koruk óta ismerik egymást és azóta is barátok maradtak, de a pályán egymás legnagyobb riválisai. Mindketten Grand Slam-bajnokok, ismerik a siker édes ízét, és ahogyan az összes teniszezőnek, nekik is a legfőbb álmuk felemelni a wimbledoni győztesnek járó legendás kupát. Egyikük ezt már megtette, másikuk pedig ugyan nem a Bajnokság keretein belül, de nyert már itt fontos versenyt, és ez jelentette neki az áttörést a karrierjében. Aki egy kicsit is jártas a teniszben, az már kitalálhatta, hogy ki játssza vasárnap a férfi egyes döntőjét...

Andy Murray és Novak Djokovic, a világranglista második és első helyezettje. Fizikális erejükkel és kitartásukkal kiemelkednek a férfiak mezőnyéből, de mentálisan sem az utolsók. A brit tavaly fergeteges évet produkált: olimpiai bajnok lett az All England Lawn Tennis Clubban és 4 elvesztett döntő után megnyerte élete első Grand Slamét, éppen Djokovic ellen, New Yorkban. A szerb tavaly - ahogy idén is - diadalmaskodott az Australian Openen, és a 2013-as fináléban pont Murrayt győzte le 4 szettben, bár azt azért tegyük hozzá, hogy akkor a skót nem volt 100%-os fizikális állapotban. Ezen a borításon mindketten erősek és jól mozognak, de egyetlen füves találkozójukon, a londoni olimpián Andy két szoros szettben búcsúztatta az akkori világranglista 2.-at az elődöntőben. Talán ez a győzelem egy kis előnyt adhat a britnek mentálisan, még akkor is, ha az egymást elleni mérlegüket a szerb vezeti 11-7-re. Andy egészen biztos, hogy nem akar újra a wimbledoni döntőben vereséget szenvedni, hiszen tavaly a hazai közönség vele együtt könnyezett a díjátadón és a mérkőzés után adott interjúja közben. Akkor jöhettek rá sokan arra, hogy ennek a skót fiúnak bizony óriási szíve van. Murray nem szeretne a rajongóinak és a briteknek újabb csalódást és további szomorúságot okozni. A győzelem a célja, és hogyha ugyanúgy tud játszani, mint az olimpián, garatált a sikere.

Persze az egyértelmű, hogy Novak is hasonló törekvésekkel áll majd ki vasárnapi döntőre. Őt is nagy tisztelet övezi hazájában, és pont ezért volt neki fájdalmas az, hogy nem tudott érmet szerezni Londonban, szerb színekben. Viszont, ahogyan azt már korábban írtam, győzött már Wimbledonban, úgyhogy kicsit más helyzetben van, mint ellenfele. A közönség nem mellette fog állni, és nyilván nem fog jót tenni az egójának, ha minden hibája után ujjonganak a nézőtéren... Én mindenképp Murrayt tartom favoritnak, akárki akármit mond. Megfordította a negyeddöntőjét 0-2-ről, Verdasco ellen, és az elődöntőben az elvesztett első játszma után könnyedén tudta kezelni Janowicz brutális szerváit és tenyereseit. Djokovic jobban elfáradhatott a döntőért vívott meccsén, ami 4 óra 43 percig tartott és ötszettesre sikeredett (Del Potro-t győzte le).

A fináléban tehát a régi top teniszezők szerint Murray volt a favorit. Djokovic fizikálisan és talán most az egyszer mentálisan sem találta a formáját az egész meccsen. Lehet, hogy sokat kivett belőle a Del Potro elleni elődöntő, de az is lehet, hogy csak rossz napot fogott ki - az tény, hogy nem tudott 10 percnél tovább ellenfele fölé emelkedni. Andy pedig most nem játszott úgy, ahogy tavaly az olimpián, de nem is kényszerült rá. Sok hosszú labdamenetet láthattunk, és sok gyönyörű mentést a skóttól, ami elégnek bizonyult ahhoz, hogy 3 szettben megverje legnagyobb riválisát. Az utolsó game viszont idegölő volt. 40-0 után már nagyjából mindenki elkönyvelte, hogy ezt a meccset Murray megnyerte, csak egy ember nem adta fel: Novak Djokovic. Kiváló ütéseket produkált, breaklabdákhoz jutott, de nem tudta azokat kihasználni. A brit pedig láthatóan pánikolt, de végül kitartó küzdelme kifizetődött: újabb lehetőséget kapott arra, hogy lezárja a mérkőzést, és ezzel már élni tudott. 6/4 7/5 6/4-re győzte le a világelsőt.

Valóra váltotta a saját, és a britek álmát: megnyerte Wimbledont.

Cikk a döntőről - Andy's done it!

Amikor valaki úgy dönt, hogy komolyan szeretne foglalkozni a tenisszel, az a legnagyobb álma és célja, hogy megnyerje Wimbledont. Ez a legkülönlegesebb verseny, sőt, nem is verseny, ez egy ünnep. Olyan, mint az országúti kerékpárban a Tour de France. Wimbledon magasan kiemelkedik az összes Grand Slam közül, és az olimpiai bajnoki címet is felülírja. Az All England Lawn Tennis Clubban játszani minden teniszezőnek megtiszteltetés.

Nagy-Britanniának nagyon sokat kellett arra várnia, hogy újra egy hazai versenyző emelhesse a magasba a wimbledoni kupát. De már évek óta 'benne volt a pakliban', hogy ez megtörténik, hiszen van egy nagyszerű skót játékosuk: Andy Murray. „Sokszor meg kell tapasztalnod a legrosszabbat ahhoz, hogy megtapasztalhasd a legjobbat” - az ő karrierjére ez teljesen igaz... Tavaly kikapott a döntőben, miután könnyeivel küszködve azt mondta: „Kicsit közelebb kerültem (a bajnoki címhez)”. Fájdalmas vereség volt ez neki, az egész brit népnek és persze a rajongóknak is. Aztán 3 héttel később visszatért Wimbledonba, és megnyerte az olimpiát. Szeptemberben pedig egy 5 órás csatában kiharcolta a Grand Slam-győzelmet is. Eszméletlenül jó évet produkált. Idén döntőzött az Australian Openen, és sérülés miatt végül kihagyta a Roland Garrost. A számára legfontosabb versenyre koncentrált...

A queensi győzelme után egyértelművé vált, hogy a sérülését 100%-ig ki tudták kezelni, és hogy készen áll Wimbledonra. A sorsoláson nem volt túlságosan szerencsés, de pár napon belül nagyot fordult a világ: Nadal és Federer búcsúzott az első héten. Murray előtt megnyílt az út a döntő felé. Ő pedig élt a vissza nem térő lehetőséggel; egészen a negyeddöntőig szettveszteség nélkül menetelt. Fernando Verdasco alaposan megnehezítette az útját, de ő visszajött 0-2-es hátrányból is, és nem jutott a korábban említett 'nagy nevek' sorsára. Az elődöntőben 4 szettre kényszerült, Djokovic viszont ötszettest játszott, tehát fizikálisan a szerb volt a fáradtabb. A szakértők többsége emiatt Andyt favorizálta, és persze a brit közönség is érezte, hogy itt az esély, idén sikerülhet...

Az első szettet Murray megnyerte, de itt még semmi nem dőlt el. Ennek megfelelően a második játszma már szorosabban alakult. Djokovic összeszedte magát, vagy talán inkább volt egy fellángolása, és elvette a brit szerváját. Andy viszont egyből visszajött, 5-5-nél pedig újra lebreakelte a világelsőt, és ezt követően szerválhatott a 2-0-ás előnyért. A szerb klasszis mentálisan nem egészen volt már egyben, úgyhogy a skót semmire hozta az adogatását. Kezdett hasonlítani a meccs a US Open-döntőre... Djokovic a 3. szett elején máris hátrányban találta magát, de kimászott a gödörből, és úgy nézett ki, hogy elkezdhet zárkózni. A break-előnyét viszont újfent nem tudta megtartani, aminek az lett a vége, hogy Murray 5-4-nél adogathatott a bajnoki címért... 40-semmije volt, de a szerb feltámadt, és pár pillanat alatt megfordította a játékot. A világranglista másodikja hárította a breaklabdákat, és kiharcolta az újabb lehetőséget a mérkőzés megnyerésére. Ütött egy jó szervát, amit ugyan Djokovic visszaadott, de kiszorított helyzetbe került. A következő fonákja már a hálóban kötött ki...

ANDY MURRAY A WIMBLEDONI BAJNOK 2013-BAN!