a) SNOOKER
Több kisebb verseny lezajlott a múlt héten. Pontosabban 2 PTC. Egy az Egyesült Királyságban, egy pedig Szófiában.

Először Gloucester és a Kay Suzanne Memorial Cup. Ennek a UKPTC-nek az volt a különlegessége, hogy a játékosok rózsaszín ingben vagy pólóban álltak asztalhoz. Egy kivétellel. Lehet találgatni... Igen, Trump volt az az egy aki nem viselt semmilyen pink kiegészítőt sem. Egész egyszerűen úgy döntött, hogy marad a megszokott szerelésénél. Végül is megértem; nem volt kötelező a rózsaszín felsőrész, meg nem is tudtam volna rajta elképzelni. Miután átrágtam a ruha témát, jöjjön maga a verseny. Az első fordulóban Trump Martin O'Donnellt döntő frame-ben tudta csak búcsúztatni, annak ellenére, hogy százast is lökött. A második köros meccs már nem volt ilyen szoros, Simon Bedfordot 4-2-re győzte le a világelső (132, 100). A legjobb 16-ba jutásért Jimmy White-ot kellett felülmúlnia, ami tükörsimán, 4-0-ra sikerült, de ami ennél is meglepőbb, hogy Judd 3 százast hozott össze, ráadásul sorozatban (2x 105, 106). Másnap a nyolcaddöntőben a sírből küzdötte vissza magát a versenybe, hiszen thaiföldi riválisa 3-0-ra vezetett. Nem volt szerencsém látni az összecsapást, de lehet, hogy nem is baj, mert megőrültem volna. Trump nagyszerű játékot nyújtva (pl. 123-as break) 4-3-mal lépett tovább a negyeddöntőbe. Mark Joyce várt rá, és egy viszonylag sima mérkőzés, amit 4-2-re nyert meg (143). A legjobb 4 között Ding Junhui volt az ellenfele, de ő legyőzése sem bizonyult nehéz feladatnak. Kiváló teljesítményének és egy újabb százasnak köszönhetően (107) 4-1-gyel jutott be a döntőbe. Megint Higgins-szel kellett megküzdeni a trófeáért. Borzasztóan féltem tőle, de Shangai után ez nem olyan csoda. Valószínűleg kicsit Trump is tartott tőle, bár ez az első frame-ből (amiről sikeresen lemaradtam) nem derült ki, hiszen meglökte a 10. százasát Gloucesterben (102). Utána viszont hanyatló formát mutatott, Higgins pedig egyre jobb és jobb lett... A skót "legenda" 4-2-vel újabb fájó vereséget mért Juddra.

Szófia adott otthont a European Tour 4. versenyének. Az első fordulóban az International Championship bajnokának újra O'Donnell volt az ellenfele, és újra le is győzte, de most simábban, 4-1-re (jött a százas is, méghozzá egy 123-as). A 64-es táblán Michael Wild egy 4-0-ás verést kapott a világelsőtől, aki a következő körben az indiai Aditya Mehtával játszhatott. Trump egy újabb százast (115) 'rázott ki a kisujjából' és 4-2-es eredménnyel természetesen továbbjutott. A nyolcaddöntőban Dave Harolddal találkozott, akit nem túl meglepő módon 4-1-gyel búcsúztatott (egy 107-essel a végén). Andrew Higginsont még ennél is magabiztosabban, 4-0-val küldte haza. Juddtól egy 119-es és egy 121-es breaket is láthattunk a meccsen. Az elődöntő Mark Davist hozta, és egy kifejezetten nehéz mérkőzést. Szenvedősek, lassúak voltak a frame-ek, egyet leszámítva (Davis 118-asa). Az utolsó parti különösen sok időt vett igénybe, de végül kínkeservesen meg tudta nyerni Trump. Most jön a poén. Egyet találhattok a döntős ellenfél kilétéről... Hát persze, hogy Higgins! Most nem aggódtam annyira emiatt, sőt. Jó (meg)érzések kavarogtak bennem, le se lehetett vakarni a mosolyt az arcomról egész nap. Mint kiderült, nem véletlenül. Ugyanis a döntőben Trump minden lehetőséget kihasznált és 4-0-ra legyőzte a skótot. Százas nélkül kellett ugyan beérnünk, de egy 147-es próbálkozása azért volt Juddnak (88-ig jutott).

Végtelenül elégedett vagyok ezzel az egy héttel, mert végre sikerült megverni Higginst egy döntőben. És ezzel együtt Trump értékes pontokat gyűjtött a világranglistán. Nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, hogy nem akar rövid életű világelső lenni!

b) TENISZ
Az előző bejegyzésben beszámoltam a csoportkörök eredményeiről, most az egyenes kieséses szakasz következik. A világbajnokság elődöntőjében Murraynek Federerrel kellett mérkőznie. Kiegyenlitett meccsre lehetett számítani, hiszen idén 2-2-re álltak. A svájci Dubaiban és Wimbledonban tudott győzni, a skót a londoni olimpián és Shanghaiban. Murray nagyon erősen kezdett, de ez később megbosszulta magát, hiszen tiebreakben Federeré lett szett (7-5). A 31 éves klasszis megtalálta a formáját, Andy pedig fokozatosan 'elfogyott'. Ennek megfelelően Roger 6-2-vel hozta a 2. játszmát is, és ezzel beverekedte magát a döntőbe, ahol végül kikapott Djokovictól.

Ez a szezon hozta meg Murraynek az áttörést, és pont ezért nem kell sajnálni ezt az elvesztett VB elődöntőt. Az olimpia mindent megváltoztatott, a US Open-győzelem után pedig Andyről lekerült az összes teher. Mostmár felszabadultan játszhat, és nem titkolt célja a világelsőség megszerzése. Ez sem egy elérhetetlen cél számára, hiszen Nadal hosszú kihagyás után tér vissza, Federer pedig jövőre lazábbra veszi a versenyprogramját. Így pedig Djokovic marad 'csak', de New Yorkban kiderült, hogy ő se legyőzhetetlen. Kíváncsian várom a következő szezont, sok izgalmat ígér.