a) MAGYAR SIKEREK
A játékok első hetében ugyan lefoglalt a tenisz, de természetesen megpróbáltam a hazai sportolók versenyszámait is követni. Úgy gondolom, ez az olimpia magyar szempontból óriási siker volt. Bőven túlszárnyaltuk a pekingi teljesítményt, a 9. helyen zártunk az éremtáblázaton. 8 aranyat, 4 ezüstöt és 5 bronzot szereztünk. Ha már választanom kell, akkor én Gyurta Dani úszását emelném ki. Talán a világcsúcs miatt engem ez a győzelem hatott meg a legjobban. Berki Krisztián eredményének is borzasztóan örültem. Ő Murrayvel egyidőben lett olimpiai bajnok, úgyhogy csak kapkodtam a fejem... Összegzésképp annyit tudok mondani, hogy összes magyar olimpikonra büszke vagyok, azokra is, akik nem tudtak dobogóra állni. Remélem ezt a teljesítményt Rióban meg tudják ismételni, vagy netán felülmúlni!

b) A BRITEK TÜNDÖKLÉSE
A rendező ország sportolói is remekeltek az olimpián. Ők a 4. napon szerezték meg az első érmüket, de ezután beindult az a bizonyos gépezet. Összesen 65 medáliát gyűjtöttek; ebből 29 arany, 17 ezüst és 19 bronz (összesítésben a 3. helyen végeztek). Nehéz bármit is kiemelni Murray sikerén kívül... azért megpróbálom. Ott van például Tom Daley (műugró), aki ugyan nem tudott felállni a dobogó legfelső fokára, de egy bronzzal is olyan boldog volt, mint más egy arannyal. Sir Chris Hoy-t (pályakerékpáros), a zászlóvivőt is említhetném, aki a meglévő 4 bajnoki címe mellé 2 továbbit szerzett Londonban. Ezzel pedig ő lett mindenidők legeredményesebb brit olimpikonja. Mo Farah (hosszútávfutó) se maradhat is a felsorolásból, aki az 10000 méter után 5000-en se talált legyőzőre. Dehát nyilvánvaló, hogy nálam Andy Murray a No. 1. Legyőzte Federert hazai pályán, három sima szettben... Ahogy ő is mondta: ennél jobb nem is történhetett volna vele. Úgy hiszem, velem se.