a) TENISZ
Ugyan az olimpia még javában tart, de azok a sportágak, amiket én kiemelt figyelemmel kísértem, már véget értek. Az első és legfontosabb számomra a tenisz volt... és örömömben lelőttem a poént a főoldalon. Egyszerűen nem tudtam magamban tartani. Még most is elfog egy csodás érzés, amikor visszagondolok a döntőre...

De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük ezt a felejthetetlen történetet az elejéről. Még az olimpia előtt Nadal visszalépéséről és a sorsolásról számoltam be. Nem voltam akkor felhőtlenül boldog, inkább csak reménykedtem Murray jó teljesítményében. Az első fordulóban a skót máris megkapta Stanislas Wawrinkát. Szoros mérkőzésnek ígérkezett, végül nem lett az, szerencsére. Andy 6-3 6-3-mal lépett a 2. körbe. Itt viszont már Jarkko Nieminen könnyű ellenfélnek ígérkezett. A finn játékos valójában nem tudta megszorongatni; 6-2 6-4 lett a vége. A britek reménysége tehát már a nyolcaddöntőben találta magát, vele szemben pedig Marcos Baghdatis állt, akivel egy hónapja már találkozott ugyanitt. A ciprusi most is okozott némi nehézséget, de Murray fordított (4-6 6-1 6-4), beküzdötte magát a legjobb 8 közé. A negyeddöntőben Nicolas Almagro következett, és bevallom, én nem tartottam tőle. A skót sem, hiszen könnyedén, 6-4 6-1-re nyert. Azt hittem, az elődöntő lesz a végállomás, mert Novak Djokovic minden, csak nem gyenge teniszező. Andy ezzel ellentétben nem ijedt meg tőle, és gyönyörű játékkal, két szoros szettben (7-5 7-5) bebiztosította az ezüstérmet. A döntő küzdelmeiről részletesen a főoldalon írtam, azt ide is belinkelem. Érdemes elolvasni minden Murray-rajongónak.

FÉRFI EGYES, OLIMPIAI DÖNTŐ [részletes beszámoló]

Ilyet még soha nem írtam, és nem is gondoltam. De most mégis megvalósult. Nem találom a szavakat. Mindenkinek ajánlom a sport iránti rajongást, mert egy-egy kedvenc versenyző sikere nagyon sok erőt tud adni. Most biztos azt hiszitek, hogy a magyarok sikereiről beszélek. Nem tévedtetek nagyot, de a hazai győzelmek nálam egy kicsit háttérbe szorulnak. Egy brit miatt. Egy teniszező miatt. Andy Murray miatt. Az olimpia előtt ezt írtam a sportblogban, idézem: "...reménykedek abban, hogy a legszebb érmet viheti majd haza Londonból. Miért is ne okozhatna meglepést?" Amikor ezt gépeltem, még talán nem is gondoltam túl komolyan. De ahogy Murray egyre csak menetelt előre a versenyben, kezdtem egyre komolyabban gondolni. És elhinni, hogy ez összejöhet. A döntő előtti éjszakán már úgy feküdtem le, hogy holnap nyerni fog. Holnap csak neki játsszák majd a brit himnuszt, az ő nyakába kerül az arany, és hazai pályán olimpiai bajnok lesz....

Másnap már extázisban voltam, egész nap csak 'a döntő' járt az eszemben és az előbb említett pozitív gondolatok. Aznap kaptam egy brit zászlót mintázó kendőt, azzal a nyakamban ültem le a tv elé. Majd elérkezett a délután, elérkezett az, amire másfél éve vártam: Murray négy elvesztett Grand Slam finálé után, karrierje során először nyerhet fontos tornát, itt a nagybetűs ESÉLY. Roger Federer volt az ellenfél, akivel 28 nappal ezelőtt ugyanitt, Wimbledonban játszott, és kikapott. Most talán még többen támogatták, mint akkor. Csodálatos volt a brit közönség.

Andy - ennek megfelelően - jól is kezdett, sőt... nagyon jól! 6-2-vel ért véget az első szett, de ekkor még féltem: egy hónapja is ő volt előnyben. Viszont ezúttal Federer nem tudott újítani, talán fejben már feladta, így a második szett is Murray-é lett, meglepően simán (6-1). Ez volt az a pont, amikor már elhittem, hogy közel a győzelem, meglehet a siker. Talán már ő is. A 3. szett szorosabban alakult, de a skót kiharcolta a break-előnyt, egyszer el tudta venni ellenfele adogatását. 5-4-nél szerválhatott a meccsért, az olimpiai bajnoki címért, az első komoly sikerért, ami mérföldkő lehet a pályafutásában. És MEG TUDTA CSINÁLNI. Az első meccslabdánál ütött egy ászt, egy tökéletes adogatást középre: és ezzel OLIMPIAI BAJNOK lett! Hivatalosan is Andy Murray a világ legjobb férfi teniszezője egyesben. Ez a legszebb névnapi ajándék, amit valaha kaptam (eddig!). Még talán ma, egy nap elteltével sem tudom felfogni (az a brit zászlót mintázó kendő még most is a nyakamban van). És még akkor a vegyes párosban, Laura Robsonnal az oldalán szerzett ezüstérmet nem is említettem. Unbelieveable...

Nehogy elmenjünk szó nélkül a vegyes párosban mutatott kiváló szereplésről. A vége ugyan egy ezüst lett, de ez egyátalán nem volt papírforma, senkit várta a briteket döntőbe. Tudniillik, Murray Laura Robson oldalán játszott, és csak az első kiemelt fehérorosz kettős tudta őket legyőzni. A semmiből jöttek. Az első körben a Hradecka/Stepanek duót sikerült legyőzni egy szoros meccsen, 7-6 6-7 [10-7]-re. A negyeddöntős ellenfél a Stosur/Hewitt páros volt, akik bizony elég komoly erőt képviselnek egyenként is. Itt már egyátalán nem Murrayék számítottak favoritnak, mégis ők kerültek ki győztesen egy újabb 3 szettes küzdelemben (6-3 3-6 [10-8]). A legjobb 4 között a németek következtek, Lisicki és Kas. Ez se volt sima mérkőzés, a brit közönség izgulhatott, de versenyzőik döntőbe jutottak 6-1 7-6 [10-7]-tel. Ahogy már említettem, egy fehérorosz páros, Azarenka és Mirnyi volt az ellenfelük. Az első szettet Murray és Robson simán nyerte, 6-2-re, de ezután lefelé ívelt a teljesítményük. Viszont erre az eredményre nem úgy kell tekinteni, hogy elvesztették az aranyat. Ezüstérmesek lettek az olimpián! Senki nem számított erre tőlük, óriási menetelés volt! (a döntőben 6-2 3-6 [8-10]-re maradtak alul) Én innen is gratuálok nekik, de legfőkébb Murraynek, mert amit ezen az olimpián művelt, az valami hihetlen. Most jött el az ő ideje, ez egy mérföldkő a karrierjében! Jöhet a Grand Slam-győzelem!

b) ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR
A kerékpár nálam elsősorban Cavendish és Wiggins miatt kapott kiemelt figyelmet. Az előbb említett brit sprinternek sokan már előre odaadták az aranyat a mezőnyversenyben. Én is közéjük tartoztam. Egyszerűen azt éreztem, hogy őt nem lehet megállítani. Persze az elvárások sok nyomást helyeznek a versenyzők vállára, de úgy gondoltam, hogy Cav ezt elbírja. A versenyből nem láttam sokat, de a legvégére sikerült odaérnem. Elég nagy meglepetés fogadott, hiszen a szezon végén visszavonuló Alexandre Vinokurov ünnepelt a célban. Cavendish még a dobogóra se fért fel. A britek eltaktikázták magukat, és nem tudták beérni a szökevényeket. A kazah kerekes ennek köszönhetően olimpiai bajnok lett, és megmondom őszintén, örülök neki. Megérdemelte. Az ezüstöt Rigoberto Uran Uran (kolumbiai), a bronzot Alexander Kristoff (norvég) szerezte meg. Mint utólag kiderült, ez volt az utolsó olyan esemény, ahol hallottam Sipit kommentálni... Nagyon fog hiányozni.

Az időfutam már kicsit jobban alakult az én szemszögemből. Ebből a versenyből egy métert se láttam, interneten figyeltem az eredmények alakulását. Még így, látatlanban is nyugodtan mondhaton, hogy Bradley Wiggins leiskolázta a mezőnyt. Kb. egy percet vert a 2. helyezett német Tony Martinra, és majdnem másfelet  honfitársára, Chris Froomera. A briteknek se jöhetett tehát minden össze a londoni olimpián, de Cavendish 'betlije' után Wiggins megcselekedte, amit megkövetelt a haza.