TENISZ

Queen's 500 | Wimbledon

Tülkön ülve vártam az idei füves szezont, de nem egészen úgy sült el, ahogyan arra számítottam vagy legalábbis reméltem. Bíztam Murray-ben, pláne a Garros-elődöntő után. De hogyhogynem megint megsérült. Úgy tűnik, idén az az igazi kihívás a számára, hogy egészséges tudjon maradni. Ezúttal a csípőjével bajlódik/bajlódott és erre gyakorlatilag rámentek a hazai versenyei, amelyeken címvédőként indult. Az, hogy Queen's-ben rögtön az első körben kikapott Jared Thompsontól sokként ért, de ez még nem lett volna akkora tragédia - főleg, hogy már előfordult vele korábban is -, ha mondjuk Wimby-ben eljut a döntőig. De csak ezután jött a feketeleves, hiszen a korai búcsút egy bejelentés követte, miszerint csípősérüléssel bajlódik és lemondja az összes betervezett bemutató mérkőzését. Oké, még ez sem volt akkora tragédia, de nem tudhattuk, mennyire súlyos a sérülése, szóval reménykedtem, hogy néhány nap pihenővel úgy-ahogy rendbe jön Wimbledon kezdetéig. Nem így történt. És ugyan az első hetet bicegve túlélte, egyedül Fognini ellen került komolyabb bajba (az olasz rendkívül közel járt a döntő szett kiharcolásához, ám Andy 2-5-ről fordított és végül négyben nyert), amikor már azt hihettük, sántítás ide vagy oda, csak elverekszi magát a végsőkig, összeomlott a Sam Querrey-vel vívott negyeddöntőben. Szerencsére csak jelképesen, de azon a mérkőzésen valóban megadta magát az a csípő és csak a tisztes helytállás maradt neki az utolsó két szettben. Hősiesen küzdött, hiszen ettől Andy Murray, de már nem volt reális esélye a győzelemre. Küzdött a hazai közönség kedvéért, a wimbledoni torna iránti tiszteletből és mert ez a védjegye. Van, hogy ez sem elég.

Veszélybe került a világelsősége is, hiszen Rafa Nadal ha csak egy körrel tovább megy, mint ő, átveszi, illetve ha Djokovic csodával határos módon megnyeri a tornát, visszaugorhatott volna az élre. A spanyol a nyolcaddöntőben esett ki Gilles Müller keze által egy fantasztikus színvonalú döntő játszmás meccsen, a szerb pedig feladásra kényszerült a legjobb 8 között, Mannarino ellen - vele kapcsolatban friss hír, hogy a könyöksérülése okán kihagyja a szezon második felét. Szóval Murray maradt a listavezető, jelenleg 200 ponttal előzi Nadalt és hacsak nem épül fel teljesen nyár végéig, valószínűleg hamarosan véget ér az uralma, bár szerintem ez zavarja őt a legkevésbé - pontosan tudja, hol a helye és hogy az idei játékával nem éppen szolgált rá erre a helyezésre. Még szerencse, hogy a világranglista nem a pillanatnyi formákon alapul, hanem az egész éves teljesítményt veszi figyelembe... Egyelőre viszont az a fontos, hogy végre sérülésmentesen léphessen pályára és visszanyerje tavaly évvégi formáját - már azzal is elégedett lenne, ha megközelítené. Szüksége lesz rá, ha Grand Slam-győzelmekért szeretne harcolni, márpedig nyilván ez lenne az elsőszámú célja, és csak másodsorban koncentrál a világelsőség megtartására/visszaszerzésére a következő 1 évben. Őszintén remélem, hogy helyesen döntött azzal, hogy Djokoviccsal ellentétben nem vonul kényszerpihenőre. Bár én nehezen bírnám elviselni, ha fél évre eltűnne a szemeim elől - oké, akkor talán kibírnám, ha úgy térne vissza, mint Roger vagy Rafa. De ezt már csak az önző szurkoló mondatja velem. Nekem is az a legfőbb vágyam, hogy újra egészségesen, tökéletes fizikai állapotban játszhasson. Semmit sem utálok jobban, mint a kedvenceimet bármilyen módon és mértékben szenvedni látni.

EXTRA
Kim és Andy július 2-án hozták nyilvánosságra a hírt, miszerint bővül a család és az alig másfél éves Sophia Olivia hamarosan kistestvért kap - számításaim szerint ősz végére vagy tél elejére várható az újabb Murray-csemete!

Mielőtt nekiültem ennek a bejegyzésnek, gyorsan visszaolvastam, miket írtam a Dauphiné után Contadorról meg a formájáról. Minden mondatomról lesüt, hogy mivel tudtam, hogy puszta felkészülésnek vette a versenyt és nem az összetettért ment, nem aggódtam magamat halálra miatta. Persze, ez csak a máz, ami a vak bizalom terméke, mert legbelül mégis aggódtam egy kicsit. Már akkor is leírtam, hogy kifejezetten rossz volt nézni, ahogyan 5 kilométerre a csúcstól gondol egyet és leszakad, csupán azért, hogy ne hajtsa ki magát. De én elhittem, hogy ennél igen is többre lesz képes a Touron. És még utólag is ez a véleményem. Ez nem 2013, amikor minden nyilatkozatán érződött, hogy valami nincs rendben és ezért folyamatosan mellébeszélt meg ígérgetett. Idén minden adandó alkalommal azt hangsúlyozta, hogy jól érzi magát a Treknél, kiválóan halad a felkészülése és hogy hisz a Tour-győzelemben. És ezt egészen a Dauphinéig mindenki elhitte neki, hiszen emlékszünk, tavasszal sorra szállította az összetett 2. helyeket. A Dauphiné után viszont már csak a kitartóbb rajongói bíztak benne - nem mintha ők kevesen lennének. A Tourt követően pedig ki tudja, hányan hisznek abban, hogy még nyerhet háromhetest. Mert szerintem a leghűségesebb rajongók is kétségbeestek egy kicsit, még ha nem is hajlandók bevallani. Először éreztem úgy, hogy nincs reális esélye az összetett megnyerésére, de ezt ő maga is lenyilatkozta a 2. héten, szóval tényként is kezelhetjük. Mindenesetre nekem kellett néhány nap a Peyragudes után, mire nagyjából megbarátkoztam a gondolattal (ekkor 7 perc fölé kúszott a hátránya). Mert tavaly a Vueltán, amikor elszabadította a poklot a Formigalos szakaszon, még messze nem volt minden veszve. Az idei Touron, amikor az ugyancsak rövid foix-i etapon lépett meg Landával (végül a 3. helyet kaparintotta meg a sprintben), már egészen más volt a helyzet. Elsősorban a szakaszért ment és csak másodsorban próbálkozott egy monstre visszazárkózással. De még van akkora renoméja a mezőnyben, hogy az utóbbi tervet megakadályozzák.

Sajnos a szakaszgyőzelem se jött össze végül - pedig a Col de la Croix de Feren is bemutatott egy látványos szökést egy ragyogó csapattaktika részeként -, ettől függetlenül én büszke vagyok arra, ahogyan küzdött érte négy bukást követően, mentálisan meggyötörve, beletörődve abba, hogy nem tekerhet a sárgáért. És ez utóbbi mondat tartalmazza a lényeget: nem csupán kevés volt a forma. Most sem úszta meg bukások nélkül, lásd pl. Mont du Chat lejtmenete. Azt nem állítom, hogyha nincsenek ezek a bukták, 'megcsapta' volna Froome-ot, de abban biztos vagyok, hogy a 9. helynél előrébb végezhetett volna, sőt a dobogót se zárnám ki. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha... akárcsak 2014-ben vagy tavaly. A probléma csak az, hogy vészesen fogynak a lehetőségei. Szerintem - és ezzel nem vagyok egyedül - kifejezetten jót tenne neki, ha jövőre a Girót és a Vueltát választaná és nem a Tour-győzelmet üldözné tovább. Végülis nyert már 3-at mindenből, senkinek sem kell már bizonyítania és lelkileg az olasz és a spanyol kör egyértelműen kevésbé megterhelő, nincs az az állandó feszültség, ami végigkíséri a Tourt és teljesen kiszívja az embert. Az sem cél, hogy úgy vonuljon vissza, hogy azután rá se bírjon majd nézni a kerékpárjára. Addig jó, amíg valóban élvezi, amit csinál és jelenleg még élvezi, akármilyen kihívások elé is állította ez az idei Tour. Valószínűleg kihasználja azt a +1 éves opciót a Treknél, de másképpen kell kialakítani a versenyprogramját, hogy különösebb hiányérzet nélkül, mosollyal az arcán búcsúzhasson el - bár én nem siettetem a dolgot. És még azt is el tudom képzelni, hogy a madridi dobogó legtetején állva teszi ezt meg. Merthogy én még mindig bízok benne és elhiszem, hogy nyerhet háromhetest, akármilyen hülyének is néznek miatta egyesek. Ha pedig nem nyer, attól sem lesz Alberto Contador kevesbé Alberto Contador, ebben egyetérthetünk.

BREAKING [augusztus 7.]
Nincs még egy év. Nincs Giro. Az idei Vuelta lesz Alberto utolsó profi versenye.