Sports Fanatic Sportblog
navigation

SPORTS FANATIC SPORTBLOG
Üdv, kedves idegen, sok szeretettel köszöntelek a Sports Fanatic Sportblogon! Ha te is rajongásig szereted a snookert, a teniszt, a kerékpározást, a síugrást, netán a biatlont, akkor a legjobb helyen jársz, hisz itt ezekkel a sportágakkal kapcsolatos cikkeket olvashatsz a főoldalon és a Sportblog hasábjain egyaránt. Emellett pedig közelebbről is megismerkedhetsz kedvenc sportolóimmal, eme szerény blog ihletőivel. Remélem, jössz máskor is! Kellemes időtöltést!

INFORMÁCIÓK
ajánlott felbontás | 1920 x 1080
ajánlott böngésző | chrome, 80%

 
Chatbox

 
articles

SPORTBLOG AJÁNLÓ

  2020. 09. 06. Hard reset
  2020. 04. 06. Shocked but not surprised
  2020. 01. 04. A long time coming
  2019. 09. 04. Brothers in arms
  2019. 05. 11. Make snooker great again

 
schedule

Kedvet kaptál, de nem tudod, mikor és hol tudod nézni a tévében? Kíváncsi vagy, mikor láthatod újra kedvenceidet és a jelenkor legnagyobb sztárjait? Itt egy kis segítség a sportszerető közönség számára! Összeállítottam egy hetente frissített, egyszerű versenynaptárat a blogon tárgyalt öt kiemelt sportággal, hogy ezentúl senki ne maradjon le a történelmi pillanatokról. Jó szurkolást mindenkinek!

SNOOKER
dátum esemény közvetítés
nov. 16-22. Northern Ireland Open Eurosport
11.23.-12.06. UK Championship Eurosport

TENISZ
dátum esemény közvetítés
nov. 15-22. ATP Finals Eurosport

ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR

nincs aktuális esemény

SÍUGRÁS

nincs aktuális esemény

BIATHLON

nincs aktuális esemény

*élő tv-közvetítés Magyarországról nem elérhető

 
tweets

 
Trophies

ELITE SITES
 
infobox
Szerkesztő bettina.
Elérhetőség email
Nyitás 2013. július 17.
Tárhely G-Portál
Kategória   sport
Facebook Sports Fanatic
Köszönet LindaDesign
 
crowd
Indulás: 2013-07-17
 

 

 

 

 
Homepage

Még mindig nem huszonéveseké a (tenisz)világ

2020.02.05. 17:35, bettina.
Az új évtized első Grand Slam-tornájának tanulságai

Azt hiszem, a 2020-as Ausztrál Open két kulcsfogalma a ‘bozóttüzek’ és a ‘generációváltás’. Ez utóbbi szinte kötelező elemmé vált a férfi verseny kapcsán, hiszen évek óta az tartja lázban a tenisz társadalmat, hogy kik taszíthatják le a trónról a Grand Slam-porondot eluraló három királyokat. Ha tetszik, ha nem, minden egyes tornával egyre közelebb araszolunk ahhoz, hogy ez az elkerülhetetlen és visszafordíthatatlan folyamat elkezdődjön – Dominic Thiemet csak néhány game választotta el a döntőben attól, hogy végre berúgja az ajtót. De még mielőtt újra napirendre kerülhetett volna a nemzedékek csatája, az ausztráliai tűzvész nyomán hamvas szürkeség borította be a melbourne-i eget, az egészségre káros levegő miatt a halasztás is szóba került. Végül az anyatermészet a maga sajátos módján gondoskodott a megoldásról, míg a játékosok világméretű adománygyűjtést szerveztek a károsultak javára. A sport a kezdeti aggályokat követően előbújhatott a katasztrófa árnyékából, Novak Djokovic pedig rekordgyőzelmével megerősítette a tenisz jelenlegi világrendjét, vagy legalábbis egyelőre sikerült kordában tartania az új világrend képviselőit.

A veszély igenis valós: amennyire fenyegette Melbourne-t a tűzgyűrű, olyannyira fenyegeti Federer, Nadal és Djokovic évtizedes hegemóniáját a trónkövetelő új generáció. Akármilyen elcsépelt is a szó, nem lehet elvitatni, az őrségváltás küszöbére értünk, és most már nem csupán egyetlen fecskéről, ha úgy tetszik szélmalomharcosról van szó. Minden alkalommal valaki más dörömböl az ajtón, legyen az akár a NextGen-, akár a húszas évei közepén járó korosztály valamely képviselője. Noha eleddig a Nagy Hármas állta a sarat a Grand Slam-tornákon, visszaverve a támadásokat, jó kérdés, hármójuk közül ki lesz az, aki először megremeg egy ilyen sorsdöntő helyzetben, és ami még ennél is fontosabb, a (tágabb értelemben vett) fiatalok közül ki lesz az, aki először ér el áttörést – mert semmi kétség, az a valaki egy fékezhetetlen lavinát indít majd el. Az idei Ausztál Openen Thiem, akárcsak a tavalyi US Openen Medvedev hajszálra volt ettől, ám az éppen ügyeletes veterán klasszis (New Yorkban Nadal, Melbourne-ben pedig Djokovic) sikeresen megakadályozta a trónfosztást, tovább őrizve a megingathatatlanság látszatát és fenntartva a status quót. De legbelül ők is érzik, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni, az idő nem nekik dolgozik: a feladat tornáról-tornára egyre nehezebb lesz, az ambiciózus ellenfelek pedig tornáról-tornára egyre magabiztosabbá válnak. A fiatalok tenisze megvan, hogy elsöpörjék idoljaikat – kisebb presztízsű versenyeken, Masters-tornákon és az ATP-világbajnokságon nemegyszer el is söpörték őket –, már csak azzal a mentális teherrel kell megbirkózniuk, ami a GOAT-generáció leváltásával jár, hiszen ezáltal vethetnek véget totális Grand Slam-dominanciájuknak (a legutóbbi tizenhármat ők nyerték). 

No, de ugorjunk kicsit vissza a másik, fizikailag is égető problémára, ami eleinte mindenkit aggodalommal töltött el – egyáltalán nem volt biztos, hogy a tornát meg lehet rendezni a szokott idejében. A decemberi hírek nem is szóltak másról, mint az Ausztráliát felemésztő, megállíthatatlanul pusztító bozóttüzekről, amely sajnos főként a szigetország délkeleti részét sújtja-sújtotta, ahol Melbourne is található. A négymilliós város ugyan megmenekült a lángoktól, ám az a fojtogató füst, ami a tűzfészek közelségéről árulkodott, vészjóslóan rátelepedett a környékre. Az Australian Open első selejtezőköre igencsak kétes körülmények között zajlott, hiszen amíg a teniszezők a pályán fuldokoltak (volt, aki a rossz minőségű levegő okozta köhögőroham miatt adott fel mérkőzést), a városvezetés azt tanácsolta a helyi lakosoknak, hogy lehetőleg maradjanak otthon és az ablakokat se nyissák ki… Néhány játékos a történtek után bojkottot helyezett kilátásba, majd maga Roger Federer is felszólalt a témában, precízebb tájékoztatást követelve a szervezőktől az egészségügyi kockázatot illetően. Mindeközben Nick Kyrgios a tenni akarástól fűtve egy rendhagyó jótékonysági gálaestet (Rally for Relief) szervezett: az ügy olyan sztárparádét csődített össze, amilyet még nem látott a teniszvilág – egy nemes cél érdekében, barátságos keretek között is egymásnak feszült a régi és az új generáció (a majdani elődöntős mezőny fényében a tét nélküli Djokovic-Nadal kontra Thiem-Zverev páros rangadó kifejezetten pikáns). Emellett pedig útjára indult egy nagyszabású adománygyűjtő akció is, az Aces for Bushfires, melynek lényege, hogy a játékosok a verseny ideje alatt minden egyes beütött ásszal hozzájárultak az újjáépítési munkálatokhoz. A végösszeg alulról súrolja a hatmillió ausztrál dollárt (5 millió 800 ezer), ami átszámítva nagyjából 1 milliárd kétszázezer forintot jelent az ausztrál vöröskeresztnek. Sosem szabad alábecsülni a sport erejét...

A főtáblás küzdelmek kezdetére megérkezett a jégeső Victoria államba, elverve a port és jelentősen megtisztítva a levegőt: ugyan az égi áldás eme váratlan formája további anyagi károkat okozott, a levegőminőség miatt többé már nem kellett aggódni, így végre a teniszé lett a főszerep a Melbourne Parkban. Számunkra, magyarok számára kiváló hírekkel indult a férfi torna, mivelhogy Fucsovics Márton magabiztos játékkal, és a helyszíni közönség jól hallható támogatását élvezve búcsúztatta a 13. helyen kiemelt kanadai reménységet, Denis Shapovalovot, miután mintha szárnyakat kapott volna. A nyíregyházi teniszező bármiféle megingás nélkül vette a következő két akadályt a regnáló NextGen-világbajnok Jannik Sinner és Tommy Paul személyében – utóbbi ellen egyszer sem bukta el a szerváját. Újfent saját erőből harcolta ki a jogot arra (tehát nem a sorsolás szeszélyeinek köszönhetően), hogy a legjobb 16 között megmérkőzzön Roger Federerrel, akinek számottevően nehezebb útja volt idáig, sőt igazából az volt a kérdés, hogy a 39 esztendős svájci eljut-e egyáltalán Fucsovicsig...

A harmadik fordulóban hirtelen felbolydult az addig papírforma szerint csordogáló torna, ekkor kezdett körömrágóssá válni az idei Ausztrál Nyílt Teniszbajnokság: a generációváltó hadosztály egyik, a végső győzelemre is esélyes tagján, a tavaly berobbanó Stefanos Tsitsipason átgázolt a sérüléshullám után magára találó Milos Raonic, majd a hazaiak első számú favoritja, a tenisz ügyeletes rosszfiúja, Nick Kyrgios 2-0-ás előnyét ellébecolva, őrületes, teátrális jelenetekkel tarkított ötszettes derbin verte Karen Khachanovot – a drámai végjáték során szinte felrobbant a Melbourne Aréna. Előző nap a 21. Grand Slam-trófeáját üldöző Roger Federert ugyancsak megérintette a kiesés szele, hirtelen egy késő esti thriller kellős közepén találta magát egy másik ausztrállal, a legendásan nagy küzdő John Millmannel, aki nemcsak hogy döntő játszmára kényszerítette, a szuper tiebreakben 8-4-es előnyt épített ki ellene, ahonnan egy valódi csodára volt szüksége a fordításhoz. Tulajdonképp az új formátum mentette meg a Maestrót, a régi pontszámítási rendszerben nem élte volna túl ezt a kört: Federer zsinórban hat pontot nyert, kihasználva, hogy ellenfele leblokkolt a vissza nem térő lehetőség kapujában – ez volt az a csoda, amire szüksége volt, hogy létrejöjjön egy újabb Fucsovics-Federer.

Január 26-án elérkezett a magyar szempontból leginkább várt pillanat: Fucsovics ismételten pályára léphetett Roger Federer ellen. Akárcsak két éve ugyanitt, most is a nyolcaddöntőben csapott össze a svájci zsenivel, ám ezúttal jóval kedvezőbb kilátásokkal és merészebb álmokkal várhatta a találkozót. Federer mégiscsak egy négyórás csatát vészelt túl alig két napja, míg ő kevesebb mint feleannyi idő alatt abszolválta az előző mérkőzését. A visszavágásra készülő Fucsovics belevaló teniszével elcsendesítette a Rod Laver Aréna közönségét és magát, a húszszoros GS-bajnokot is zavarba tudta hozni a nyitószettben, azonban ahhoz, hogy reális esélye legyen a történelmi bravúrra, még legalább másfél órán keresztül kellett volna tartania ezt az elképesztő színvonalat, ami – lássuk be – kissé elrugaszkodott kérés lett volna tőle. A lassú kezdést feledtetve Federer rákapcsolt és ellentmondást nem tűrve, rutinból bedarálta az elbizonytalanodó Marcit, akinek persze nincs oka szégyenkezni, hiszen melbourne-i menetelésével újra a top 50 kapuját ostromolja.

Visszatérve a realitások talajára, aligha gondoltuk volna, hogy a negyedik forduló lesz a végállomás a feltörekvő orosz kontingens két legígéretesebb formát mutató tagja számára: az új szezonban mindaddig veretlen, két trófeát begyűjtő Andrey Rublev, és a Nagy Hármas letaszítására bazírozó, nagy mellénnyel érkező Daniil Medvedev is csomagolhatott – igaz, egyikük sem szenvedett vállalhatatlan vereséget. Előbbi attól a Sascha Zverevtől kapott ki, aki végre valahára levetkőzte a Grand Slam-átkot, és amikor már senki sem számolt vele a győzelem szempontjából, rátalált a helyes útra: mindenki legnagyobb döbbenetére szettveszteség nélkül, kettős hibákat is csak elvétve ütve, a radar alatt vitorlázott el a negyeddöntőig, amihez bizonyára hozzájárult az is, hogy az elmúlt évek sorozatos kudarcai miatt már elsősorban nem tőle várták a megváltást a fiatalok közül. Zverev ráadásul az ausztrál szurkolókat is maga mögé állította, mikor az első körös sikerét követően a teljes pénzdíját felajánlotta, amennyiben ő nyerné a bajnokságot. Ami Medvedevet illeti, az eltökélt oroszt nem más, mint egy korábbi Ausztrál Open-győztes, Stan Wawrinka küldte haza, aki úgy tűnik, végleg megszabadult térdproblémáitól és szinte észrevétlenül zárkózik vissza a szűk elithez: az utóbbi négy major versenyen három alkalommal is beverekedte magát a legjobb 8 közé. Ha már korábbi bajnokok, a forduló csúcsmérkőzése a tornát világelsőként kezdő Rafael Nadal és a minden eddiginél motiváltabb Nick Kyrgios között zajlott, aki nemcsak az országáért, az előző este helikopterbalesetben életet vesztő kosárlegendáért, Kobe Bryantért is küzdött, ám hiába volt jó esélye arra, hogy maratonira nyújtsa a találkozót, a negyedik játszma rövidítésében elkövetett néhány taktikai baklövést, miután Nadal klasszisához méltóan megoldotta a továbbjutást. 

A negyeddöntős párosításokban már ott rejlett a nemzedékek csatájának lehetősége: míg a tábla alsó felén a NextGen-vitézek korai kihullásával bőven 30 év fölé csúszott a résztvevők korátlaga, a felső ágon igencsak vegyes volt a kép, végül az ismeretlen terepre lépő trónkövetelők felülkerekedtek a dörzsölt veteránokon. Az egyetlen összecsapás, ahol nem volt semmiféle kérdés, a címvédő Novak Djokovichoz fűződött, aki könyörtelenül átgázolt az addig brillírozó Raonicon, ezzel szemben Roger Federernek egy újabb vaskos csodatételre volt szüksége, hogy kiharcolja a szerb elleni rangadót – szám szerint már az ötvenediket karrierjük során. A hatszoros melbourne-i bajnok svájci nem kevesebb mint hét, azaz 7 meccslabdát hárított a világranglista-100. amerikai Tennys Sandgren ellen (ugyebár, a név kötelez), később viszont kiderült, mégiscsak esendő ember, teste ugyanis beleroppant az erőfeszítésbe… Noha Rafael Nadalról jól tudjuk, hogy az Ausztrál Open a legkevésbé sikeres Grand Slam-tornája (csupán egyszer emelhette magasba a trófeát), egészen a Kyrgiosszal vívott meccsig fel sem merült, hogy bárki is megszorongathatja a fináléig – elvégre makulátlan teljesítménnyel menetelt afelé –, azonban feltűnt a színen az immár mentálisan is igen acélos Dominic Thiem, aki hamarosan átrajzolta az erőviszonyokat. Az még hagyján, hogy az osztrák salakherceg az első két szettben breakhátrányból kapaszkodott vissza, de csak az a valódi kuriózum, hogy három tiebreaket is nyert a spanyol salakkirállyal szemben. Jóllehet, a befejezéshez Nadal hibája is kellett, Thiem korántsem csak a szerencsének köszönhette a győzelmét, az elődöntőben pedig azzal az ihletett formában lévő Alexander Zverevvel találkozott, akitől Wawrinka tudott először játszmát rabolni, ő is csak egyet. Más-más évjárat, két eltérő játékfelfogás, egy közös cél: egyiküknek lehetősége nyílt arra, hogy megtörje a Nagy Hármas hegemóniáját, előmozdítva a generációváltás folyamatát.

A szigorúan a nevek alapján gigászi csatát ígérő 50. Djokovic-Federer elődöntőből a svájci fizikai állapota miatt végül nem válhatott igazi klasszikus, a második sírból visszahozott mérkőzésnek már meglett a böjtje, ami egy ágyéksérülés formájában jelentkezett. Becsületére legyen mondva, Federer erőn felül teljesített az első játszmában, látványosan összezavarva ezzel Nolét, aki elkövette azt a szarvas hibát, hogy értesülvén riválisa sérüléséről, finomított a játékán. A korát újra és újra meghazudtoló svájcinak labdái voltak az 5-1-hez, ám onnantól kezdve, hogy nem sikerült szettelőnyre váltania a breakelőnyeit és a rövidítést is demoralizáló különbséggel bukta el, látszólag beletörődött a sorsába (a meccs előtt is mindössze 3% esélyt jósolt magának), Djokovic pedig gyakorlatilag besétált pályafutása 8. Ausztrál Open-döntőjébe – amennyire Nadal nincs kibékülve ezzel a tornával, a szerb olyannyira érzi otthon magát Melbourne-ben, ami nem véletlen, hiszen talán itt kapja a legnagyobb szeretetet és támogatást… Kárpótlásként a generációváltók ki-ki meccse valamelyest kiegyenlítettebb küzdelmet hozott és hajszál híján döntő szettbe torkollott. Sascha Zverev villámrajtott vett a nálánál 4 évvel idősebb Thiem ellen, aki noha itt még sosem volt tűzközelben, a Roland Garrosról döntős tapasztalatokkal rendelkezik és ennélfogva higgadtabb tudott maradni a sorsdöntő pillanatokban, mint a német, aki korábban egyik Grand Slam-viadalon sem járt a negyeddöntőnél messzebb: az 5. kiemelt osztrák ott folytatta, ahol Rafa ellen abbahagyta, és mindkét lejátszott tiebreaket megnyerte, így kivívva részvételét a vasárnapi fináléban. Nem vitás, kettejük közül ő állt készen arra, hogy feltartóztassa a legjobbakat, bár Wawrinkán kívül senki sem tudott a Nagy Hármas két tagját is legyőzve GS-bajnoki címet szerezni (ld. a 2014-es Australian Opent és a 2015-ös Garrost).

A szenzációéhes szaksajtó hiába várja türelmetlenül a pillanatot, amikor végre az éterbe kiálthatja, hogy megérkeztek a fiatalok, az esélylatolgató elemzők többsége két okból is temette Dominic Thiem győzelmi esélyeit a döntő hajnalán. Egyrészt nem lehetett nem kiemelni, hogy mennyivel több időt töltött addig a pályán, mint a jószerivel akadálytalanul menetelő Djokovic (18 óra a tizenkettővel szemben) – egy-két elbukott szett emitt, némi kis túlóra amott, plusz az eggyel kevesebb pihenőnap, és máris óriásira duzzadt az erőnléti deficit, így pedig félő volt, hogy nem marad benzin a tankban, amikor a leginkább szüksége lesz rá. A másik baljós statisztikai mutató az osztrákra nézve, hogy harmadik alkalommal is olyasvalakivel került szembe egy Grand Slam-fináléban, aki amellett, hogy az adott torna rekordbajnoka, korábban sosem vesztett döntőt az adott helyszínen (kétszer találkozott Nadallal Párizsban, míg most Djokovic állta útját, aki Melbourne-ben veretlen). Az viszont viszont kevés felhangot kapott a felvezető cikkekben, hogy akármilyen valószínűtlenül is hangzik, Thiem bizony az utóbbi öt mérkőzésükből négyet megnyert a szerb ellen (ebből két siker a Roland Garrosról, vagyis major tornáról származik), szóval igenis ismeri Novak Djokovic ellenszerét – habár az Ausztrál Openen szereplő Novak Djokovic más kávéház.

A borúlátó jóslatok a kifogyóban lévő tankról visszaigazolást nyertek, legalábbis úgy tűnt, a vártnál is hamarabb visszaigazolást nyernek, mikor Dominic Thiem rögtön a mérkőzés elején 1-4-es hátrányba sodródott, ám ahogy kiegyenlített, felcsillant a halvány reménysugár: noha végül mégis a nyolcadik bajnoki címéért hajtó Djokovicé lett a nyitószett, az osztrák megtáltosodott a folytatásban és sziporkázó teniszével ideig-óráig sikerült feledtetnie az erőnléti deficitet, sőt apránként elhitette, hogy nagyon is sok keresnivalója van ebben a döntőben. A második játszma végjátékában ugyanis megfordult a momentum, amihez kellett a székbíró is, aki 4-4-es állásnál egy game-en belül kétszer is megintette a notórius labdapattogtató szerbet időhúzásért, miután Nole nemcsak a józan eszét, hanem a szerváját is elvesztette (a térfélcserénél meggondolatlanul odasétált Damien Dumosois-hoz és egy szarkasztikus monológ – „Gratulálok, híres lettél!” – kíséretében megpaskolta a lábát, ami akár leléptetést is vonhatott volna maga után). Djokovic percről-percre egyre mélyebb gödörben találta magát, a 3. szett közepére teljesen indiszponálttá vált, teátrális esdeklése és negatív testbeszéde arról árulkodott, valami nincs rendben (állítólag a dehidratáltság miatt szédelgett, energiaszintje lezuhant és utólag úgy fogalmazott, a vereség szélére került).

Persze ismerjük már ezt a magánszámot, jött is a menetrendszerű ápolás: mikor Thiem 2-1-es vezetésénél már égett a lába alatt a talaj, a szerb szokás szerint kikérte az orvosi szünetet és láss csodát, varázsütésre felgyógyult, egyszersmind visszatért belé a spiritusz és a gyilkos ösztön. Az áttörés kapujában álló osztrák, aki egy (két?) nyeretlen generáció terhét is a vállain cipelte, a 4. játszma közepéig tudta tartani a lépést az újabb Houdini-féle menekülést bemutató riválisával, talán ekkor ütött be nála először a krach, nem is feltétlenül fizikálisan, inkább mentálisan fáradt el, mindenesetre az utolsó két szett során egyetlen breaklabdát sem tudott értékesíteni. Hogy adódott egyáltalán lehetősége (ráadásul három is), azt bizonyítja, hogy nem volt reménytelen a helyzete, Djokovic sem volt épp érinthetetlen, de amikor kellett, a kritikus labdameneteknél a szerbet nem hagyta cserben a koncentrációja – ez az a tényező, ami a Nagy Hármast továbbra is a mezőny fölé emeli, nem a játéktudás, a hatékonyabb szerva vagy a nagyobb tenyeres. Ettől függetlenül Dominic Thiem büszke lehet a teljesítményére, hiszen mint mondta, mindent kiadott magából – ennél többet pedig profi sportoló nem is kívánhat magától és mi sem tőle.

Az őrségváltás gátja tehát már csakis a fejekben keresendő, de évről-évre egyre több olyan újgenerációs teniszező tűnik fel a színen (Thiem, Medvedev és Tsitsipas egyértelműen közéjük tartozik), aki képes lehet ezt ledönteni, el is hiszi magáról, hogy sikerülhet, sőt külön motiválja a kihívás, hogy addig verje meg a legendákat egy Grand Slam-döntőben, míg ők a csúcsformájukat nyújtják. Erre rímel az ötszettes vereséget szenvedő, de magából mindent kiadó Dominic Thiem nyilatkozata is, miszerint bár a feladatot különösen nehézzé teszi, hogy a világ valaha volt három legjobbja ugyanabban az érában teniszezik, még azelőtt szeretné megszerezni az első major trófeáját, hogy Federerék visszavonulnának, hiszen így értékesebb és édesebb is a győzelem. Talán pont a következő torna hozza meg a várva-várt áttörést a huszonévesek számára, ám egyelőre az immáron 17-szeres GS-bajnok, halhatatlanságot hajszoló Novak Djokovic jóvoltából a Nagy Hármasnál maradt a mentális fölény. Más kérdés, hogy a másik két titán, Federer és Nadal mennyire boldog emiatt (a spanyol nem beszélt mellé, szívesebben látta volna, ha Thiem nyer), mivel a kizárólagos GOAT-címre pályázó szerb mégiscsak ott liheg már a nyakukban az örökranglistán...

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
Még nincs hozzászólás.
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre