× A második hét is kezdetét vedte már Wimbledonban, ahol egetrengető meglepetések eddig nem történtek a férfiak mezőnyében, viszont az előrejelzett negyeddöntős párosítások közül egyik sem valósult meg. A nagy négyes tagjai közül azok, akikre számítani lehetett füvön, ott is vannak a legjobb 8 között, az egyetlen kivételen pedig szerintem senki sem lepődött meg túlságosan. Valahogy benne volt a levegőben, bár a sorsolását tekintve nem biztos, hogy be kellett volna következnie...

A lila alcímben olvasható - szerintem - a legnagyobb kérdés a wimbledoni tenisztorna második hetének hajnalán. Illetve ez a három opció számít reálisnak, mert ha ezek közül egyik sem jön be, akkor felkészülhetünk valami olyasmire, mint ami az idei Garroson történt. Magyarán arra, hogy lesz valaki, aki meglepi az egyik nagyot az elődöntőben, vagy akár a fináléban. Valaki, aki megakadályozza Djokovic-ot a címvédésben, Murray-t a 2. győzelem megszerzésében, vagy Federert a történelemírásban. A bevezetőben kicsit homályosan fogalmaztam - egyébként szándékosan -, de még aki nem is figyelte az eddigi meccseket a londoni Grand Slamről, az is könnyedén kitalálhatja, hogy ki az a nagy négyesből, aki nem élte túl az első hetet. Elég az elmúlt évek eredményeiből kiindulni. Megmondom őszintén, én amióta aktívan követem a férfi teniszt - azaz amióta minden versenyt az elejétől a végéig megnézek -, még nem láttam Rafael Nadalt a wimbledoni füvön jól játszani. Ez most durván fog hangzani, de ha nem lennék tisztában a tényekkel, és valaki azt mondaná nekem, hogy ő kétszer is nyerte ezt a tornát, valószínűleg nem hinném el. Méghozzá azért nem, mert nem tudnám elképzelni, hogy egy olyan ember - és ezzel most nem bántani akarom, mert nagyon tisztelem őt -, aki négy éven keresztül zsinórban top 100-on kívüli teniszezőktől kap ki, valaha képes volt elnyerni itt a bajnoki címet, ráadásul nem is egyszer. Merthogy ez a helyzet, és én csak ezt a Nadalt láttam eddig Wimbledonban.

Azt a Nadalt, aki 2012-ben Steve Darcistól, 2013-ban Lukas Rosoltól, 2014-ben Nick Kyrgiostól, idén pedig egy bizonyos Dustin Browntól szenvedett vereséget, jelen esetben a 2. fordulóban. Tavaly legalább eljutott a nyolcaddöntőig és mentségére szolgál, hogy akkori legyőzője, Kyrgios azóta beteljesítette a hozzá fűzött remények egy részét és nem tűnt el totálisan süllyesztőben, mint a többiek. Majdnem biztos vagyok abban, hogy Brown nem fog bekerülni ezután a diadal után a legjobb harmincba a világranglistán. Elég ránézni, hogy miért. Ő egy raszta hajú, laza német srác, akinek jamaikai vér csörgedezik az ereiben, és aki rendkívül szórakoztató teniszt játszik, de nem tudja kellőképpen komolyan venni sportolói pályafutását, még annyira sem, mint mondjuk Monfils. Kész csoda, hogy túllépett azon, amikor Rafa hárított ellene 2 meccslabdát a negyedik jászma végjátékában és elkezdte hergelni magát...

Na, de essen szó a többiekről is, elvégre ez a Wimbledon nem Nadalról és nem is Brownról szól. Djokovic-ról, Federerről és Murray-ről annál inkább. A szerb a vártnál sokkal simábban jutott el egészen a 4. fordulóig, egyáltalán nem okozott neki gondot Kohlschreiber. Viszont a nyolcaddöntőben alaposan megszenvedett az igencsak jó szervanapot kifogó Kevin Andersonnal, aki 2-0-ra is vezetett vele szemben szetteket tekintve. Az a félelmetes, hogy még ebben a szorult szituációban is ő számított esélyesebbnek a győzelemre. És nem is okozott csalódást rajongóinak, még hétfő este kiegyenlített, majd kedd délután visszatért, és 2 breaklabdát hárítva megnyerte a döntő szettet 7/5-re. Készülhet a Cilic elleni rangadóra, amit ha sikerrel vesz, visszavághat Wawrinkának a Roland Garrosért. Ha már szóba került Stan, érdemes megjegyezni vele kapcsolatban azt, hogy eddig még nem veszített játszmát Wimbledonban, úgyhogy mondhatni, alábecsültük őt. Nemcsak megérte a második hetet, de még veszélyt jelenthet a főfavoritokra is a későbbiekben, ha legyőzi Richard Gasquet-t.

Az alsó ág felső részén pedig szépen menetel a hazai reménység, Andy Murray, akinek az útja jócskán megtisztult Ferrer visszalépésével és Nadal kiesésével. Innentől már nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak a trófea megszerzése, igaz, a két legnagobb rivális még versenyben van. A skót egyébként a kiemelés nélkül játszó Vasek Pospisillel fog mérkőzni a negyeddöntőben, aki az elmúlt napok során több ötszettes csatát is vívott egyesben és párosban egyaránt. A tábla alján található az egyik legnagyobb kihívást jelentő Roger Federer, akinek eddig még megizzadnia sem kellett igazán. Oké, volt egy meccse, ami négy játszmásra sikeredett, de azt hiszem, egy Groth jellegű nagy adogató ellen tiebreakben belefér a szettvesztés. Azt kell mondani, hogy még nem futott bele olyan játékosba, aki akár néhány game erejéig meg tudta volna szorongatni. Én Feliciano Lopeztől vártam volna, hogy egy kicsit megingatja, de ő el se jutott odáig, hogy játszhassanak, Tomas Berdych úgyszintén, akit Gilles Simon ejtett ki a negyedik körben. És ennyi, nincs más, aki potenciálisan veszélyt jelentett volna rá. Ezután óriási színvonalbeli előrelpés lesz neki Murray, és pont emiatt akadhat gondja ellene az elődöntőben. Djokovic-nak pedig azért lehet félnivalója, mert ha egy Anderson ennyire nagy csatára tudta kényszeríteni, mire megy majd mondjuk Wawrinka? Mert szerintem tegnap simán leütötte volna a világelsőt a pályáról. Aztán ki tudja, Novak Djokovic bármilyen mély gödörből képes kilábalni, úgyhogy nem dőlt még el semmi.

× A Sportblogban megígértem, hogy a sorsolásról a főoldalon számolok be és ez alapján elemzem az esélyeket is. Érthető módon abban reménykedtem, hogy Murray majd kedvező - vagy legalább nem kedvezőtlen - ellenfeleket kap az első héten és a negyeddöntőben, dehát Fortuna nem vette kegyeibe, akárcsak Rafát és Djokovic-ot. Ezzel szemben például Federert szokás szerint bőséggel megajándékozta. Nade változik emiatt bármi is? Más lesz a sorrend az esélyesek listáján? Erre keresem a választ.

Amióta Rafael Nadal kiesett a legjobb 8-ból a világranglistán, adott a kérdés: a következő Grand Slamen kinek az útjába kerül a nagy négyes másik három tagja közül. A Roland Garroson Djokovic volt a 'szerencsés', és ugyan legyőzte a spanyolt, a végső sikert elorozták előle. Wimbledonban pedig Murray húzta a rövidebbet, bár nehéz eldönteni, melyikük fél jobban a másiktól, lévén, hogy füves borításról beszélünk. Ha salakon történt volna meg ugyanez, mindenképp a skót lehetett volna jobban elkesederedve a sorsolásra pillantva, de ebben a szituációan, a jelenlegi formákat figyelembe véve talán Nadal vakarhatja a fejét kínjában. Mindeközben a tábla legalján helyet foglaló Roger Federer röhög a markában, hiszen Berdych-et kapta potenciális negyeddöntős riválisként, ami az utóbbi hetek eseményei láttán egyáltalán nem megoldhatatlan feladat a hallei bajnok számára. Megkockáztatom, a kiváló füves játékos hírében álló Feliciano Lopez nagyobb kihívást jelent majd neki a 16 között, mint a negyeddöntőben Tomas Berdych. Mindenesetre ez egy óriási esély a svájcinak minimum az elődöntőbe jutásra, ami ha összejön neki, játszhat egy jóval fáradtabb Murray-vel vagy Nadallal.

Novak Djokovic sem lehet túl boldog, mivel hétfőn délután kettőkor azzal a Philipp Kohlschreiberrel lesz randevúja a wimbledoni centerpályán, aki talán a nem kiemelt játékosok közül a legnehezebb ellenfél, egyben a legnehezebb, akit az első körben kaphatott. Nem mellesleg a német Halléban kishíján megverte Federert, ami kiválóan bizonyítja, hogy nagyon jól működik a tenisze füvön, tehát a címvédő szerbnek fel kell kötnie a zt a bizonyos felkötnivalót. Az ő negyedében egyébként ott van a Queen's Clubban döntőt jegyző Anderson, a foghatatlan adogatások koronázatlan királya, Isner, és Kei Nishikori is. Ha rajtuk sikerül túlverekednie magát a világelsőnek, a papírforma szerint létrejöhet egy visszavágó Wawrinka ellen az elődöntőben. De az is elképzelhető, hogy a tavaly Rafát búcsúztató tinisztár, Nick Kyrgios állja majd útját, esetleg Dimitrov, bár a nagyszerű 2014-es szezonja után a bolgár nem igazán találja a formáját.

És akkor térjünk vissza egy kicsit Nadalra és Murray-re. A korábbi kétszeres győztes spanyolnak öröm az ürömben, hogy honfitársa, a 8. kiemelt David Ferrer a mai napon visszalépett a tornától könyöksérülésre hivatkozva. Az ő dolgát jelentősen Viktor Troicki nehezítheti meg a 3. fordulóban, akit a stuttgarti fináléban térdre kényszerített, és aki Queensben is egészen a legjobb 4-ig menetelt. Murray pedig a 32-es táblán Andreas Seppivel csaphat össze, aki Halléban egészen szépen teljesített, utána vagy Tsonga, vagy az ászrekordot felállító Karlovic következhet. Azért van ő is, és Nadal is rendkívül nehéz helyzetben, mert ha nem történik bombameglepetés, a nagy négyes másik három tagját meg kell verniük a wimbledoni trófeáért. Két dolog viszont nem vitás: ha ez a spanyolnak sikerül, kijelenthetjük, hogy visszatért, ha a skótnak, akkor soha senki nem vonhatja kétségbe a helyét a legjobbak között. A feladat tehát adott mindkettejüknek, de nem szabad kizárnunk azt a lehetőséget sem, hogy történik bombameglepetés - gondoljunk a 2013-as kiírásra, ami jócskán javíthatja az esélyeiket.

Nálam nincs egyértelmű favorit, de abban majdnem biztos vagyok, hogy a Djokovic-Murray-Federer hármasből kerül ki a nyertes, mert nem tudom elképzelni, hogy legalább egyikük ne rágja át magát a kedvező, vagy éppen kedvezőtlen sorsolásán. Végezetül, ahogyan szoktam, válogatok az izgalmakat ígérő első fordulós mérkőzések közül. A korábban felemlegetett Djokovic-Kohlschreiber toronymagasan kiemelkedik, emellett a Tsonga-Müller, Berdych-Chardy, Stakhovsky-Coric párosításokra hívnám fel a figyelmet. A Nieminen-Hewitt féle meccs azért lehet érdekes, mert mindketten bejelentették visszavonulásukat, ez lesz az utolsó Wimbledonjuk. Illetve, ha legjobbjukat nyújtják, élvezetes lehet egy Leonardo Mayer-Kokkinakis, Klizan-Verdasco, Gulbis-Rosol és egy Almagro-Simon is. Hétfőn koradélután mindenki a tévék elé!

WIMBLEDON - FŐTÁBLA

 × Az elmúlt hetek igazi csemegével szolgáltak a sportrajongóknak: miközben a legjobb focicsapatok Brazíliában küzdenek a világbajnoki címért, a teniszezők a londoni füves pályákon szálltak harcba a wimbledoni trófeáért és ha mindez még nem lenne elég, megkezdődött a leghíresebb háromhetes országúti kerékpáros körverseny, a Tour de France is Yorkshire-ben. Mindez csak egy kis ízelítő volt a kínálatból, természetesen jópár fontos sporteseményt kihagytam a felsorolásból, de a cikkben az imént említett 3 viadal kerül említésre.

× WIMBLEDON 2014 - A FIVE-SETTER FINAL, A WELL-DESERVED TITLE
Eredetileg úgy terveztem, hogy Wimbledonnak egy külön bejegyzést szánok majd, de az az igazság, hogy mivel a verseny nagy részéről lemaradtam az olaszországi nyaralásom miatt, csak egy fejezet jut a londoni Grand Slamnek a főoldalon. Kezdeném is azzal, hogy azt hiszem, egetrengető meglepetés nem történt a férfiak mezőnyében. Murray sajnálatos módon nem tudta megvédeni a címét - erről a sportblogban részletesebben is írok majd -, és egy klasszikus Djokovic-Federer döntőt láthattunk vasárnap. A tény, hogy Nadal a nyolcaddöntőben vereséget szenvedett egyáltalán nem meglepő, én már azon is csodálkoztam, hogy a torna második hetéig eljutott füves pályán. Inkább az az érdekes, hogy ki győzte le: a 19 éves ausztrál Nick Kyrgios, aki szabadkártyával került csak fel a főtáblára, és mindössze a 144. helyen jegyezték  - mostmár hatvanhatodik. Neki kétségkívül ez volt pályafutása eddigi legnagyobb sikere, és ahogyan azt korábban Andy nyilatkozta, rá mindenképp figyelni kell a jövőben. Ha már a jövő bajnokainál tartunk, érdemes kiemelni Dimitrov elődöntős teljesítményét is, miután bekerült a top 10-be a világranglistán. Visszatérve a feljebb említett klasszikus fináléra, Djokovic végül 5 szettben tudott csak nyerni Federer ellen, pedig a 4. jásztmában is volt mérkőzéslabdája és egy meggyőzőnek tűnő 5-2-es előnye. A svájci agresszív játékának és védhetetlen szerváinak köszönhetően visszajött a meccsbe, és talán nála volt a mentális fölény is a döntő szett elején, de Nole egy fokozattal feljebb kapcsolt és bezsebelte 2. wimbledoni bajnoki címét. A nőknél Serena Williams gyengélkedése és korai búcsúja lepte legjobban meg a tenisztársadalmat. Azarenka a második fordulóban, Li a harmadik körben, Sharapova pedig a 16 között esett ki, úgyhogy mondhatni, borult a papírforma, akárcsak tavaly. A döntőt a 2011-es győztes Petra Kvitova vívta a fiatal kanadai Eugenie Bouchard-ral, és egy órán belül bajnokot avathattunk, köszönhetően a cseh hölgy remeklésének. Most egy kisebb szünet következik a teniszezőknek, kis túlzással mindenki mehet amerre lát - persze zajlanak kisebb versenyek ezen a héten is, augusztus elején kezdődik a felkészülés a US Openre.

× BRAZIL 2014 - WAITING FOR THE SEMIFINALS
Ezidáig nem tettem említést a világbajnokságról, aminek részben az az oka, hogy nem voltam internetközelben, részben pedig az, hogy a futball nem tartozik a kedvenc sportjaim közé, és nem tudom szakértőként dokumentálni az eseményeket - mondjuk ez attól függ, kit nevezünk szakértőnek. A lényegre térve, kedden és szerdán már az elődöntőket rendezik Brazíliában, vasárnap pedig kiderül, hogy a versenyben maradt négy klasszis labdarúgókat felvonultató csapat közül melyik emelheti fel a világbajnoki trófeát. A kedvenceim közül az egyik, egészen pontosan Hollandia jó esélyekkel léphet pályára Argentína válogatottja ellen, még akkor is, ha a costa ricaiakat csak büntetőpárbajban tudták felülmúlni. A zseniális Van Gaal vezette európaiaknak az is segíthet szerdán, hogy a másik oldalon Di Maria sérülés miatt kidőlt a VB-ről - igaz, helyette a Manchester City sztárja, Aguero kerülhet be a kezdőbe. A keddi Németország-Brazília mérkőzés kapcsán talán az a legfontosabb kérdés, hogy mire mennek majd a házigazdák a csigolyatörést szenvedő Neymar nélkül. Egyesek szerint a fiatal csatár hiánya mégjobban összekovácsolhatja a csapatot, más vélemények szerint pedig kisebb káosz alakulhat ki a dél-amerikaiaknál, ami végzetesnek bizonyulhat a nagyszerű formában lévő németekkel szemben. Én egy Hollandia-Németország döntőt szeretnék látni és egy narancsos győzelmet, de egy klasszikus idézve minden megtörténhet, és annak az ellenkezője is, úgyhogy meglehet, hogy ez a két válogatott 'csak' a bronzért fog csak harcolni szombaton.

× TOUR DE FRANCE 2014 - GRAND DÉPART IN YORKSHIRE
Nem írtam beharangozót a 101. Tourhoz, most pedig már késő lenne, úgyhogy az első három napról szeretnék véleményt formálni. Legnagyobb örömömre Angliában, Leedsben volt a várva várt rajt, azaz a Grand Départ, a kerekesek 2 millió (!) kilátogató néző előtt - inkább között - tették meg az első szakaszt, amit Marcel Kittel nyert meg, miközben a britek legnagyobb reménysége, Mark Cavendish saját hibája miatt bukott a harrogati befutó előtt 200 méterrel. Az Omega sprintere fejelgetéssel szeretett volna jobb pozícióhoz jutni Simon Gerrans-szel szemben, aminek óriási esés lett a vége. Cav percekig a vállát szorongatva ült a földön, aztán nagy kínok közepette begurult a célba, ahonnan egyből kórházba szállították. Később kiderült, nem tört el semmije, de az elviselhetetlen fájdalmak miatt visszalépett a versenytől és műtétnek veti alá magát. Tegnap az összetett esélyesei kerültek a főszerepbe a Yorkból Sheffieldbe tartó 2. etapon. A Jenkin Road emelkedőjén Vincenzo Nibali kiválóan használta ki a többiek figyelmetlenségéből adódó lehetőséget és 2 másodpercet kiharcolt az üldöző csoporttal szemben, így átvehette a sárga trikót is - igaz, ő Kittellel ellentétben nem Katalin hercegnőtől. A mai napon Cambridge-ből Londonba tartott a mezőny, és a szemerkélő esőben Marcel Kittel újabb könnyed győzelmet aratott a Buckingham Palota előterében. Nibali magabiztosan őrizte meg összetettbeli vezetését, úgyhogy sárgában vághat neki a versengésnek Franciaországban. Az első igazi megpróbáltatás a keddi sík szakasz után vár a favoritokra, amikor a Paris-Roubaix-ről jól ismert Arenberg kockakövein kell átküzdeniük magukat. Baromi nagy közhely, de ez tipikusan egy olyan nap lesz, amikor nem lehet megnyerni a Tourt, csak elveszíteni.

× Holnap kezdődik meg a tenisz ünnepe Londonban, az All England Lawn Tennis Clubban. Pénteken készült el a sorsolás, és ezzel egyidőben megkezdődtek az esélylatolgások is. A legtöbbet ismételt kérdés mégis az, hogy Murray vajon meg tudja-e védeni wimbledoni bajnoki címét. Részemről nincs kétség, még akkor sem, ha ez az a szezon eddig nem alakult túl fényesen számára, és még akkor sem, ha a Queen's Clubban a 3. fordulóban búcsúzott.

× THE CHAMPIONSHIPS - TITLE DEFENCE AWAITS MURRAY
Tavaly ilyenkor nagyon aggódtam, közben pedig valami különös érzés kavargott bennem. Az aggodalmam a rendkívül nehéz sorsolásnak szólt, hiszen 2013-ban Andy a negyeddöntőben Federerrel, az elődöntőben Nadallal is találkozhatott volna, ha a papírforma beigazolódik. Mint tudjuk, egy évvel ezelőtt Wimbledonban sok esetben borult ez a bizonyos papírforma, és végül megtisztult a skót ága. Azt a különös érzést akkor még - a verseny előtt néhány nappal - nem tudtam hova tenni, de később kiderült, hogy nem vaklárma volt és nem őrültem meg teljesen... Pénteken visszanéztem a tavalyi döntőt Murray és Djokovic között - már istentudja hanyadszorra -, és még mindig alig hiszem el, hogy ez tényleg megtörtént. Nem tudom, láttátok-e a Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott című filmet, mert abban ugyan egy kicsit mesebeli módon, 2 szettes hátrányból áll fel az angol Peter Colt és nyeri meg a bajnokságot, de a britek öröme a győzelem után ugyanolyan őszinte a romantikus történetben, mintha a rendezők tudták volna előre, mi fog történni 10 évvel később a valóságban. Biztos vagyok benne, hogy a szigetországiak 2014-ben is ugyanígy fognak majd szurkolni Murray-nek, akinek idén kicsit könnyebb a sorsolása, és a belga David Goffinnel kezd majd hétfőn kettőkor a center pályán.

A korábban emlegetett tavalyi döntő már a legjobb 4 között megismétlődhet - ami egyben azt is jelenti, hogy a másik ágon van esély egy Federer-Nadalra -, viszont az elődöntőig vezető út Andy számára jóval egyszerűbbnek ígérkezik, úgyhogy most nincs miért panaszkodni, nem kell azon siránkozni, hogy megint milyen lehetetlen sorsolást kapott. Persze, ha ötödik kiemeltként vágna neki a versenynek, más lenne a helyzet, de a különleges wimbledoni kiemelési rendszernek köszönhetően két helyet előrelépett, így megúszta, hogy a Federer-Nadal-Djokovic hármas egyikével már a negyeddöntőben találkozzon. A másik idei mázlista pont Federer lett, de az ő ágán több az olyan veszélyes játékos, mint például Lopez, Hewitt vagy a tavalyi elődöntős Jerzy Janowicz. Én, személyszerint nem érzem a svájciban az erőt a 8. bajnoki cím megszerzéséhez - és ezt most nem csak azért írom, mert nem kedvelem -, de ettől függetlenül bármi lehet, hallottam már olyan tippeket, miszerint ő fog nyerni. Egy biztos, nem lesz könnyű útja a fináléig, ahol pedig jöhet akár Djokovic, akár Murray. Ha már a tábla alsó felénél tartok, akkor nem érdemes elmenni Nadal szerencsétlensége mellett. Szegény spanyol - csak nehogy elkibáljam - az első fordulóban Martin Klizant kapta, akin ha sikerül átküzdenie magát, jöhet Rosol, aki két éve óriási meglepetésre megverte a második fordulóban. A legjobb 32 között találkozhat a nagyot adogató Ivo Karlovic-csal, aztán pedig összefuthat Monfils-szal vagy akár Gasquet-val is. A negyeddöntőben Raonic, Nishikori és Kohlschreiber jelenthet rá reális veszélyt. Ha egyáltalán eljut odáig...

Nem esett még szó Djokovic-ról, aki Nadalhoz hasonlóan nem lehetett túl boldog, amikor meglátta a táblát. A második körben meccselhet a Murray-t legyőző Stepanekkel, aztán a kiszámíthatatlan Gilles Simonnal. A nyolcaddöntőben jöhet Tsonga, aki korábban 0-2-ről verte Federert Wimbledonban, a 8 között pedig Tomas Berdych lehet a 2011-es bajnok ellenfele. Azért a szerbnek sem könnyű az élete első kiemeltként... Tényleg nehéz megtippelni, ki lesz a végső győztes, főleg, ha visszagondolok a tavalyi tornára, ahol sokan visszaléptek és sorra hullottak ki az esélyesek. Nem mondom, hogy örülnék egy Murray-Federer döntőnek, de mindenképp érdekes lenne abból a szempontból, hogy az immáron wimbledoni bajnok skót mire menne a 32 éves hétszeres győztes svájci ellen. Mindenesetre én hiszek abban, hogy Murray meg tudja védeni a címét.

× Az idei nyáron mi, sportrajongók izgalmas csatákat, kiélezett küzdelmeket láthattunk, történelmi győzelmeknek örülhettünk és új bajnokokat köszönthettünk. Megpróbálom most besűríteni ezeket a felejthetlen pillanatokat és kiemelkedő eseményeket egy bejegyzésbe. Nem feltétlenül magyar szempontból íródik ez a cikk, hanem a legnagyobb figyelemmel övezett sportversenyekről (négyet választottam ki) számolok majd be pár mondatban.

× WIMBLEDON | június 24. - július 7.
A nagy meglepetések és a felhőtlen brit öröm Wimbledonja volt az idei. Már az első napon kiesett a friss Roland Garros-bajnok Rafael Nadal, de rövidesen Sharapova és a hétszeres győztes Federer is búcsúzni kényszerült. A sorozatos visszalépések és a rendkívül csúszós fű okozta sérülések is borzolták a kedélyeket: 24 órán belül heten adták fel a versenyt, köztük Tsonga, Isner és a nemrégiben eltiltott Cilic. Andy Murray előtt tehát megnyílt az út a döntőbe. A skót élt a vissza nem térő lehetőséggel, és bár Verdasco ellen 0-2-es szetthátrányból volt kénytelen fordítani, ezután már senki sem tudta megállítani. Az Egyesült Királyságban július 7-én délután hat óra környékén mindenki együtt ünnepelte a hazai versenyző győzelmét, amit Novak Djokovic felett aratott... A nők mezőnyében durván borult a papírforma, hiszen Sharapova és Williams idejekorán kiesett, Azarenka pedig visszalépők névsorát gyarapította. Bartoli-Lisicki döntőt rendeztek, amit végül az alternatív stílusban teniszező francia nyert meg, aki azóta bejentette visszavonulását.

× TOUR DE FRANCE | június 29. - július 21.
A 2013-as Tour sok szempontból maradhat emlékezetes a kerékpárt kedvelőknek. Egyrészt, mert ez volt a 100. kiadás és este bonyolították le az eredményhirdetést (nem is akárhogy), másrészt pedig mert folyamatosan arról mentek a találgatások, hogy Froome doppingolt-e. Már az első hegyi szakason megmutatta a kenyai születésű brit, hogy ő a legerősebb, de ezzel egyidőben a sajtó és a gyanakvó nézők áldozatává vált. A Mont-Ventoux (Kopasz-hegy) nevű emelkedőn hirtelen megindulásokkal, a nyeregben ülve, kis áttétellel tekerve hagyta faképnél a legnagyobb esélyekeset, amivel teljesen kiverte a biztosítékot. A sajtótájékoztatókon kizárólag a doppingról és a csalásról faggatták, de nem csak őt, hanem a többi favoritot is (pl. Contadort, aki már előre szólt, hogy a harmadik ilyen jellegű kérdésnél kivonul a teremből és felmegy a szobájába). Sajnos ez a gyanúsítgatás rányomta a bélyegét a versenyre, de én őszintén remélem, hogy Froome tisztán nyert, és hogy 10 év múlva nem fog kiderülni róla, hogy tiltott szer volt a szervezetében. Nagy gratuláció jár Nairo Quintanának, az összetett 2. helyezettjének, aki sikere után nemzeti hős lett hazájában, Kolumbiában.

× WORLD AQUATICS CHAMPIONSHIPS | július 19. - augusztus 4.
A barcelonai Vizes Világbajnokság a műugró versenyekkel vette kezdetét, ahol a kínaiak végre nem tudtak olyan szinten dominálni, mint pl. 2 évvel ezelőtt. A britek nagy reménysége, az olimpiai bronzérmes Tom Daley sajnos sérüléssel küzdött, aminek következtében nem sikerült érmet szereznie. Az uszodában Michael Phelps visszavonulása után Ryan Lochte kapta a főszerepet, de végül nem ő lett a 'legkidekoráltabb' versenyző. Az amerikaiak ettől függetlenül jól teljesítettek - főleg női vonalon. A magyar küldöttség összesen 7 medáliát gyűjtött, ebből a legfényesebbeket Hosszú Katinka (2), Gyurta Dániel és a vízilabdaválogatott szállította. Ruta Meilutyte és Katie Ledecky teljesítményét illik még kiemelni: a két rendkívül fiatal úszónő 2-2 aranyat is szerzett világcsúccsal - a litván hölgy mellúszásban, az amerikai hosszútávú gyorsúszásban (mindössze 16 évesek!). Az éremtáblázaton az Egyesült Államok végzett az első helyen, megelőzve Kínát és Oroszországot. Magyaroszág az előkelő 5. pozícióban zárta a világbajnokságot, míg a rendező ország csak a 10. lett.

× WORLD ATHLETICS CHAMPIONSHIPS | augusztus 10 - 18.
Augusztus közepén rendezték Moszkvában az Atlétikai Világbajnokságot. A sportág elsőszámú reklámarca és közkedvelt sztárja, Usain Bolt természetesen remekelt: megnyerte a 100 méteres síkfutást, majd duplázott 200-on, de két bajnoki címnél még nem állt meg, hiszen a négyszer százas jamaicai váltót is győzelemhez segítette. Mellette Mo Farah ért el hasonló sikereket, aki hosszútávon kétszer is diadalmaskodni tudott: előbb 10000 méteren lett aranyérmes, később pedig egy végtelenségig kiélezett küzdelemben az 5000 méteres versenyszámban is ő bizonyult a legjobbnak. Rúdugrásban a férfiaknál meglepetés született, mivel Raphael Holdzeppe megtréfálta a sokat rontó francia Lavillenie-t, és 589 cm-es eredménnyel felállhatott a dobogó legfelső fokára. A hölgyek közül Yelena Isinbayeva jutott a megmagasabbra az orosz közönség nagy örömére. Hármasugrásban az utolsó pillanatig nyílt volt a csata, de 6. kísérletére Teddy Tamgho 18 méter fölé került, amivel fölényesen nyerte a világbajnokságot. Említést érdemel még a kalapácsvető Pars Krisztián is, aki ugyan nem tudott győzni, de stabil teljesítményével az ezüstöt kaparintotta meg (Pawel Fajdek 81.97-tel magasan kiemelkedett a mezőnyből). Az amerikaiak szerezték a legtöbb érmet, de ennek ellenére Oroszország végzett a tabella élén 7 arannyal.